Tegnap este, vacsora közben, a gyerekekkel beszélgetve szóba került az “instant”, illetve a “nes…” kifejezések jelentése. Meg is beszéltük, meg is értették.
Aztán elmeséltem nekik az egyik valahai Schönherz Kupa feladatot: Készítsetek NesVizet, és hozzá tartozó reklámot!
A vacsora utáni lazítás közben eszembe jutott a nagyobbik lányom első “főzése“.
Zacskós levest csinált, majd nagy büszkén jelentette ki, hogy már tud főzni.
(De régen is volt már, mikor még kicsinek volt aranyos, nem úgy, mint most, kamaszként.)
A reklámok, a hirdetések ezt sugallják: Csak vedd meg, nyisd ki, és már kész is.
Íncsiklandó, gusztusos, finom! Mindent tudsz, garantált a siker!
Manapság minden területen terjed az INSTANT.
Az azonnal oldódó, a rögtön kész.
Ilyen hirdetésekkel naponta találkozhatunk: 
Más kérdés persze, hogy mit kapunk valójában. Nem fél az, aki ilyen módszerekben vakon hisz, hogy tulajdonképpen nem instant ügyfélkört kap, hanem “egyszerhasználatosat“?
Pedig micsoda különbség! Mindkét fogalmat a fogyasztói társadalom termelte ki, viszont ez utóbbi kifejezetten káros is lehet. Az eldobható termékek a környezetnek, míg az ügyfelek az üzleti vállalkozások hosszú távú sikerének ártanak.
Tessék inkább egy kicsivel többet tanulni, kicsivel kritikusabban fogadni az “azonnal megoldom a problémáját” típusú magoldási javaslatokkal szemben. Ha viszont tényleg megtanulunk főzni is, akkor garantáltan nagyobb sikerünk lesz. (És úgy már megengedhetjük magunknak, hogy néha felhasználjunk egy kis instant összetevőt is!)
