'Pellengér' címke archívuma.

Egy iwiw vita margójára

Az iwiw-et sokan, sokszor kritizálják, sokan, sok helyen folyik róla ilyen-olyan vita. Miután elég sokan használják, így akad bőven kritikus, de pártfogó is ahhoz, hogy időnként csak civódás szintű, de néha elég komoly viták alakuljanak ki körülötte, róla.

Az egyik (legutóbb általam is észlelt) ilyen vita Konrád blogbejegyzése nyomán alakult ki. Egy része ott a blogon, a kommentek közt, míg egy másik része a twitteren.

Beleolvastam a véleményekbe, és ezek alapján három olyan gondolatom támadt, amiket meg óhajtok örökíteni itt is. Vegyük őket sorba.

1.

Az az érzésem, hogy az iwiw-et, mint üzleti alapon működtetett, szolgáltató vállalkozást vezető menedzsment nem igazán alkalmazz a szolgáltatásmenedzsmentet. Ha ugyanis lenne a cég üzemeltetésében Változásmenedzsment és Kapacitásmenedzsment funkcionalitás, akkor nem igen fordulhatnának elő olyan szolgáltatáskiesések és teljesítményproblémák, amik kiváltják a felhasználókból azokat a reakciókat, amiket az iwiw körüli vitákban emlegetnek.

A változásmenedzsment feladata, hogy minden olyan változtatást, ami a nyújtott szolgáltatást érinti, azokat úgy tervezze meg, hagyja jóvá és valósítsa meg, hogy közben a szolgáltatás minden, az ügyfeleknek fontos paramétere megfeleljen az elvárásoknak, de legalábbis ne legyen rosszabb, mint a kölcsönösen elfogadott, minimális szolgáltatási szint.

Ha a változás olyan jellegű, hogy érinti a szolgáltatási infrastruktúra kapacitását is, akkor szorosan együtt kell működnie a kapacitásmenedzsment funkcionalitással (is), aminek pedig az a feladata, hogy a szolgáltatásnyújtásához, pontosabban az ügyféllel közösen elfogadott, minimális szolgáltatási szint teljesítéséhez elengedhetetlenül szükséges infrastrukturális és egyéb kapacitások rendelkezésre álljanak.

2.

Ha a szolgáltatást nyújtó szervezet vezetése komolyan venné az ügyfélélmény-menedzsmentet, akkor sokkal pontosabban tudná azt, hogy az ügyfeleinek mik azok a szolgáltatási paraméterek, amik igazán fontosak (sebesség, adatbiztonság, kisalkalmazások elérhetősége, vagy valami egész más). Nem vagyok egy nagy iwiw-rajongó, vagyis nem ott élem az online-életem, de nem nagyon botlottam még olyan felmérésbe, amiben ezeket akarta volna megtudni tőlem a szolgáltató. (Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs is ilyen, de az bizonyos, hogy nem használják az ügyfélvisszajelzés gyűjtésének azt a módját, ami elér minden felhasználót…)

Ha egy cég ismeri, hogy a felhasználói miket részesítenek előnyben, milyen tulajdonságok fontosak számukra, melyik tapasztalati tényező hogyan befolyásolja azt, hogy maradnak, vagy a versenytárshoz pártolnak át, na az, aki mindezt tudja, annak sokkal könnyebb a korlátozott mennyiségű erőforrásait a lehető leghatékonyabban felhasználni.

3.

A mai világban az ilyen jellegű viták, szidalmak, esetleg egyszerűen csak személyes, és erősen szubjektív vélemények olyan nyilvánosságot kapnak, amik nagyon komolyan hatással lehetnek az átlagos felhasználó (fogyasztó, vevő) véleményére. Nagyon erős a befolyásoló erejük, ez közismert. Ha ezzel tisztában van egy szolgáltatást nyújtó vállalkozás, akkor a legokosabb, ha nyíltan és őszintén részt vesz ezekben a vitákban. Például beszáll a blogbejegyzést követő kommentek közt a párbeszédbe. Figyeli a Twitter-en róla szóló megnyilvánulásokat, és reagál is azokra.

Az ilyen jellegű őszinteség és nyíltság az eddigi példák alapján kifizetődő. Egyrészt az ügyelek könnyebben elfogadják és tolerálják a kisebb hibákat ilyen kommunikáció kíséretében, másrészt a cégnek is segít abban, hogy jobban megismerje a saját felhasználóit. Azonosítani tudja a véleményvezéreket, a legjobban elkötelezett ügyfeleit, de az esetleges rosszindulatú provokátorokat is.

Az Ön vállalkozása hogyan áll a fenti elvek gyakorlatban történő alkalmazásával?

Egy szolgáltatás célja, avagy kaszálják a füvet

A szomszédságunkban található egy kis park (vagy legalább is egy önkormányzati tulajdonban lévő telek, amin fák és bokrok vannak). Van itt a fák közt dió, szilva, meggy, bodza, és persze akác is, mert az mindenütt van.

Ezen a telken át szoktam például Szöszi kutyával reggelente friss péksütiért elsétálni Zsuzsa Néni Kisboltjába. De itt járnak keresztül azok is a környéken, akik gyalogosan akarják leküzdeni a buszjárat megállói és az otthonuk közti távolságot.

Jó kis hely, szeretjük. Mármint akik naponta átjárunk rajta.

Azt mondjuk nagyon nem értem, hogy akik itt laknak a környéken és naponta erre sétálnak, azok hogyan képesek állandóan itt eldobálni a szemetet. Mert olyan nem igen jár keresztül a területen, aki ne lakna itt a közelben. És sajnos csak az egyik irányban működik a jólismert “broken window” effekt. Ha valahol szemét van, oda sokkal hamarabb kezdik eldobálni a további mocskot, de visszafelé nem így van. Hiába takarítjuk fel a területet, ez önmagában még nem tartja vissza az egyszeri szemetelni szokót.

Ezen a kis területen az önkormányzat megbízásából időről-időre levágják a füvet és a gazt. Megjelenik 2-3 munkás, majd motoros fűkaszával nekiállnak, és vágnak. Vágják, ami a gép útjába kerül. Utánuk már nincs térdig érő zöld, nincs gaz, meg nagy fű. Ügyesen, elég szép egyenletesre elrendezik a növényzetet. És vele együtt ledarálják a területen lévő összes szemetet. Zacskókat, szatyrokat, üvegeket, sörös dobozokat, papírt, műanyagot, egyszóval mindent, ami az útjukba akad.

Az eredmény lehangoló. Ugyan a fű nem ér térdig, de a terület sok mindennek mondható, csak nem szépnek. (Ráadásul az így feltrancsírozott szemetet sokkal nehezebb utána összeszedni, tudom, mert időnként mi szoktuk ezt megtenni a gyerekekkel, amikor már nem bírom tovább a látványt…)

A szolgáltatásnak, amit a falu vesz ettől a vállalkozótól, az lenne a célja, az által adna értéket a településnek, hogy a terület szép legyen. A munkásoknak semmivel nem jelentene több munkát (sem időben, sem költségben nem lehetne kimutatni a különbséget), ha előbb összekapkodnák a szemetet, majd az így akadálymentesített területen vágnák le a füvet.

A hiba valószínűleg ott van, hogy miként van meghatározva a szolgáltatás. Nem az általa közvetített érték alapján, hanem a szolgáltató képessége szerint (nem az a lényeg, hogy a vevő milyen igényét elégíti ki, hanem az, hogy a szolgáltató mit képes nyújtani). További hiba (pontosabban az előző következménye), hogy a szolgáltatás mérése szintén így lehet meghatározva.

Valószínű, hogy a vállalkozó fűkaszálásra szerződött és teljesítés mérése pedig mondjuk levágott négyzetméterben történik. Pedig valójában a terület rendbe- és széppé tétele lenne a cél.

Miért kell ezt a “vírus” dolgot erőltetni?

Idézet a Marketinginfo-ról:

Vírusmarketinggel gyűjt ötletet az LG
M&M Global – 2009-04-20 10:36
DM

Az elektronikai cég víruskampányt és külön weboldalt indított a fogyasztók innovációs ötleteinek begyűjtésére.

Európában Nagy-Britanniában, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban és Franciaországban indult el az LG Electronics új kampánya, amelynek célja, hogy innovációs ötleteket gyűjtsön be a fogyasztóktól. A Publicis Modem London által kidolgozott ötlet részét képezi egy vírusreklám és egy weboldal, ahová a felhasználók feltölthetik javaslataikat.

Megnézhető ott is, az említett video (a YouTube-os eredeti van beágyazva).

A YouTube-on látszik, hogy elég régen elérhető a video (egy hónapnál már régebbi), és eddig sikerült elérnie majdnem 150 ezres nézettséget. Ha ezt az elmúlt idővel és a piac nagyságával vetjük össze, akkor nem egy komoly eredmény.

Csak összehasonlításul a SÜN-ös egyik videot 3 hét alatt 66 ezren nézték meg. Pedig azt valószínűleg csak magyarok nézték. Egy igazán működő vírus hatása ilyen. Megmozdítja, aktivitásra készteti az embereket. Mint ez itt jól látható.

Ilyen hírek olvasásakor mindig felvetődik bennem a kérdés, hogy vajon mennyibe került ez a kampány, és vajon mi a konkrét eredménye? A 150 ezer nézőből mennyien nézték meg a reklámozott oldalt is, és a még fontosabb kérdés, vajon ezek közül hányan regisztráltak ott, és hányan adtak ott ötletet (hiszen ezek begyűjtése volt a cél).

A kifejezetten erre a célra létrehozott siteon jelenleg 30 körüli ötlet van, ebből jó pár az elsők közül névtelenül (nyilván a site készítői nem akarták üresen elindítani), a későbbiek közt pedig van pár versenyző, aki több ötlettel is nevezett.

Ha valaki ismeri az aktuális árakat, akkor segítsen itt a kommentek közt, hogy mennyi lehetett a site + a video, nameg a kis reklámozás itt-ott, mert gondolom az is volt hozzá…

Na ennyiért vettek párszor tíz olyan ötletet, amit megkaptak volna, ha egy marketinges gyakornokot elküldenek egy gimnáziumi osztályfőnöki órára, hogy próbálja ki a legutóbbi facilitatori tréningen tanultakat és tartson egy brain-storming gyakorlatot a srácokkal…

Kár pedig, mert az alapötlet jó, a site is tetszik, a video sem rossz, csak éppen itt és így nem hatékony. Helyette inkább a meglévő ügyfeleiket kéne kérdezgetni. Akiket ugye ismernek, akinek az elérése a lehető legolcsóbb és akik közt talán akad ennél több elégedett is.

Csak a vicc kedvéért: az LG Malaysia Fan Club-nak 362 tagja van a Facebook-on (de van LG kedvelők csoportja 3506 taggal is), de talált nekem a google például egy igen aktívnak tűnő tájföldi funclub-ot is, amiről úgy tűnik kifejezetten a szórakoztatóelektronikával foglalkozik.

Szóval szerintem hatékonyabb (értsd: olcsóbb, gyorsabb, eredményesebb) lett volna ezeket a csoportokat megkérdezni. Ők is örültek volna, a cég is jobban jár. Csak a marketingbüdzsé duzzasztásának haszonlesői jártak volna rosszabbul.

Nyíltság és őszinteség kell a bizalomépítéshez

Vannak (szerencsére) a mostani gazdasági helyzetben is induló vállalkozások. Tudjuk jól, hogy minden kezdet nehéz, és hasznosabb elindulni kisebb hiányosságokkal, mintsem a vélt tökéletességet hajszolva, a csiszolgatással elveszíteni esetleg a lehetőséget.

Ajánlok viszont két nagyon fontos témát a startolók figyelmébe. Mindkettő alapvető összetevője a sikernek (főleg a hosszú távúnak!).

  • Az egyik a Teljes Ügyfélkiszolgálási Folyamat (Hol is kezdődik pontosan? – Hol is ér véget? – Ugye, hogy nem is triviális!). Erről már sokszor írtam, ma nem ez kerül terítékre (talán a napokban erről is írok majd).
  • A másik szempont a címben is említett nyíltság és őszinteség.

Mostanában indult el (legalább is én mostanában találkoztam velük először, de bizonyosan nincs a piacon már több éve) egy személyzeti tanácsadó vállalkozás, más néven fejvadász cég. Természetesen jelen vannak a neten is. A site-juk web-ergonómiai, esztétikai és technológiai elemzését az adott területek szakembereire hagyom.

Én csak ezeket vettem észre:
- a “www” előtag szükségessége,
- a “köszöntő” jellegű kezdőlap,
- az “aktuális ajánlataink” alatti linkek nem közvetlenül az adott állásajánlatra vezetnek, hanem egy gyűjtőoldalra,
- a “kapcsolat” menüpontnál beillesztett google-térképen nincs jelölve a hely…

Ami ennek a cikknek a megírására ösztökélt, az a bizalomkeltés gyengesége.

Akárcsak a fogorvos, vagy a nőgyógyász (bár ez utóbbiban nincs személyes érintettségem, de a páromtól hallom, hogy ott is így van), szóval a fejvadász, a munkaerő-kereskedő is bizalmi munka.

Nem akárkinek akarom én felfedni, hogy váltani akarok. Nem akarom, hogy bárki nézegesse az önéletrajzomat, főleg azt adatbázisba eltárolja az összes személyes adatommal együtt. Vagy csak én vagyok túlságosan paranoid (vajon eléggé az vagyok? ;) ).

Az viszont bizonyított tény, hogy a bizalom erősítéséhez hozzájárul, ha egy cég nem bujkál az ügyfelei elől. Tovább erősíti ezt a bizalmat, ha egy cég nyilvánosan is “vállalja” tulajdonosait, alapítóit, vezetőit, dolgozóit. És ők mind-mind elérhetőek, valódi e-mail címekkel, közvetlen telefonszámokkal. Az is bizonyított tény már, hogy az ilyen nyitottság többszörösen kifizetődik az ügyfelek bizalmán keresztül ahhoz képest, amit az esetleges “zaklatások” jelenthetnek.

Nos, az illető cég website-ján semmi ilyen információ nem található. Van egy “info@”-os cím, meg egy központi vezetékes telefonszám (de ez az alapvető működéshez elengedhetetlen).

Ugyanehhez a témakörhöz tartozik a site-on jelenleg inkább csak design szempontból jelenlévő fotókkal kapcsolatos észrevételem is. Lehet, hogy tényleg a kollégákról készültek és valós munkahelyzeteket ábrázolnak, de valamiért (lásd az előző bekezdést) az az érzésem, hogy inkább valami fotógyűjteményből válogatott képeket láthatunk. Nem hinném, hogy rejtegetni kellene a környezetet, vagy a dolgozókat. Viszont a site alapján valamilyen előzetes várakozásokkal odaérkező ügyfél könnyen csalódhat.

Összefoglalva:
Tessenek őszintén megmutatkozni, közvetlen elérhetőségeket adni.
Az így keltett bizalom sokszorosan megtérül majd!

Már megint egy telefonos “ügyintézhetetlenség”

Valamiért olyan érzésem van, hogy vonzom a rosszul kialakított telefonos ügyfélszolgálatokat. Vagy nem csak nekem vannak állandóan negatív tapasztalataim? Most például egy régi történetről szerettem volna telefonon érdeklődni az OTP követeléskezelő cégénél, ám a megadott telefonszámon elég reménytelennek tűnik bármilyen kommunikációt is folytatni. Többedik próbálkozásom után, melyek hasonlóképpen eredménytelenek voltak, vettem a fáradtságot, és rögzítettem, amit hallani lehetett. Beszélgetésről itt szó sincs. Csak a gépet darálja a beléprogramozottakat.

Íme egy megvágott változat (kímélendő a kedves olvasó idejét és türelmét):

Az eredetiben az ismétlődő szövegrészletek közül az első nyolcszor, míg a második, angol nyelvű  összesen négyszer hangzott el. Az eredeti, vágatlan felvétel teljes hossza 3 perc, 45 másodperc. Persze nem ám ingyen, hanem rendes, jó, távolsági tarifával, lévén a szám a 76-os körzetben van – nyilván olcsóbb a vidéki munkaerő.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

A bevezető szöveg nagyjából renden is van (próbálnak a mail-es ügyintézés felé terelni). Majd egy nyolc-számjegyű azonosító előkészítésére szólít fel, persze aki e nélkül telefonál, annak két választása van:

  • Vagy gyorsan leteszi a telefont, hogy ne ketyegjen a telefonszámla, és megpróbálja előkotorni a szükséges számot valami korábbi papírról, majd újból hív;
  • Vagy kissé aggódva ugyan, hogy neki nincs ilyenje kéznél, és ezért majd lassabban ér célt (vagy talán nem is sikerül majd elintéznie?), de vár türelmesen tovább.

Nem itt lenne a helye az ilyen tájékoztatásnak. Itt már késő. Csak feleslegesen frusztrálja az ügyfelet. Vagy eleve akkora várakozási időre van a rendszer tervezve, hogy ráérjen az ügyfél régi levelek és papírok közt kutakodni? Had higgyem, hogy nem!

Majd következik a (már majdhogynem várva várt) szokásos szöveg:

“Ügyintézőnk kapcsolásáig kérjük szíves türelmét.”

És aztán valami rettenetes, zajos és igénytelen tölőzenével felváltva, ezt hallgathatjuk több mint két és fél percig.
Mikor már majdnem feladjuk a reményt, egyszer csak egy csörgéshang-féle szólal meg. Erre a hangra felugrik az adrenalin szint: “Figyelem! Ügyintéző következik!” Egy valódi ember, akivel már lehet értelmesen kommunikálni. De nem egy újabb géphang, most már angolul! Ez ám az izgi!

“I’m sorry. We are currently experiencing system problems and are unable to process your call. Please try again later.”

Vagyis ekkor derül ki, hogy a rendszer nem működik megfelelően, valami hibás, elromlott. Ha tud az ügyfél angolul, akkor megérti, ha nem, akkor először csak csodálkozik, hogy mit akar tőle az ügyintéző Shakespeare nyelvén, majd pár válasz-próbálkozás után, illetve az ütemes ismétléseket észlelve rájön, hogy ismét egy gépet hallgat.

Ezt követően a rendszer avval kedveskedik, hogy “leteszi a telefont”. Legalább a meglepetéstől lemerevedett ügyfélnek nem fogy tovább a pénze…

Na ilyen hangmenüt nem kérünk!

Volt már többször szó Pollnernél eszközökről, amivel “multimédiásítani” lehet a tartalmakat. A múlt hónapban konkrétan a telefonbeszélgetések rögzítéséről is tanulhattunk.
A hozzászólások közt én meg is említettem, hogy nekem eddig bevált a telefonom beépített felvételi lehetősége.

Utána nekibuzdultam, és összeszedtem eddigi felvételeimet. Végig is hallgattam jó párat, van miből válogatnom, mivel gyűjtöm a telefonos ügyfélszolgálatokkal folytatott beszélgetéseimet. Nagyon tanulságosak.

Össze is szedtem egy jó tucat gyakori hibát, amit az automata hangrendszerekben (IVR – Interactive Voice Response) gyakran elkövetnek azok készítői. Aztán elkészítettem ezt a felvételt.

A cél egy olyan “állatorvosi ló” összeállítása volt, amin a leggyakoribb melléfogások bemutathatók.
(Akár ez is lehetne a címe: 13 Végzetes Hiba, amit egy Hangmenü-rendszernél Elkövethetsz)

A szöveget be is pötyögtem egy file-ba, megspékeltem a megjegyzésemmel.
A hang file külön is letölthető, amihez itt a link: ivr_parody.
(A képre kattintva egy flash olvasó nyílik meg, amiben pár másodpercig egy hangszóró is látható. A hang lejátszásához arra is kattintani kell.)

Tudja Ön, hogy kik a legfontosabb ügyfelei? A Pepsi nem tudta.

A történetre spindoctor (Szántó Balázs)-nál bukkantam.
Ritkán ír (sajnos), de érdemes Őt figyelni!

Nagyon röviden arról van szó, hogy a Pepsi-csoporthoz tartozó PepsiCo Americas Beverages az egyik fő termékének, a Tropicana narancslének megváltoztatta a csomagolását, pontosabban a doboz maradt, csak más lett a kinézete, újra tervezték azt.
A marketingesek ezt szokták időnként frissítésnek, ráncfelvarrásnak is nevezni. Általában az a célja, hogy a márka, vagy a termék “csinosabb legyen”, korszerűbb, divatosabb külsőt kapjon. Ennek szükségességét az “újdonság ereje”, illetve az “unalmas, már nem eléggé trendi” kifejezésekkel magyarázzák.
A megváltoztatott kinézetű termék megjelenése a felhasználók olyan szintű tiltakozását váltotta ki, hogy a cég visszavonulót fújt. Vagyis a fogyasztók egy eléggé hangos csoportja rá tudta venni a céget arra, hogy visszatérjen régi csomagoláshoz.

A teljes történet, sok érdekes adalékkal és tanulsággal elolvasható a The New York Times oldalán.

Balázs a márkakötődés és a csomagolás kapcsolatát emelte ki, Én viszont inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mekkora lehetőséget hagy ki az a cég, aki nem ismeri a saját, leghűségesebb, legelkötelezettebb, sokszor szenvedélyes ügyfeleit. A Pepsinek ez a kis tévedése egyes források (pl. ez itt a Youtube-on) szerint 35 millió dollárjába került.

Tanulság: Nem elég csak úgy, a jól megszokott fogyasztói felmérésekkel kutatni az “átlagos” fogyasztó véleményét, mert lesz egy olyan felhasználói réteg, akik az “átlagosnál” sokkal szenvedélyesebben, hangosabban nyilvánítanak véleményt, ezzel befolyásolva a többi ügyfelet is.

  • Ön ismeri a vevőnek ezt a csoportját?
  • Tudja, hogy kik ők?
  • Tudja, hogy hogyan, milyen csatornákon érheti el őket?

Hogyan nehezítsük meg az ügyfelek dolgát?

Előző bejegyzésemben örvendeztem, hogy van haladás kicsiny hazánkban. Most egy kicsit süppedjünk vissza a rögvalóságba.

A cégek nem mindegyike érti azt, hogy az ügyfeleivel történő kommunikáció nem csak egy kötelező gyakorlat, amit le kell valahogy tudni, hanem kifejezetten hatásos, az eredményesség érdekében bevethető eszköz is.

Hogy mindez miért is jutott eszembe? Itt egy kis történet:

Történetesen az AEGON-tól szeretnék valamit megtudni. Azt még álmomban sem remélem, hogy a Twitteren tegyem fel a kérdésemet, de azért megpróbálkoztam egy gyors kereséssel. Itt az eredmény:

aegon_twitter

Hát ezek bizony nem a magyar cég elérésének lehetőségei…

Node sebaj, induljuk el a legegyszerűbb módon, a web-en. Pár kattintás után ez az oldal fogad:

aegon_login

Az első, ami rögtön meglep, az az, hogy be kell lépnem ahhoz is, hogy kérdezni tudjak.

Ez hiba. Aki kérdezni akar, az kíváncsi. Az érdeklődik. Az odament, vette a fáradtságot. Akkor miért teszünk elé akadályt? Itt elmondhatná a cég, mindazokat az információkat, amik az ügyfél számára relevánsak, érdekesek, értéket jelentenek. Az ügyfél ezeket az információkat szeretné megkapni! Miért nehezítik ezt meg?
Csak tessék egy kicsit belegondolni, hogy mennyit költ a cég arra, hogy információt juttasson el olyanoknak, akik ez elől menekülnek, akiket ez még zavar is, nem csak hogy lepattog róluk!

A második érdekesség akkor ért, amikor a kötelező regisztrációhoz navigálok.

Az AEGON online ügyfélszolgálati oldala

Nem egészen értem, hogy mi szükség van arra, hogy egy online ügyfélszolgálat igénybe vételéhez szükséges regisztrációt egy telefonhívással kelljen aktiválni. Ha már telefonálok, akkor intézem a dolgomat azon a csatornán. Ismét csak egy nehezítés.

Az már csak egy kis érdekesség, hogy a “Kapcsolatfelvétel” oldalon lévő linkek közül a “Panaszbejelentés” például egy letölthető pdf file-ra mutat, vagyis az ügyfélvisszajelzéseknek is jutott egy kis nehezítés…

Vajon tényleg ilyen rosszindulatú és megbízhatatlan ügyfelek vagyunk, hogy ennyire védeni kell a céget tőlünk?

Valóban ennyire fontos a pontosság?

Ma délelőtt elkísértem a páromat egy megbeszélésre (amúgy is be kellett mennem Pestre, akkor meg már menjünk egy kocsival – kisebb környezetszennyezés, kevesebb kiadás).

A Sugár második emeletére, 10-re volt megbeszélve a találkozó, ahol a gyorséttermek vannak. Kicsit korábban értünk oda, az éttermek előtti résznél vártunk.

Ott készült a következő kép:

Ügyfélszolgálati irodaÜgyfélszolgálati iroda bejárata

Amint a képen is látszik, az ügyfelek egy rács előtt várakoznak, állva, óráikat nézegetve, egyre türelmetlenebbül.

Jól látják (és a képen is látható valamennyire), hogy bent minden késznek látszik a nyitáshoz, munkatársak a helyeiken ülnek, a berendezés rendben, égnek a villanyok, működnek a bent lévő berendezések (kijelzők, automaták, zene).

De a nyitással megvárják az időpontot.

Az utolsó pár percben a várakozók azt érzik, látják és tapasztalják, hogy nem Ők a fontosak, hanem a szabályok és a rend.

Tisztelttel azt javasolnám az ilyen irodák helyi vezetőinek (és az ő vezetőiknek is), hogy legyenek egy picivel rugalmasabbak. Ha a hivatalos nyitási időpontnál pár perccel hamarabb beeresztik azokat az ügyfeleket, akik kicsit hamarabb értek oda, azzal több dolgot is elérhetnek.

  • A tumultus eloszlik, kisebb lesz a várakozás, a lökdösődés.
  • Azok az ügyfelek, akik hamarabb értek egy kicsit oda, azt fogják érezni, hogy Nekik kedvezett az iroda, Velük egy kicsit kivételeztek. Ennek az érzésnek igen magas a befolyásoló ereje, amikor legközelebb felmerül bennük az esetleges szolgáltató váltás gondolata.
  • Nem felbosszantott ügyfelekkel kell kezdeniük a napot a kollégáknak.

Ez úgy tűnik, hogy mindenki számára kedvező helyzet.

  • Jó a dolgozóknak

már úgyis ott üldögélnek a startra várva
kevesebb lesz az ingerült ügyfél

  • Jó az ügyfélnek

hamarabb végez
nincs lökdösődés

  • Jó a cégnek

az elégedett ügyfélnél kevés jövedelmezőbb dolog van

Már hallom is a mentegetőzést, hogy ezért, meg azért nem lehet kinyitni egy másodperccel sem hamarabb, mint a szabály szerinti időpont. Igen, ismerem ezeket az érveket is, sőt vannak köztük olyanok, amiket el kell fogadnunk (nekem is, mint tanácsadónak, és az ügyfeleknek is). Ilyen lehet például az egyes támogató rendszerekre történő várakozás, vagy a műszakváltások alkalamával kötelező átadás-átvételi procedúra, de akadhat még bőven más példa is. Igen, lehetnek ilyenek. De ha ez is a helyzet, akkor tessék kérem ezt úgy csinálni, hogy az ügyfél által tapasztaltak ne azt sugallják, hogy le is van Ő ejtve. Ne lehessen unatkozó kollégát látni, ne kelljen egy rács előtt tülekedve várakozni.

Hogy konkrét ötleteket is adjak:

  • A sorszámosztó gépig nyugodtan be lehet engedni az ügyfeleket, mert annak képernyőjén egy visszaszámláló óra mutatná a nyitásig hátra lévő időt.
  • Az ügyféltér üres, csak a biztonsági őr álldigál a háttérben (erre is csak itt, a vadkeleten van szükség, szerintem kulturáltabb vidékeken ez sem kéne).
  • A teljes világítás nincs bekapcsolva, csak egy “tartalékfény” jellegű, háttérfény ég, hogy azért lehessen látni (mondjuk a pultok mögötti térben van világítás, az ügyfelek számára nyílt teret nem világítom meg).
  • A kollégák abban a pillanatban jöhetnének be egyszerre az ügyféltérbe elfoglalni a munkahelyeiket, amikor a sorszámosztó masina “feléled”.

Nem hinném, hogy egy félhomályos, üres irodába becsődülnek az ügyfelek. Aki beszédeleg, az meg nem talál mást, csak egy visszaszámláló órát a sorszámkiadó gépen.

Ezt csak azért írtam le, hogy legyen válaszom a mentegetőzők számára. Meggyőződésem szerint az a legjobb megoldás, ha az irodák vezetői rendelkeznek olyan hatáskörrel és belátással, hogy kicsit rugalmasabban kezeljék a nyitási időpontot.

Az én kiegészítésem a TV2-es történethez

Tudom, hogy nem egy menő dolog beállni a sorba, még egyet rúgni a lerágott csontba.
(Na, milyen klassz közhely-képzavart tudok én, ha nagyon akarok?)

A témát elég jól körülírták, elemezték és kommentelték már sokan (a miner.hu most éppen 20 találatnál jár). Én többek közt Konrádnál, illetve a Karmamedia-n olvastam róla. Alapvetően egyetértek az ott leírtakkal, és mindössze annyi kiegészítésem van, hogy az Őszinteség és a Nyíltság alapfeltételek. Ha ezek nincsenek meg, akkor hiába az online jelenlét, hiába a tudatos válságkommunikáció. Pont az (is) a lényeg az internettel átszőtt információáramlásban, hogy rengeteg helyen erednek és végződnek is szálak benne. Így aztán elég nagy valószínűséggel derül ki, ha valahol, valami olyan turpisság volt, vagy van, ami közérdeklődésre tarthat számot.

Nem véletlen, hogy azt vallom:

zappos_pelda

Részlet az egyik korábbi előadásomból

Vagyis mindaz, amit hiányolok, alapfeltételek. Kötelező elemek.