via youtube.com
Archive
via blog.nielsen.com
Friss nielsen-es kutatási eredmény.
Eszerint még az ismeretlenek véleménye (a neten) is nagyobb súllyal számít, mint a hagyományos reklámok (TV, nyomtatott sajtó, óriásplakát, rádió), de még az istenített direkt e-mail is jócskán le van maradva.
via tomfishburne.com
Ahhoz, hogy egy jó ötletből valami értékes szülessen, sok kitartásra, és munkára, nomeg egy jó adag szerencsére is szükség van.
A kép tanulsága szerint pedig a legnagyobb veszélyt a sok-sok “támogató és segítő” szándékú ember jelenti.
Ha igazán azt szeretnéd, hogy az ötleted megvalósuljon, először is higgy benne, másodszor pedig ne engedd, hogy mindenféle akadékoskodó “szakértő” megnyirbálja azt!
via toxel.com
Ugyan ez egy reklám, mint a cikkből kiderül, egy gyermekek számára készített fogkefét szántak vele népszerűsíteni, de alapvetően egy aranyos, jópofa ötlet.
Ha eltekintek a reklámozási szándéktól, egy nagyon is jó példáját látom annak, hogy mivel, hogyan is lehet egy “ügyfélélményt” jobbá tenni.
Mert egy fogorvosi kezelés bizony nem éppen a legkelemesebb dolog. De ha már mindenképpen olyan, amilyen, legalább egy kicsit tegyük jobbá. És ez a megkülönböztetés már elég lehet ahhoz, hogy az ügyfél legközelebb is a mi klinikánkat/rendelőnket válassza (feltéve, hogy a többi dologban is kiválóan teljesítettünk!)
Igen, jól tetszenek látni.
Ebben a kukában (a kilukadt gumicsónak és egyéb hulladékok tetején) egy zacskóban két egész kakaóscsiga, és kb, 15 darab egész zsemle van.
Nyilván nem kérte őket senki, lehetaz is, hogy már meg is száradtak…
A kép egy tipikus Balatoni “Zimmer Feri” háza előtt készült. Olyan ház, ami a Balaton partján van, egész idényben kiadó, és tulajdonosai nyilván sírnak idén is, mert a balatoni szezon idén sem “olyan jó”, mint régen volt.
(Valóban, most teljesen élhető a Balaton, nincs “akkora” tömeg, sorra lehet kerülni a fagyisnál, lángososnál és egyáltalán bárhol. A vízben sem kell állandóan mást kerülgetni, igazán kellemes ez így.)
A látvány felveti bennem a következőket:
- Ismeri a tulajdonos vajon az “ügyfélémény-menedzsment” alapjait?
Ez az a tervezett, tudatos tevékenység, amivel biztosítható, hogy a rengeteg tapasztalat közül, amilyen például egy panziónál a reggelire kapott, friss pékárú is, azokra, és olyan arányban fordítson erőforrásaiból a vállalkozó, amit a kedves vendég megfelelő súllyal vesz figyelembe, amikor legközelebb eldönti, hogy ide, vagy esetleg máshova megy nyaralni.
Vajon tényleg így, tudatosan megtervezve intézi úgy a tulajdonos, hogy ennyi élelmiszer kerülhet szemétbe?
Vagy csak valamilyen “érzésre, legutóbb is így csináltuk, jó volt ez így évekig” stratégia szerint alakult a dolog?
- Ismeri-e a tulajdonos (üzemeltető) a “kapacitás-menedzsment” fogalmát? Vagy ha nem is ismeri, de vajon tudatosan megtervezett módon intézi-e a beszerzéseit, és a kép csak egy véletlen, a szolgáltaáts igénybevételében bekövetkezett, előre nem tervezhető változás eredménye volt?
Lehet, hogy egyedi, és teljesen véletlen események miatt találkoztam ezzel a látvánnyal, de ettől még ez engem elszomorít.
Csak én vagyok ezzel így?
via slideshare.net
Kipróbáltam, hogy tudok-e “hangos bemutatót” készíteni.
Érdekes kísérletnek tekintem, várom a visszajelzéseket.
Ami rögtön kiderül, az az, hogy egy jobb mikrofon sokat segítene, az biztos. Meg esetleg valami aláfestő zene?
via vimeo.com
Biztosan ismerős mindenkinek a jelenség, amikor a jó alumínium tubusról a festék apró kis darabkái tapadnak az ember kezére, persze nyilván akkor, amikor éppen főz, vagy eszik. Ekkor kezdődik a felesleges törölgetés, kézmosás, rosszabb esetben kis szitkozódással is megfűszerezve.
Nem ismerem a tubusok festésének technológiáját, sem az előállítási költségeket, de nehezen tudom elfogadni, hogy még mindig nem sikerült leküzdeni ezt a jelenséget. Ha fogkrémgyártók át tudtak állni a műanyag tubusra, ha a gépkocsik fényezésére 5-10 év garanciát lehet vállalni, akkor erre a problémára is kellene lennie valami megoldásnak.
Ha a gyártó cégek végeznének teljes körű elégedettségi felméréseket (olyat, amiből kiderülhene, hogy én például azért fogok más termékhez átpártolni, mert annak jobb a tubusa), akkor alá tudná támasztani gazdaságossági számításokkal, hogy melyik ügyféléményre, mekkora összeget éri meg rákölteni.
Újabban van nekem egy “miniblogom” is
Létezik-e egyáltalán ez a kifejezés? – én azt hívom így, ahová az olyan dolgaimat publikálom, amik szerintem nem “érnek meg” egy rendes bejegyzést itt az ügyfélszolgai blogon, de többek 140 karakternél, vagy éppen valami “csatolt” dolgot is tartalmaznak, így nem lehet őket a Twitterre írni. És gyakran témájuk miatt sem valók ide.
Nemrégiben ott jelentettem meg egy kis, egy oldalas dokumentumot, amit egy kedves barátomnak dobtam össze, hogy segítsek neki végiggondolni a saját vállalkozása körüli dolgait.
Mivel a posterous rendszere automatikusan “elcsiripeli” a bejegyzést a twitteren is, így nem csoda, hogy onnan érkezett egy jó csomó olvasó, és pár visszajelzés is.
Elgondolkodva a dolgon, arra a következtetésre jutottam, hogy érdemes lenne ezt egy kicsit jobban körüljárni.
A kérdéses táblázatban azt foglaltam össze, amit egy szolgáltatással kapcsolatban tisztázni kell annak érdekében, hogy sikeresen lehessen azt működtetni, és eladni.
A táblázat nagy része a második feladatra koncentrál (a 11 kérdésből a 2-es és a 3-as kivételével jószerivel mind). Ezzel a témával foglalkoznak is jó sokan, lehet találni számtalan tanácsadót, akiktől tanulhatunk ez ügyben, és akik segít(het)nek is, ha szükséges.
Viszont mindenképpen fontosnak tartom, hogy azzal a bizonyos 2 kérdéssel is foglalkozzon, aki komolyan szándékozik szolgáltatni, és főleg nem egynyári vállalkozást szeretne.
Az Ügyfél valódi igényének megértése és annak pontos meghatározása, hogy miként fogja a szolgáltatás ezt az igényt kielégíteni, nos ezek alapozzák meg a szolgáltatás sikerességét.
Az értékközvetítés, avagy annak a képessége, hogy tud-e a vállalkozás valódi értéket adni azáltal, hogy szolgáltatásával egy valódi ügyféligényt elégít ki, na ez az a tulajdonság, ami a hosszú távú üzleti sikert biztosítja.
