Azt tanítják a marketing nagymesterei, hogy nagyon fontos az ügyfelekkel rendszeresen, lehetőleg folyamatosan kommunikálni. Ez érthető is.
Kiegészíteni is csak azzal érzem fontosnak, hogy olyan információt adjunk át (ugye a kommunikáció valamiféle információátadás, sokkal inkább csere, vagyis oda-vissza, interaktív, kölcsönös – de ezt már inkább hagyjuk most), amire a címzett kíváncsi, ami érdekes és értékes számára. Nem is annyira kiegészítés ez, inkább csak kiemelés, hangsúlyozás.
Ezt a tanítást egyre többen fogadják meg (ennek eredményét mindannyiunk érzi, tapasztalja, kapjuk a “tájékoztatást, információt” mail-ben, SMS-ben, telefonon, a postaládánkba, lassan mindenütt, kivédhetetlenül).
Valami ilyen szándék eredménye az a mail is, amit ma reggel leltem abban a mailbox-ban, aminek címét a neten kifejezetten (és kizárólag) arra használom, hogy a szükséges (szintén a marketinget tanítók ez irányú tanácsát megfogadva, egyre gyakrabban) kötelező mail-es regisztrációknál ne a valódi (értsd: családi, baráti és üzleti) célra használt címemre dőljön a … (Mi is?) sok kevésbé fontos információ.
Íme:
Ennek információ tartalma (azon kívül, hogy tudatja velem, hogy kedves vagyok (bár ezt eddig is sejtettem 
), nincs.
Nyilván valamilyen hiba, tévedés, vagy emberi mulasztás eredménye, de akkor is csak növeli azt a zajt, amiből pont kitűnni igyekszik mindenki…
Kár.
Én a hírlevelekben azt nem értem, hogy milyen úton találják meg az embert. Mert az OK, ha valaki feliratkozik, akár tudtán kívül is. De velem is előfordult, hogy a hírlevél címzettje nem én voltam, mert nem stimmelt a név, de néha még a mailcím sem…
Azt tudom, hogy itthon magánszemélyeket csak opt-in módon szabad ilyenekkel megtalálni, ezért nem értem, hogy elnéznek ilyenkor valami, vagy csak nagyívben…
A tartalommal kapcsolatban.
Szia Zoli!
Írtam Neked emailt, megkaptad?
Megkaptam, válaszoltam, szintén levélben.
Ez jó
És leiratkoztál vagy adsz nekik még egy esélyt?
Egyelőre kíváncsian várom, hogy mi lesz ebből.