Archive

Pár gondolatkezdemény a közösségi-média és a CRM-koncepció kapcsolatáról

Amiért a legtöbb CRM projekt bedől:
A klasszikus marketingesek az IT-t eszközként használva akarják jobbá tenni az ügyfelek kiszolgálását, viszont az IT-nek az ügyfél csak egy login, vagy account, vagyis csak egy azonosító.
A marketingesek ezért adatbázist kapnak, esetleg egy kis folyamat-automatizálást.
Ráadásul a rendszerek bevezetésének fő célja az eladás hatékonyságának növelése, az ügyfélmegtartás jobb esetben másodrangú, rosszabb esetben megmarad a szólamok szintjén…
Ezek az IT rendszerek nem tudnak mit kezdeni azokkal, akiket még nem tekint “ügyfélnek” (most nem térek ki a szó definíciójára, ahány ház, annyi…), tehát nem szerepel bennük mondjuk egy céget érintő bejegyzés egy blogon, vagy egy termékkel kapcsolatos facebook-, vagy twitter-tevékenység, sem pedig az ezek mögött lévő emberek (ügyfelek, fogyasztók, vevők, érdeklődők, rajongók? – azt sem tudják, hová sorolják őket).

Milyen változásra számíthatunk?
Az IT számára csupán azonosítóként szereplő ügyfelek a közösségi média számára “profilokat” jelentenek. Nem személytelen adathalmaz csupán, hanem arccal, személyiséggel, motivációkkal és nem utolsó sorban kapcsolatokkal rendelkező emberek.
Ha felismerik végre a marketingesek ennek a jelentőségét, és nem csupán egy újabb “nyomuló-csatornaként” tekintenek a közösségi rendszerekre, akkor jön majd a kihívás az IT részére. Szükség lesz olyan rendszerekre, amik kezelni lesznek képesek azt a kiterjesztett kapcsolatot, ami az új helyzetben kialakulhat a cégek és ügyfeleik közt.

Ezt a “kiterjesztést” egyrészt a teljes kiszolgálási életciklusra értem, vagyis arra, hogy már azokkal is foglalkozunk, akik még nem váltak vevőkké, sőt, akár még csak érdeklődőként sem jelentkeztek a cégünknél.
Másrészt értelmezhető ez a “kiterjesztés” arra is, hogy a korábban általunk kontrollált ügyfél-cég kommunikációt kiegészíti egy ügyfél-ügyfél párbeszéd is, amit már végképp nem tudunk irányítani, legfeljebb csak követni és szükség szerint bekapcsolódni abba.

Lesz munkájuk az IT fejlesztőknek az elkövetkezőkben. :)

Utolsó gondolat:
A facebook (itthon esetleg az iwiw) lesz-e a jövő CRM-ének vállalatának működését támogató rendszereinek egyik alapeleme?

Ha valamit JÓ/Szórakoztató használni, akkor többen használják! – 3.

Ha valamit JÓ/Szórakoztató használni, akkor többen használják! – 2.

ha valamit JÓ/Szórakoztató használni, akkor többen használják! – 1.

Szegény reklámfelület-értékesítők… Ha ezt az ügyfeleik megtudják! :)

Friss nielsen-es kutatási eredmény.
Eszerint még az ismeretlenek véleménye (a neten) is nagyobb súllyal számít, mint a hagyományos reklámok (TV, nyomtatott sajtó, óriásplakát, rádió), de még az istenített direkt e-mail is jócskán le van maradva.

Érezted már így magadat, amikor egy jó ötleted támadt? Talán nem véletlenül…

Ahhoz, hogy egy jó ötletből valami értékes szülessen, sok kitartásra, és munkára, nomeg egy jó adag szerencsére is szükség van.
A kép tanulsága szerint pedig a legnagyobb veszélyt a sok-sok “támogató és segítő” szándékú ember jelenti.
Ha igazán azt szeretnéd, hogy az ötleted megvalósuljon, először is higgy benne, másodszor pedig ne engedd, hogy mindenféle akadékoskodó “szakértő” megnyirbálja azt!
:)

Vicces maszkkal teszik vidámabbá a fogorvosi kezelést – Ötletes!

Ugyan ez egy reklám, mint a cikkből kiderül, egy gyermekek számára készített fogkefét szántak vele népszerűsíteni, de alapvetően egy aranyos, jópofa ötlet.

Ha eltekintek a reklámozási szándéktól, egy nagyon is jó példáját látom annak, hogy mivel, hogyan is lehet egy “ügyfélélményt” jobbá tenni.
Mert egy fogorvosi kezelés bizony nem éppen a legkelemesebb dolog. De ha már mindenképpen olyan, amilyen, legalább egy kicsit tegyük jobbá. És ez a megkülönböztetés már elég lehet ahhoz, hogy az ügyfél legközelebb is a mi klinikánkat/rendelőnket válassza (feltéve, hogy a többi dologban is kiválóan teljesítettünk!)

Kidobott élelmiszer – Tudatosan, vagy csak az “odafigyelés hiánya” miatt?

Igen, jól tetszenek látni.
Ebben a kukában (a kilukadt gumicsónak és egyéb hulladékok tetején) egy zacskóban két egész kakaóscsiga, és kb, 15 darab egész zsemle van.
Nyilván nem kérte őket senki, lehetaz is, hogy már meg is száradtak…
 
A kép egy tipikus Balatoni “Zimmer Feri” háza előtt készült. Olyan ház, ami a Balaton partján van, egész idényben kiadó, és tulajdonosai nyilván sírnak idén is, mert a balatoni szezon idén sem “olyan jó”, mint régen volt.
 
(Valóban, most teljesen élhető a Balaton, nincs “akkora” tömeg, sorra lehet kerülni a fagyisnál, lángososnál és egyáltalán bárhol. A vízben sem kell állandóan mást kerülgetni, igazán kellemes ez így.)
 
A látvány felveti bennem a következőket:
 
 - Ismeri a tulajdonos vajon az “ügyfélémény-menedzsment” alapjait?
Ez az a tervezett, tudatos tevékenység, amivel biztosítható, hogy a rengeteg tapasztalat közül, amilyen például egy panziónál a reggelire kapott, friss pékárú is, azokra, és olyan arányban fordítson erőforrásaiból a vállalkozó, amit a kedves vendég megfelelő súllyal vesz figyelembe, amikor legközelebb eldönti, hogy ide, vagy esetleg máshova megy nyaralni.
Vajon tényleg így, tudatosan megtervezve intézi úgy a tulajdonos, hogy ennyi élelmiszer kerülhet szemétbe?
Vagy csak valamilyen “érzésre, legutóbb is így csináltuk, jó volt ez így évekig” stratégia szerint alakult a dolog?
 
 - Ismeri-e a tulajdonos (üzemeltető) a “kapacitás-menedzsment” fogalmát? Vagy ha nem is ismeri, de vajon tudatosan megtervezett módon intézi-e a beszerzéseit, és a kép csak egy véletlen, a szolgáltaáts igénybevételében bekövetkezett, előre nem tervezhető változás eredménye volt?
 
Lehet, hogy egyedi, és teljesen véletlen események miatt találkoztam ezzel a látvánnyal, de ettől még ez engem elszomorít.
 
Csak én vagyok ezzel így?

Egy kis színes az “Előtte-Utána” effektusról… Jó szórakozást! (csak 3 perc)

Kipróbáltam, hogy tudok-e “hangos bemutatót” készíteni.
Érdekes kísérletnek tekintem, várom a visszajelzéseket.
Ami rögtön kiderül, az az, hogy egy jobb mikrofon sokat segítene, az biztos. Meg esetleg valami aláfestő zene?

Mikor fogja egy honi vállalkozás megterveztetni az ügyfélélményeit? – Egy bringabolt “odaát”