Monthly Archive for 2009. március.

Na ilyen hangmenüt nem kérünk!

Volt már többször szó Pollnernél eszközökről, amivel “multimédiásítani” lehet a tartalmakat. A múlt hónapban konkrétan a telefonbeszélgetések rögzítéséről is tanulhattunk.
A hozzászólások közt én meg is említettem, hogy nekem eddig bevált a telefonom beépített felvételi lehetősége.

Utána nekibuzdultam, és összeszedtem eddigi felvételeimet. Végig is hallgattam jó párat, van miből válogatnom, mivel gyűjtöm a telefonos ügyfélszolgálatokkal folytatott beszélgetéseimet. Nagyon tanulságosak.

Össze is szedtem egy jó tucat gyakori hibát, amit az automata hangrendszerekben (IVR – Interactive Voice Response) gyakran elkövetnek azok készítői. Aztán elkészítettem ezt a felvételt.

A cél egy olyan “állatorvosi ló” összeállítása volt, amin a leggyakoribb melléfogások bemutathatók.
(Akár ez is lehetne a címe: 13 Végzetes Hiba, amit egy Hangmenü-rendszernél Elkövethetsz)

A szöveget be is pötyögtem egy file-ba, megspékeltem a megjegyzésemmel.
A hang file külön is letölthető, amihez itt a link: ivr_parody.
(A képre kattintva egy flash olvasó nyílik meg, amiben pár másodpercig egy hangszóró is látható. A hang lejátszásához arra is kattintani kell.)

Hogyan használjuk fel az ügyfeleink visszajelzéseit?

Dobay Robi (Menedzsmentor) írt arról, hogy milyen fontos a stratégia, a vezetés és a végrehajtás kapcsolata és egyensúlya. Nagy igazság ez.

Ahogyan egyre több cég ismeri fel annak fontosságát, hogy az ügyfeleik visszajelzése mennyire fontos, ahogyan egyre több vállalkozás kérdezi meg az ügyfeleitől, hogy mennyire voltak elégedettek, úgy válik egyre érdekesebbé, hogy mire, és hogyan használják a kapott válaszokat. Van-e stratégiájuk, van-e a vezetésnek gyakorlata abban, hogy mindazt meg is valósítsa?

Nézzünk egy kis gyakorlati útmutatót!

Két fontos szoros összefüggést szeretnék most kiemelni:

  • Nagyon is szorosan kapcsolódik egymáshoz az újbóli vásárlási hajlandóság és az, hogy sikerült-e az elvárásoknak megfelelnünk.
  • Hasonló módon kötődik egymáshoz egy cég hosszú távú üzleti sikere és az, hogy annak ügyfelei közül mekkora arányban vannak azok, akik ajánlják is az ismerőseik, kollégáik, barátaik és családjuk körében.

Tehát ha egyáltalán belevág egy cég abba, hogy folyamatosan gyűjtse az ügyfelei visszajelzéseit, akkor azt javaslom, hegy ezzel a két kérdéssel kezdje.

Mennyire feleltünk meg az elvárásainak?

Sok felmérésben osztályozást használnak, olyat, mint az iskolában. 1-től 5-ig. Mert eléggé ismert, nem túl sok szintre bontja a választ, mégis több információt ad, mint egy “igen-nem” jellegű válasz. Viszont lehetőséget ad arra, hogy ne foglaljon állást a válaszadó. Én azt tanácsolom, hogy négy válasz legyen. Tökéletesen elégedett, elégedett, elégedetlen, teljes mértékben elégedetlen. Itt nincs mellébeszélés, dönteniük kell.

Mennyire lenne hajlandó ajánlani bennünket?

Itt megfelel a célnak egy háromfokú választási lehetőség. Egyáltalán nem, talán, vagy biztosan. Nem érdemes több szintre bontani (ezt az értékelésnél lehet majd látni).

Ezt a két kérdést nem tart soká megválaszolni, nem raboljuk vele az ügyfél drága idejét, mégis olyan információkat kapunk, amik rendkívül értékesek, és akár azonnal felhasználhatók.

Nincs más dolgunk, mint a válaszokat az alábbi ábrába elhelyezni.

elegedettseg_ajanlas_matrix_2

Ügyfeleinket akár egyesével is el lehet helyezni egy ilyen ábrán, és máris látszik, hogy velük kapcsolatban mi a jó stratégia. Persze nemcsak erre jó egy ilyen ábrázolás, hanem arra is, hogy a cég teljes ügyfélkörét megvizsgálva, következtetéseket vonjunk le a meglévő ügyfélkör hozzánk fűződő viszonyáról és a követendő irányról.

Persze ez csak a “stratégiai” szint. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy el kell tudnunk dönteni azt is, hogy miként avatkozzunk be a meglévő működésbe. Meg kell tudnunk fogalmazni a napi feladatok szintjén, hogy mit kell tennünk annak érdekében, hogy minél több ügyfelüket a jobb-felső sarok felé mozdítsuk el.
(Vagyis tudnunk kell, hogyan kell tüskéket növesztenünk… :) – akik ezt nem értik, olvassák el Rónai Balázs hozzászólását a bejegyzés elején linkelt Menedzsmentor-cikk után!)

Az ügyfélkiszolgálás fontosságáról egyre többen beszélnek!

A mai napon, örömteli módon sokan olvashattak arról, hogy az ügyfelek kiszolgálása milyen fontos tényezővé válik. Erről lehetett ma olvasni

oldalain is. Mindezt a pezsdülést kifejezetten a Marketingcommandós Wolf Gábornak köszönhetjük, aki a témát saját blogjában is megírta. Nagyon örülök ennek, mert így sokkal több vállalkozás döntéshozójához jut el az üzenet, és ez mindnyájunknak csak előnyére válhat.

Valóban itt az ideje, hogy a hazai cégek is felismerjék, hogy az ügyfeleik kiszolgálása az egyik leghatékonyabb eszköz a kezükben!

Frissítés!

Majd’ elfeledtem, hogy még van egy nap jelentkezni egy laza, egynapos képzésre a Tréningakadémiánál, annak minden előnyével együt!

  • Könnyen elérhető helyszín
  • Kényelmes környezet
  • Kellemes nap, egy finom ebéddel (a New York Palotában!)
  • Szakképzési hozzájárulásból elszámolható
  • És nem utolsó sorban: értékes tartalom

Még lehet jelentkezni, bár idő már nem sok van rá. Elnézést, hogy ilyen későn szólok.

Tudja Ön, hogy kik a legfontosabb ügyfelei? A Pepsi nem tudta.

A történetre spindoctor (Szántó Balázs)-nál bukkantam.
Ritkán ír (sajnos), de érdemes Őt figyelni!

Nagyon röviden arról van szó, hogy a Pepsi-csoporthoz tartozó PepsiCo Americas Beverages az egyik fő termékének, a Tropicana narancslének megváltoztatta a csomagolását, pontosabban a doboz maradt, csak más lett a kinézete, újra tervezték azt.
A marketingesek ezt szokták időnként frissítésnek, ráncfelvarrásnak is nevezni. Általában az a célja, hogy a márka, vagy a termék “csinosabb legyen”, korszerűbb, divatosabb külsőt kapjon. Ennek szükségességét az “újdonság ereje”, illetve az “unalmas, már nem eléggé trendi” kifejezésekkel magyarázzák.
A megváltoztatott kinézetű termék megjelenése a felhasználók olyan szintű tiltakozását váltotta ki, hogy a cég visszavonulót fújt. Vagyis a fogyasztók egy eléggé hangos csoportja rá tudta venni a céget arra, hogy visszatérjen régi csomagoláshoz.

A teljes történet, sok érdekes adalékkal és tanulsággal elolvasható a The New York Times oldalán.

Balázs a márkakötődés és a csomagolás kapcsolatát emelte ki, Én viszont inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mekkora lehetőséget hagy ki az a cég, aki nem ismeri a saját, leghűségesebb, legelkötelezettebb, sokszor szenvedélyes ügyfeleit. A Pepsinek ez a kis tévedése egyes források (pl. ez itt a Youtube-on) szerint 35 millió dollárjába került.

Tanulság: Nem elég csak úgy, a jól megszokott fogyasztói felmérésekkel kutatni az “átlagos” fogyasztó véleményét, mert lesz egy olyan felhasználói réteg, akik az “átlagosnál” sokkal szenvedélyesebben, hangosabban nyilvánítanak véleményt, ezzel befolyásolva a többi ügyfelet is.

  • Ön ismeri a vevőnek ezt a csoportját?
  • Tudja, hogy kik ők?
  • Tudja, hogy hogyan, milyen csatornákon érheti el őket?