Az elmúlt 40-50 év alatt a világ rengeteget fejlődött, változott.
A változások közt akadnak kisebbek és nagyobb horderejűek, pozitívak és sajnos negatívak is.
Például a világban elérhető termékek száma nagyságrendekkel nőtt, ugyanakkor egyre kevesebb lett a személyre szabott, a “direkt annak az ügyfélnek” előállított darab.
A technológia megteremtette az olcsó tömegcikkek gyártását, de sajnos ezzel együtt járt, hogy megkaptuk a “konfekciót”. Ráadásul a kiszolgálás is átvette a tömegtermelési mintákat, hiszen nemcsak hogy eltávolodott egymástól a termék előállítása és annak felhasználója, de a kereskedelem is személytelenné, idegenek közti tranzakciókká vált. Hol van már a kisvárosi cipész, a mindenki Fancsalszki bácsija aki pontosan tudta, hogy kinek mekkora méretben, milyen minőségben és milyen árszinten készítse a cipőt, vagy a csizmát. Helyette mehetünk a “lábbeli-szupersztórba”, ahol arctalan tömegben, egyen-robotként működő személyzettől vásárolhatunk.
De szerencsénk is van, mert szintén a technológia hozta meg számunkra az internetet, majd napjainkra a közösségi hálózatokat is. Ezek pedig ismét csak hasonlítanak valamilyen szempontból a kisvárosokra. Kicsit ugyan nagyobbak, de ismét itt a lehetőség a cégeknek, hogy újra személyre szabott, egyedi igényeknek megfelelő termékekkel lássák el a fogyasztóikat (bár azok fizikailag lehetnek egy másik településen, de akár földrészen is).
És mi, a vevők ismét úgy érezhetjük, hogy az a cipő direkt nekünk készült. Igen ám, de ki lesz a “mindenki Fancsalszki bácsija”? Mert nem elég a terméknek személyre szabottnak lennie, szükségünk van az egyedi kiszolgálás érzésére is! Arra, hogy nevünkön szólítsanak, tudják a szokásainkat, igényeinket, emlékezzenek a korábbi találkozásainkra, és hogy mosolyogva, örömmel köszöntsenek, amikor ismét találkozunk.
És ez a “mindenki Fancsalszki bácsija” esetünkben nem más, mint a cégünk ügyfélszolgálata. Ne feledjük, nekik kell úgy kiszolgálni, ahogy azt réges-rég még megtapasztalhattuk a kisvárosi cipésztől (no meg persze az összes vérbeli iparostól és kereskedőtől), akikre ismerősként, sok esetben akár barátként tekinthettünk!
“
