Akiknél az ügyfélélmény jobb, a tőzsdén is jobban teljesítenek! – Jó kis grafikon

A világ szerencsésebb gazdasági fejlődésen keresztül jutott részén rendszeresen mérik a CXP, azaz Customer eXPerience (vagyis ügyfélélmény) indexét. Ezt teszi pl. a Forrester is évről évre nyilvánosságra hozva a felmérési eredményeket (pl: a 2007-es itt )

Ezeket az eredményeket vetette össze a fenti ábra megalkotója, Jon Picoult, és ezzel gyönyörűen bemutatja, hogy azok a cégek üzletileg is sikeresebbek az átlagnál, amiknél a CXP index kiemelkedő. És persze az átlag alatt teljesítenek azok, akiknek CXP indexe lemaradt.

Üzleti sikeresség alatt itt most a tőzsdei hozamokat vette. Összehasonlításként pedig ott van középen a S&P 500-as cégek átlaga…

“Vajon az gáz, ha az ember nem veszi fel vasárnap az ügyfelek telefonjait…” Itt a gondolatmenet és a folytatás:

A twitteren érkezett a címbeli, költőinek szánt kérdés:
Az alábbi képen a kérdésre adott válaszom, majd a reakciók olvashatók (időben visszafelé, vagyis lentről kezdve):

Az én véleményem nem egyezik meg a kapott válaszokkal. Viszont ez már lényegesen több, mint a twitter 140 karakteres limitje.
Szóval kezdjük az elején.
(Fontos tisztázni való, hogy innentől nem @netdjw, vagy @dw1 szolgáltatásairól, vagy az ő tapasztalatairól van szó. Kifejezetten fiktív, és elvi alapon spekulálok)
Vajon miért hív egy ügyfél engem vasárnap, ha tudja, hogy ekkor nincs ügyfélszolgálat?
  • Akkora hatalmas, nagy baj van?
Ebben az esetben akár még köszönettel is tartozhatunk a jelzésért.
  • Nincs rettenetes, óriási baj, de az ügyfél akkorának érzi?
Ha akkorának érzi, de mégsem olyan nagy a gond, akkor egy kicsi erőfeszítéssel megoldhatjuk, ám ezt az ügyfél megváltásként fogja megélni. Ezek után nyilván elégedett lesz. Ez az elégedettségi szint pedig sokkal magasabb, mintha akár csak hibamentesen csordogált volna az élet.
  • Nincs is baj egyáltalán, csak az ügyfél érzi úgy?
Ekkor a feladatunk az, hogy ezt megértessük az ügyféllel. Ez egy egyszeri tennivaló (igen, sajnos akkor, vasárnap), viszont nincs befejezve vele a történet, mert mindez azt is jelzi, hogy az ügyfél nem volt teljesen tisztában a szolgáltatásunkkal. Vagyis valamit módosítanunk kell. Szerződést, ÁSzF-et, tájékoztatás módját, ki tudja mit, de meg kell találnunk a félreértés okát, hogy többet ne forduljon elő. Ebben az esetben is nyertünk egy elégedetté tett ügyfelet, plusz ráadásként tettünk valamit a rendszerünk javításáért is.
Összefoglalásként: Ha jól tesszük a dolgunkat, akkor az ellenvetésekben szereplő “2. eset” nem fog bekövetkezni.

Nevethetünk rajta, de elkerülhető lenne az ilyen kínos helyzet… (rögzített telefonbeszélgetés)

Elsőre vicces a felvétel. Lehet szörnyűködni, hogy milyen egy ügyfél, aki ennyire nem érti meg, amit mondanak neki.
Aztán el lehet gondolkodni azon is, hogy hogyan lehetne elkerülni az ilyen helyzetek kialakulását. Ugyanis egy hasonló szituáció egyformán kellemetlen, de akár kifejezetten káros is lehet mindkét fél számára.
Javaslataim:
Egy jól szervezett és kialakított telefonos ügyfélszolgálat úgy működik, hogy a betelefonáló ügyél _bármilyen_ , a szolgáltatással kapcsolatos kérését, vagy kérdését ki tudja szolgálni. Kicsit rosszabb esetben ehhez szükséges egy kollégát (vagy egy másik csoportot) kapcsolni. De ha már egyszer ez éppen lehetetlen, akkor ajánljon fel visszahívást, és használja ki a kor technikai lehetőségeit (hívószámkijelzés)

Lám, nem csak nekem ellenszenvesek az automata telefonos menürendszerek. Ilyen lehetne a “Tűzoltósági IVR”…

Varga Ferenc József szövege, Hernádi Judit és a szerző előadásában.
(Részlet a 2002-es szilveszteri rádiókabaréból)

“Nyomravezető”: bruzsy a youtube-on

  
Download now or listen on posterous

tuzoltoivr.mp3 (4196 KB)

Újra “kisvárosban” élhetek, és ez jó

Az elmúlt 40-50 év alatt a világ rengeteget fejlődött, változott.

A változások közt akadnak kisebbek és nagyobb horderejűek, pozitívak és sajnos negatívak is.
Például a világban elérhető termékek száma nagyságrendekkel nőtt, ugyanakkor egyre kevesebb lett a személyre szabott, a “direkt annak az ügyfélnek” előállított darab.

A technológia megteremtette az olcsó tömegcikkek gyártását, de sajnos ezzel együtt járt, hogy megkaptuk a “konfekciót”. Ráadásul a kiszolgálás is átvette a tömegtermelési mintákat, hiszen nemcsak hogy eltávolodott egymástól a termék előállítása és annak felhasználója, de a kereskedelem is személytelenné, idegenek közti tranzakciókká vált. Hol van már a kisvárosi cipész, a mindenki Fancsalszki bácsija aki pontosan tudta, hogy kinek mekkora méretben, milyen minőségben és milyen árszinten készítse a cipőt, vagy a csizmát. Helyette mehetünk a “lábbeli-szupersztórba”, ahol arctalan tömegben, egyen-robotként működő személyzettől vásárolhatunk.

De szerencsénk is van, mert szintén a technológia hozta meg számunkra az internetet, majd napjainkra a közösségi hálózatokat is. Ezek pedig ismét csak hasonlítanak valamilyen szempontból a kisvárosokra. Kicsit ugyan nagyobbak, de ismét itt a lehetőség a cégeknek, hogy újra személyre szabott, egyedi igényeknek megfelelő termékekkel lássák el a fogyasztóikat (bár azok fizikailag lehetnek egy másik településen, de akár földrészen is).

És mi, a vevők ismét úgy érezhetjük, hogy az a cipő direkt nekünk készült. Igen ám, de ki lesz a “mindenki Fancsalszki bácsija”? Mert nem elég a terméknek személyre szabottnak lennie, szükségünk van az egyedi kiszolgálás érzésére is! Arra, hogy nevünkön szólítsanak, tudják a szokásainkat, igényeinket, emlékezzenek a korábbi találkozásainkra, és hogy mosolyogva, örömmel köszöntsenek, amikor ismét találkozunk.

És ez a “mindenki Fancsalszki bácsija” esetünkben nem más, mint a cégünk ügyfélszolgálata. Ne feledjük, nekik kell úgy kiszolgálni, ahogy azt réges-rég még megtapasztalhattuk a kisvárosi cipésztől (no meg persze az összes vérbeli iparostól és kereskedőtől), akikre ismerősként, sok esetben akár barátként tekinthettünk!

Pár gondolatkezdemény a közösségi-média és a CRM-koncepció kapcsolatáról

Amiért a legtöbb CRM projekt bedől:
A klasszikus marketingesek az IT-t eszközként használva akarják jobbá tenni az ügyfelek kiszolgálását, viszont az IT-nek az ügyfél csak egy login, vagy account, vagyis csak egy azonosító.
A marketingesek ezért adatbázist kapnak, esetleg egy kis folyamat-automatizálást.
Ráadásul a rendszerek bevezetésének fő célja az eladás hatékonyságának növelése, az ügyfélmegtartás jobb esetben másodrangú, rosszabb esetben megmarad a szólamok szintjén…
Ezek az IT rendszerek nem tudnak mit kezdeni azokkal, akiket még nem tekint “ügyfélnek” (most nem térek ki a szó definíciójára, ahány ház, annyi…), tehát nem szerepel bennük mondjuk egy céget érintő bejegyzés egy blogon, vagy egy termékkel kapcsolatos facebook-, vagy twitter-tevékenység, sem pedig az ezek mögött lévő emberek (ügyfelek, fogyasztók, vevők, érdeklődők, rajongók? – azt sem tudják, hová sorolják őket).

Milyen változásra számíthatunk?
Az IT számára csupán azonosítóként szereplő ügyfelek a közösségi média számára “profilokat” jelentenek. Nem személytelen adathalmaz csupán, hanem arccal, személyiséggel, motivációkkal és nem utolsó sorban kapcsolatokkal rendelkező emberek.
Ha felismerik végre a marketingesek ennek a jelentőségét, és nem csupán egy újabb “nyomuló-csatornaként” tekintenek a közösségi rendszerekre, akkor jön majd a kihívás az IT részére. Szükség lesz olyan rendszerekre, amik kezelni lesznek képesek azt a kiterjesztett kapcsolatot, ami az új helyzetben kialakulhat a cégek és ügyfeleik közt.

Ezt a “kiterjesztést” egyrészt a teljes kiszolgálási életciklusra értem, vagyis arra, hogy már azokkal is foglalkozunk, akik még nem váltak vevőkké, sőt, akár még csak érdeklődőként sem jelentkeztek a cégünknél.
Másrészt értelmezhető ez a “kiterjesztés” arra is, hogy a korábban általunk kontrollált ügyfél-cég kommunikációt kiegészíti egy ügyfél-ügyfél párbeszéd is, amit már végképp nem tudunk irányítani, legfeljebb csak követni és szükség szerint bekapcsolódni abba.

Lesz munkájuk az IT fejlesztőknek az elkövetkezőkben. :)

Utolsó gondolat:
A facebook (itthon esetleg az iwiw) lesz-e a jövő CRM-ének vállalatának működését támogató rendszereinek egyik alapeleme?

Ha valamit JÓ/Szórakoztató használni, akkor többen használják! – 3.

Ha valamit JÓ/Szórakoztató használni, akkor többen használják! – 2.

ha valamit JÓ/Szórakoztató használni, akkor többen használják! – 1.

Szegény reklámfelület-értékesítők… Ha ezt az ügyfeleik megtudják! :)

Friss nielsen-es kutatási eredmény.
Eszerint még az ismeretlenek véleménye (a neten) is nagyobb súllyal számít, mint a hagyományos reklámok (TV, nyomtatott sajtó, óriásplakát, rádió), de még az istenített direkt e-mail is jócskán le van maradva.