devaizoltan.hu

Holden tett fel a blogján egy kérdést, amire nekikezdtem ott válaszolni, de rájöttem, hogy itt is helye lehet a témának, ráadásul elég furcsán néz ki a kilométeres komment.

Arról van szó, hogy az olvasók véleményét kéri egy bevezetés előtt (alatt?) álló módszerről. Ennek lényege, hogy egy csoport vezetője nem delegálja, utasítással kiosztja a feladatokat a csoportban dolgozó kollégáknak, hanem egy nyilvános helyen megjeleníti azokat, és a beosztott csoporttagok “választanak” maguknak onnan (“önállóan leveszik a nekik tetsző feladatot”). A feladatok ezután már az adott dolgozó neve mellett szerepelnek mindaddig, míg el nem végezték azokat.

Szerintem a dolog működőképességéhez a következő feltételeknek kell teljesülni:

• A csoport minden tagjának tisztában kell lenni a “közös céllal“, amiért a csoport a tevékenységet végzi.
• A csoport teljesítményét “egészében” kell értékelni, az egyének motivációját az csoporté alá kell rendelni (egyén csak úgy járhat jól, ha a csoport egésze teljesített jól)
• Az előző pont következményeként csak viszonylag kis létszámú csapat esetén működőképes (személyes tapasztalatom szerint max. 20-25 fő), nagyobb csoport esetén fellép a “közlegelő tragédiája“. Persze a létszámkorlát erősen függ a csapatban szereplők mentalitásától is!
• Szükséges, hogy a vezető értse és átérezze az “upside-down management” lényegét, és ennek megfelelően támogassa az általa “vezetett” csapatot.
• A csoport tagjainak ehhez a módszerhez illeszkedő személyiséggel kell rendelkezniük. Nem vagyok specialistája a kérdésnek, de tudom, hogy milyen mentalitással tud ez jól működni, és azt is, hogy van olyan típusú ember, aki alkalmatlan az ilyenhez. Valószínűleg egy jól kidolgozott  személyiségteszttel is kiválaszthatók a megfelelő dolgozók.
• A csoportban dolgozóknak rendelkezniük kell a szükséges tudással és felhatalmazással (jogosultságokkal), hogy a lehető leghatékonyabban oldhassák meg a feladatokat.
• Nagyon fontos, hogy a megoldott feladatoknál azok értékelése és a megoldás maga is ugyanúgy nyilvános legyen, mint a tennivalók listája. Egyrészt, hogy a csoport tudása gyarapodjon, ne az csak az egyéneké, másrészt támogathassák egymást a csoport tagjai a “közös cél” elérésében.

Lehet, hogy ezek elsőre riasztóan hatnak, de az én javaslatom az, hogy meg kell próbálni. Ugyanis ha működik, akkor sokkal hatékonyabb. Ha pedig ki sem próbáltuk, akkor könnyen lehet, hogy elszalasztunk egy remek lehetőséget a fejlődésre.