'Ügyfélszolgálat' címke archívuma.

A “főnökkel” szeretnék beszélni!

Voltam a múlt héten egy üzleti klub találkozóján. Érdekes és hasznos ilyen helyekre ellátogatni, mert rengeteg ötlet, inspiráció születik ilyenkor. A társaságban volt, aki már 20 éve vezeti vállalkozását, de akadt olyan is, aki csak most kezd bele.

Az egyik szünetben a beszélgetés a cégek online jelenlétére terelődött, majd felmerült a bizalom kérdésköre is, amiről nem is túl régen, itt is megemlékeztünk.

Érdekes volt, ahogy két cégvezető a téma egy-egy oldalát remekül leírta.

  • Egyikük panaszkodott, hogy nem lehet egy valamilyen cég vezetőjét telefonon elérni, mert vagy a gyűlölt automatában bolyong, vagy üzenetrögzítőt ér el, vagy valaki olyan alkalmazottat, aki udvariatlan, képzetlen és nincs is felhatalmazása érdemben segíteni.
  • A másik vezető pedig arról panaszkodott, hogy az összes komoly, igazán jó ügyfele állandóan személyesen őt keresi, pedig már új mobilt is vett.

Ellentmondásos egy helyzet:

  • Az ügyfelek szeretik a főnököt személyesen elérni
  • A főnök szeretne kimaradni a ügyfelekkel történő kapcsolattartás napi nyűgjeiből

Akkor hát mi a megoldás?

Először is nézzük meg kicsit közelebbről, mi is az ellentmondás, máris ki fog derülni, hogy ez csupán látszólag az.

Miért akarhat az ügyfél a “főnökkel” beszélni? Mert azt gondolja (képzelete, vagy tapasztalatai alapján), hogy így gyorsabban, hatékonyabban, egyszerűbben éri el célját, kapja meg a neki megfelelő kiszolgálást.

Ha olyan kiszolgálást nyújtunk, olyan tapasztalatokat biztosítunk számára, ami kielégíti, vagy túl is teljesíti az előzetes elvárásait, akkor elégedetten fogja ugyanazt a módszert követni legközelebb is. Ha sikerül neki olyan megoldási utat ajánlani, ami még jobb is, mint a “főnökkel” történő közvetlen ügyintézés, akkor nyugodtak lehetünk, az ügyfél azt fogja használni, bennünket pedig legfeljebb azért fog felhívni, hogy köszönetet mondjon…

Nézzük a másik oldalt! Miért akar a “főnök” megszabadulni az ügyfelek hívásaitól? (Azt a lehetőséget zárjuk ki, hogy menekül a reklamációk elől…) Valószínűleg nem tud elég hatékonyan foglalkozni a saját dolgaival, nem sikerül “átadnia” a meglévő ügyfélkapcsolatait a kollégáinak.

Ez alapvető baj. Mert ez egyúttal azt is jelenti, hogy kollégáinál nem mennek a dolgok megfelelően. És akkor ez nem csupán kommunikációs, illetve munkaszervezési kérdés. Tessék a kollégáknak minden tudást, és felhatalmazást megadni ahhoz, hogy a lehető leghatékonyabban szolgálhassák ki az ügyfelet. Akkor nem lesz nehéz “átadni” nekik az operatív kapcsolattartást.

Vagyis kiderült, hogy semmi ellentmondás nincs, csupán a kiszolgálást kell rendbe tenni, és rögtön lesznek jól teljesítő kollégák, akik cserében sikerélményt kapnak, lesznek elégedett ügyfelek, akik cserében újból nálunk fogják elkölteni a pénzüket, és végül lesznek nyugodt vezetők, akik végre nyugodtan foglalkozhatnak a cég építésével is.

Már megint egy telefonos “ügyintézhetetlenség”

Valamiért olyan érzésem van, hogy vonzom a rosszul kialakított telefonos ügyfélszolgálatokat. Vagy nem csak nekem vannak állandóan negatív tapasztalataim? Most például egy régi történetről szerettem volna telefonon érdeklődni az OTP követeléskezelő cégénél, ám a megadott telefonszámon elég reménytelennek tűnik bármilyen kommunikációt is folytatni. Többedik próbálkozásom után, melyek hasonlóképpen eredménytelenek voltak, vettem a fáradtságot, és rögzítettem, amit hallani lehetett. Beszélgetésről itt szó sincs. Csak a gépet darálja a beléprogramozottakat.

Íme egy megvágott változat (kímélendő a kedves olvasó idejét és türelmét):

Az eredetiben az ismétlődő szövegrészletek közül az első nyolcszor, míg a második, angol nyelvű  összesen négyszer hangzott el. Az eredeti, vágatlan felvétel teljes hossza 3 perc, 45 másodperc. Persze nem ám ingyen, hanem rendes, jó, távolsági tarifával, lévén a szám a 76-os körzetben van – nyilván olcsóbb a vidéki munkaerő.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

A bevezető szöveg nagyjából renden is van (próbálnak a mail-es ügyintézés felé terelni). Majd egy nyolc-számjegyű azonosító előkészítésére szólít fel, persze aki e nélkül telefonál, annak két választása van:

  • Vagy gyorsan leteszi a telefont, hogy ne ketyegjen a telefonszámla, és megpróbálja előkotorni a szükséges számot valami korábbi papírról, majd újból hív;
  • Vagy kissé aggódva ugyan, hogy neki nincs ilyenje kéznél, és ezért majd lassabban ér célt (vagy talán nem is sikerül majd elintéznie?), de vár türelmesen tovább.

Nem itt lenne a helye az ilyen tájékoztatásnak. Itt már késő. Csak feleslegesen frusztrálja az ügyfelet. Vagy eleve akkora várakozási időre van a rendszer tervezve, hogy ráérjen az ügyfél régi levelek és papírok közt kutakodni? Had higgyem, hogy nem!

Majd következik a (már majdhogynem várva várt) szokásos szöveg:

“Ügyintézőnk kapcsolásáig kérjük szíves türelmét.”

És aztán valami rettenetes, zajos és igénytelen tölőzenével felváltva, ezt hallgathatjuk több mint két és fél percig.
Mikor már majdnem feladjuk a reményt, egyszer csak egy csörgéshang-féle szólal meg. Erre a hangra felugrik az adrenalin szint: “Figyelem! Ügyintéző következik!” Egy valódi ember, akivel már lehet értelmesen kommunikálni. De nem egy újabb géphang, most már angolul! Ez ám az izgi!

“I’m sorry. We are currently experiencing system problems and are unable to process your call. Please try again later.”

Vagyis ekkor derül ki, hogy a rendszer nem működik megfelelően, valami hibás, elromlott. Ha tud az ügyfél angolul, akkor megérti, ha nem, akkor először csak csodálkozik, hogy mit akar tőle az ügyintéző Shakespeare nyelvén, majd pár válasz-próbálkozás után, illetve az ütemes ismétléseket észlelve rájön, hogy ismét egy gépet hallgat.

Ezt követően a rendszer avval kedveskedik, hogy “leteszi a telefont”. Legalább a meglepetéstől lemerevedett ügyfélnek nem fogy tovább a pénze…

Az ügyfélkiszolgálás fontosságáról egyre többen beszélnek!

A mai napon, örömteli módon sokan olvashattak arról, hogy az ügyfelek kiszolgálása milyen fontos tényezővé válik. Erről lehetett ma olvasni

oldalain is. Mindezt a pezsdülést kifejezetten a Marketingcommandós Wolf Gábornak köszönhetjük, aki a témát saját blogjában is megírta. Nagyon örülök ennek, mert így sokkal több vállalkozás döntéshozójához jut el az üzenet, és ez mindnyájunknak csak előnyére válhat.

Valóban itt az ideje, hogy a hazai cégek is felismerjék, hogy az ügyfeleik kiszolgálása az egyik leghatékonyabb eszköz a kezükben!

Frissítés!

Majd’ elfeledtem, hogy még van egy nap jelentkezni egy laza, egynapos képzésre a Tréningakadémiánál, annak minden előnyével együt!

  • Könnyen elérhető helyszín
  • Kényelmes környezet
  • Kellemes nap, egy finom ebéddel (a New York Palotában!)
  • Szakképzési hozzájárulásból elszámolható
  • És nem utolsó sorban: értékes tartalom

Még lehet jelentkezni, bár idő már nem sok van rá. Elnézést, hogy ilyen későn szólok.

Hogyan nehezítsük meg az ügyfelek dolgát?

Előző bejegyzésemben örvendeztem, hogy van haladás kicsiny hazánkban. Most egy kicsit süppedjünk vissza a rögvalóságba.

A cégek nem mindegyike érti azt, hogy az ügyfeleivel történő kommunikáció nem csak egy kötelező gyakorlat, amit le kell valahogy tudni, hanem kifejezetten hatásos, az eredményesség érdekében bevethető eszköz is.

Hogy mindez miért is jutott eszembe? Itt egy kis történet:

Történetesen az AEGON-tól szeretnék valamit megtudni. Azt még álmomban sem remélem, hogy a Twitteren tegyem fel a kérdésemet, de azért megpróbálkoztam egy gyors kereséssel. Itt az eredmény:

aegon_twitter

Hát ezek bizony nem a magyar cég elérésének lehetőségei…

Node sebaj, induljuk el a legegyszerűbb módon, a web-en. Pár kattintás után ez az oldal fogad:

aegon_login

Az első, ami rögtön meglep, az az, hogy be kell lépnem ahhoz is, hogy kérdezni tudjak.

Ez hiba. Aki kérdezni akar, az kíváncsi. Az érdeklődik. Az odament, vette a fáradtságot. Akkor miért teszünk elé akadályt? Itt elmondhatná a cég, mindazokat az információkat, amik az ügyfél számára relevánsak, érdekesek, értéket jelentenek. Az ügyfél ezeket az információkat szeretné megkapni! Miért nehezítik ezt meg?
Csak tessék egy kicsit belegondolni, hogy mennyit költ a cég arra, hogy információt juttasson el olyanoknak, akik ez elől menekülnek, akiket ez még zavar is, nem csak hogy lepattog róluk!

A második érdekesség akkor ért, amikor a kötelező regisztrációhoz navigálok.

Az AEGON online ügyfélszolgálati oldala

Nem egészen értem, hogy mi szükség van arra, hogy egy online ügyfélszolgálat igénybe vételéhez szükséges regisztrációt egy telefonhívással kelljen aktiválni. Ha már telefonálok, akkor intézem a dolgomat azon a csatornán. Ismét csak egy nehezítés.

Az már csak egy kis érdekesség, hogy a “Kapcsolatfelvétel” oldalon lévő linkek közül a “Panaszbejelentés” például egy letölthető pdf file-ra mutat, vagyis az ügyfélvisszajelzéseknek is jutott egy kis nehezítés…

Vajon tényleg ilyen rosszindulatú és megbízhatatlan ügyfelek vagyunk, hogy ennyire védeni kell a céget tőlünk?

Halad(j)unk a korral! Csiriplejünk!

Örömteli, hogy a világban egyre több felől érkeznek a hírek, hogy a cégek igyekeznek a lehető legkönnyebben elérhetővé válni az ügyfeleik számára.

Itt van például a Twitter-en keresztül is elérhető cégek top 40-es listája.

A 40 legnagyobb márka, akik Twittelnek

A 40 legnagyobb márka listája, akik aktívan jelen vannak a Twitteren

Ez például azt jelenti, hogy az adott céget ezen a csatornán is el lehet érni, ezen a csatornán is áll a meglévő (vagy csupán potenciális) ügyfelei rendelkezésére. Figyel, hallgat, válaszol, információt oszt meg a világgal. Nem kicsi cégek is ott vannak, és nem csak a technológiai iparból. Viszont egytől egyig sikeresek, és közismert, hogy komolyan veszik az ügyfélközpontúságot. Ez nem csak üres PR szöveg náluk.

Van már magyar cég is, aki él ezzel a lehetőséggel. Meg is érdemlik, hogy megemlítsük őket! Róluk van szó: Nimfa Online Könyvesbolt

Mondjuk, sok más példát nem tudok hirtelen felsorolni… Aki ismer további, a Twitteren is elérhető magyarországi céget, kérem, hogy tudassa velem itt a hozzászólások közt, twitteren, mail-ben, vagy bárhogyan! Köszönöm.

Utólagos kiegészítés:

Elnézést kérek tisztelettel  Blumitól. Ha jól sejtem, akkor az Index környékéről van jelen a Csiripelésben (bár nem tudom, hogy “hivatalos képviselőként”, vagy szigorúan “magánemberként”), és többször tűnt már úgy, mint aki a cég és az ügyfelei közti kommunikációban vesz részt.

Valóban ennyire fontos a pontosság?

Ma délelőtt elkísértem a páromat egy megbeszélésre (amúgy is be kellett mennem Pestre, akkor meg már menjünk egy kocsival – kisebb környezetszennyezés, kevesebb kiadás).

A Sugár második emeletére, 10-re volt megbeszélve a találkozó, ahol a gyorséttermek vannak. Kicsit korábban értünk oda, az éttermek előtti résznél vártunk.

Ott készült a következő kép:

Ügyfélszolgálati irodaÜgyfélszolgálati iroda bejárata

Amint a képen is látszik, az ügyfelek egy rács előtt várakoznak, állva, óráikat nézegetve, egyre türelmetlenebbül.

Jól látják (és a képen is látható valamennyire), hogy bent minden késznek látszik a nyitáshoz, munkatársak a helyeiken ülnek, a berendezés rendben, égnek a villanyok, működnek a bent lévő berendezések (kijelzők, automaták, zene).

De a nyitással megvárják az időpontot.

Az utolsó pár percben a várakozók azt érzik, látják és tapasztalják, hogy nem Ők a fontosak, hanem a szabályok és a rend.

Tisztelttel azt javasolnám az ilyen irodák helyi vezetőinek (és az ő vezetőiknek is), hogy legyenek egy picivel rugalmasabbak. Ha a hivatalos nyitási időpontnál pár perccel hamarabb beeresztik azokat az ügyfeleket, akik kicsit hamarabb értek oda, azzal több dolgot is elérhetnek.

  • A tumultus eloszlik, kisebb lesz a várakozás, a lökdösődés.
  • Azok az ügyfelek, akik hamarabb értek egy kicsit oda, azt fogják érezni, hogy Nekik kedvezett az iroda, Velük egy kicsit kivételeztek. Ennek az érzésnek igen magas a befolyásoló ereje, amikor legközelebb felmerül bennük az esetleges szolgáltató váltás gondolata.
  • Nem felbosszantott ügyfelekkel kell kezdeniük a napot a kollégáknak.

Ez úgy tűnik, hogy mindenki számára kedvező helyzet.

  • Jó a dolgozóknak

már úgyis ott üldögélnek a startra várva
kevesebb lesz az ingerült ügyfél

  • Jó az ügyfélnek

hamarabb végez
nincs lökdösődés

  • Jó a cégnek

az elégedett ügyfélnél kevés jövedelmezőbb dolog van

Már hallom is a mentegetőzést, hogy ezért, meg azért nem lehet kinyitni egy másodperccel sem hamarabb, mint a szabály szerinti időpont. Igen, ismerem ezeket az érveket is, sőt vannak köztük olyanok, amiket el kell fogadnunk (nekem is, mint tanácsadónak, és az ügyfeleknek is). Ilyen lehet például az egyes támogató rendszerekre történő várakozás, vagy a műszakváltások alkalamával kötelező átadás-átvételi procedúra, de akadhat még bőven más példa is. Igen, lehetnek ilyenek. De ha ez is a helyzet, akkor tessék kérem ezt úgy csinálni, hogy az ügyfél által tapasztaltak ne azt sugallják, hogy le is van Ő ejtve. Ne lehessen unatkozó kollégát látni, ne kelljen egy rács előtt tülekedve várakozni.

Hogy konkrét ötleteket is adjak:

  • A sorszámosztó gépig nyugodtan be lehet engedni az ügyfeleket, mert annak képernyőjén egy visszaszámláló óra mutatná a nyitásig hátra lévő időt.
  • Az ügyféltér üres, csak a biztonsági őr álldigál a háttérben (erre is csak itt, a vadkeleten van szükség, szerintem kulturáltabb vidékeken ez sem kéne).
  • A teljes világítás nincs bekapcsolva, csak egy “tartalékfény” jellegű, háttérfény ég, hogy azért lehessen látni (mondjuk a pultok mögötti térben van világítás, az ügyfelek számára nyílt teret nem világítom meg).
  • A kollégák abban a pillanatban jöhetnének be egyszerre az ügyféltérbe elfoglalni a munkahelyeiket, amikor a sorszámosztó masina “feléled”.

Nem hinném, hogy egy félhomályos, üres irodába becsődülnek az ügyfelek. Aki beszédeleg, az meg nem talál mást, csak egy visszaszámláló órát a sorszámkiadó gépen.

Ezt csak azért írtam le, hogy legyen válaszom a mentegetőzők számára. Meggyőződésem szerint az a legjobb megoldás, ha az irodák vezetői rendelkeznek olyan hatáskörrel és belátással, hogy kicsit rugalmasabban kezeljék a nyitási időpontot.

Jó dolog az ügyfelek véleményét kikérdezni

Örömteli tény, hogy az internetnek hála, egyre többször kérdezik meg a véleményét az ügyfeleknek, fogyasztóknak. Megkérdezik gyártók, szolgáltatók, független szervezetek. Megkérdezik termékekről, szolgáltatásokról, szokásokról, elégedettségről, néha még az elvárásokról és igényekről is.

Ma is belebotlottam egy egyszerű szavazásba az egyik szakmai “tudásportálon”:

felmeres_screenshotMár csak arra lennék kíváncsi, hogy mi a célja egy ilyennek. Mégis mit akar a szerző megtudni? Vagy csak szeretne látni egy szép gauss görbét? Ahhoz nem elég a 4 választási lehetőség. Kicsit több felé osztva a lehetséges válaszokat (mondjuk egy 7 fokozatú skálával) szebb lenne az eredmény.

Ha esetleg mégsem a normális eloszlás gauss görbéjét akarják ezzel szemléltetni, akkor viszont nem értem a feltett kérdést. Egy ügyfélszolgálattal kapcsolatos elégedettségnek vannak összetevői (ahogy az a kérdésben eleve ott is van: “tanácsadás, tájékoztatás, reklamáció“). Ezekre különféle válaszok adhatók. Miért ne lehenének csupa jó tapasztalatai valakinek az egyik alkalommal, míg a kiszolgálási ciklus egy másik részénél éppen rosszabbak (tipikus, hogy az értékesítési fázisban, mondjuk a tanácsadással mindenki elégedett, míg a reklamációkezeléssel már inkább jellemző a rossz tapasztalat).

Vagyis annak megválaszolásához, hogy “önnek miylen tapasztalatai vannak a hazai ügyfélszolgálatokkal”, több kérdés is kellene, majd azokat megfelelő súlyozással összesíteni (és a súlyozást is annak megfelelően állítani össze, hogy a teljes vevői elégedettséghez milyen arányban járunak hozzá).

Ha pedig csupán az volt a kérdező szándéka, hogy eldöntse úgy általánosságban, hogy mi a közvélekedés az ügyfélszolgálatokról, ahhoz elég lett volna egy igen-nem szavazás.

Az apeh kíváncsi a véleményemre…

A hírekből hallottam meg (MR2- Petőfi), hogy az APEH fogyasztói elégedettséget mér fel. Hoppá! Azt is bemondták (mint utóbb kiderült, egy sajtóközlemény nyomán, tehát nem ők mondták rosszul), hogy a kérdőívet a neten is ki lehet tölteni!

Ennek utána kell nézni. Irány az APEH website! Lássuk, mit is talál a lelkes véleményezni szándékozó!

Itt valóban van egy hír, ami erről szól. Már kattintom is, és olvasom a hivatalos sajtóközleményt:

Igen, valóban lesz ilyen felmérés. Majd. Pár nap múlva. De akkor miért hirdetik most? Akkor hol mondjam el most a véleményemet?

Pedig van. Így most itt írom meg. Ugyanis most éppen pozitív dolgot találtam.

Egyszer régen, álmodoztam, később pedig magamban duzzogtam, hogy miért nem segít nekem az adóhivatal azzal, hogy ELŐRE szól, ha bevallanom kell, ELŐRE figyelmeztet, ha fizetési határidő közeleg. A korábbi fellángolásom egészen addig tartott csak, míg meg nem tapasztaltam, hogy bizony nem úgy működött az a hírlevél, mint gondoltam.

Na de talán most! Talán valami mégis csak megvalósulni látszik a vágyaimból! Van ott egy Személyes adónaptár, a Fontos feliratú részben!

Itt személyes adatok megadása után végre elkészítheti magának az adózó azt a naptárat. Végig csináltam, elkészült. De csak annyit tud tovább a rendszer, hogy elküldhetem magamnak (vagy másnak) mail-ben. Aztán már csak fejben kell tartani, vagy oda lehet adni a könyvelőnek (ha van olyanunk). Semmi további automatizálás, semmi ELŐRE figyelmeztetés, sőt, még egy jó nagy, méretes szöveg fel is hívja a figyelmemet, hogy ez itt bizony semmi hivatalos, és

“hogy ez az adónaptár egy szakmai vélemény, kötelező erővel nem bír, erre bíróság vagy más hatóság előtt megalapozottan hivatkozni nem lehet”

Köszönöm.

Az már tényleg csak egy kis érdekesség, hogy kétféleképpen is elő lehet állítani a naptárat. Ügyfélkapun keresztül, vagy csak úgy. Na én kipróbáltam mindkettőt. Ugyanaz történik. Semmi különbség azon kívül, hogy az első esetben Állam Bácsi megtudja és egyúttal biztosra is veheti, hogy én csináltam. Viszont ugyanazokat a kérdéseket teszi fel a rendszer, mint amikor névtelenül készül a naptár. Mintha az APEH nem is tudna rólam semmit (bevallási ciklus, áfa, vagy eva, stb).

A többi lehetőség, amikről már évekkel ezelőtt is álmodoztam, marad a vágyak közt. De legalább majd elmondhatom a véleményemet. Majd. Ha eszembe jut.

Az internet üzelti célú felhasználása

Hol is tartunk kicsiny hazánkban az internet használatában?

Az otthoni használatot most hagyjuk, essen szó arról inkább, hogy a cégek, vállalkozások hol tartanak. Ismerősöktől azt hallom, hogy arról már nem kell győzködni a döntéshozókat, hogy kell nekik a net. Sőt arról is hallok, hogy a lassan már azon is túl vagyunk, hogy csak egy elektronikus cégbrossúra jusson eszükbe, mint lehetőség. Ékes bizonyíték, hogy megvolt már a negyedik, “Az év internetes kereskedője” (bejegyzések, hírek róla itt, itt, és itt is) verseny.

Szaporodnak az üzleti szellemben készített céges webhelyek. Klassz dolog a fejlődés. És az is, hogy van még tovább, van hová.

A hazai cégek zöme az értékesítésen túl, további üzleti funkcionalitást nem nagyon “tesz ki netre”. Így aztán értelme sem nagyon lenne egy olyan versenynek, mint a Forrester által meghirdetett “Groundswell Awards”. Ennek hirdették ki a győzteseit tegnap.

A versenyben olyan cégeket díjaztak, amik élen járnak a netes közösségi eszközök felhasználásában. Akár csak ötletekért is érdemes a döntős cégek listáját áttanulmányozni.

Itthon kiket lehetett volna nevezni egy hasonló versenyben?

Fejvadászat – ez is egy működő módszer

Ugye milyen nehéz néha olyan kollégát találni, aki az ügyfelek kiszolgálásában megfelelően, netán kitűnően teljesít?

Pedig egy sikeres, növekedő vállalkozás számára szinte elengedhetetlen olyan dolgozókat találni, akikben megvan mindaz, ami képessé teszi őket arra, hogy a kiszolgálási folyamat során olyan élményt nyújtsanak az ügyfélnek, hogy az kellemes emlékekkel, kellően lenyűgözve és olyan gondolatokkal a fejében távozzon, hogy

  • “ide mindenképpen vissza kell még jönnöm!”
  • “ezt meg kell mutatnom a többieknek!”
  • “hát ezt el kell mesélnem XXX-nek is!”

Az Apple-ről olvastam ma egy érdekes, szerintem remek ötletet a kiszolgálásban jól teljesítő kollégák “vadászatára”.

Amerikában évek óta folyamatosan növekszik a cég bolthálózata (a cikk szerint az utóbbi években rendre 35-40 üzletet nyitottak, ami jó sok ember felvételét jelenti), és az új kollégák keresését azzal segítik, hogy van egy speciális, névjegyhez hasonló kártyájuk. Ha a napi életük során valahol kiváló, elismerésre érdemes kiszolgálást tapasztalnak, akkor átadnak egy ilyen kártyát annak, akivel ügyfélként ilyen elégedettek voltak.

A kártya így néz ki:

Az Apple ügyfélszolga-vadász kártyája

Az Apple ügyfélszolga-vadász kártyája

Szerintem működő ötlet, kíváncsi lennék, hogyan teljesít. Az majdnem biztos, hogy van néhány jelentős előnye a klasszikus fejvadászattal és a hirdetésekkel szemben…

  • Olyan embereken múlik a kártya átadása, akik tisztában vannak a követelményekkel, mindazzal, amire az új kollégát keresik
  • Az igazán jó ügyfélkiszolgálásban nagyon nagy szerepe van a kollégák közt meglévő jó munkakapcsolatnak, az egymás elfogadásának (team-munka) – egy ilyen módszerrel rögtön adott egy bizonyos szimpátia
  • Nem egy “jelölt” produkciója, hanem egy valós teljesítmény alapján történik a kapcsolatfelvétel
  • Mindenképpen olcsóbb

Az ötlet tehát nekem tetszik. Kíváncsi vagyok, hogy tud-e valaki hasonló, rendszeresített módszeről itthon, kicsiny hazánkban. Ha ismernek ilyet, kérem tudassák velem!