Monthly Archive for 2009. február.

Ön mit ad az ügyfele kezébe?

Elnézést kérek a címért. Azt akartam csak megkérdezni, hogy egy ismerkedés után mi az, amit oda tud adni a frissen megismert partnernek, hogy az emlékezzen később is arra, hogy ki is Ön, mivel is foglalkozik.

A személyes találkozás az ügyfelekkel történő kapcsolati pontok közül az egyik legfontosabb. Az ilyenkor tett benyomás az egyik legerősebb, az igyik alapvető meghatározója annak a tapasztalatnak, ami a későbbi, vevői döntéseit befolyásolja.

Sok jó ötlet lehetséges, van belőle további szép gyüjtemény és itt van annak a második része is.

Ez pedig egy igazán remek darab:

lego_card

Nagyon ügyes ez is, mint ahogyan a fenti linkeken bemutatott rengeteg példa is.

Lehet, hogy legtöbbjük sokkal többe kerül, mint egy “sima” névjegy, viszont az általuk elért hatás is sokkal ütősebb. Ha az Ön cége tudatosan képes kezelni az ügyfelei által tapasztaltakat, ha rendelkezik azokkal az információkkal, amik alapján tervezetten költ az interakciókra, vagyis tudja, hogy melyik élmény mennyire járul hozzá az ügyfélben kialakuló tapasztalatokhoz, akkor el fogja tudni azt is dönteni, hogy Önnek megéri-e a hasonló, meglepő és megjegyezhető névjegyre fordított többlet kiadás.

Mire mindezt leírtam, látom, hogy a Kispad tegnapi “Linkek ebédszünet végére” összeállításában is ott szerepel az a blog, amit én is olvastam (én Kawasaki mester csiripelése nyomán akadtam rá).

Hogyan lehet Bloggerrel reklámoz(tat)ni?

Valahogy így.

Az Audinak sikerült. Nem tudjuk, hogy hogyan, nem tudjuk, mennyibe került, sőt azt sem, hogy pontosan milyen megtérüléssel. De azt erősen gyanítom, hogy mindenképpen hatékonyan juttatja el egy termék “üzenetét” a potenciális célpiacára.

Kawasaki és az Audi.

A bejegyzés nem titkolja, hogy mi. Teljesen tiszta a kép, nem akar becsapni senkit, nem akar megtéveszteni. Őszinte. Valahol ez is a siker titka.
(Persze a fotók olyan profik, hogy gyanítom nem a feleség, vagy a hirtelen megkért szomszéd lődözte őket.)

A profizmus tettenérhető, de nem baj. Ettől még érdekes és hiteles.

(egyébként brutális egy kocsi, azt meg kell hagyni…)

“Gazdaságos” Marketing

Korábban volt egy agyszüleményem az Instant Megoldásokról.

Az utóbbi hetek sajnos továbbgondolásra késztettek. Mindenütt szűkülő fogyasztásról és csökkenő piacokról lehet hallani, sokan már saját bőrükön is érzik ennek hatásait. Ezek eredményeként szerintem már csak napok vannak hátra ahhoz, hogy megjelenjenek a

GAZDASÁGOS Megoldások

gazdasagos_maketing_box

Persze ezekről is hasonló a véleményem, mint az Instant változatról.

Nekem egyáltalán nem szimpatikus arra alapozva tukmálni, hogy a potenciális vevő bajban van.

Érdekes egyébként, hogyan is sikerült egy márkát ilyennek beállítani, hogy ma kicsiny hazánkban a “tesco-gazdaságos” kifejezés a vacak, pocsék, igénytelen gagyi szinonimája lett, pedig a “saját-márkás” termékek a világ nyugodtabbik felén éppen a megbízható, garantált minőséget (persze sehol sem a prémium-, vagy csúcs-, de mindenképpen egy nyugodtan megvehető, vállalható és egyenletesen megfelelő minőséget)  jelentik.

Megérne egy komolyabb elemzést, izgalmas téma. Mennyiben múlt ez a magyar mentalitáson, mennyiben a cég kommunikációján és mennyiben a hazai piacon elkövetett hibákon?

Fontos az ügyfelekkel folyamatosan kommunikálni

Azt tanítják a marketing nagymesterei, hogy nagyon fontos az ügyfelekkel rendszeresen, lehetőleg folyamatosan kommunikálni. Ez érthető is.

Kiegészíteni is csak azzal érzem fontosnak, hogy olyan információt adjunk át (ugye a kommunikáció valamiféle információátadás, sokkal inkább csere, vagyis oda-vissza, interaktív, kölcsönös – de ezt már inkább hagyjuk most), amire a címzett kíváncsi, ami érdekes és értékes számára. Nem is annyira kiegészítés ez, inkább csak kiemelés, hangsúlyozás.

Ezt a tanítást egyre többen fogadják meg (ennek eredményét mindannyiunk érzi, tapasztalja, kapjuk a “tájékoztatást, információt” mail-ben, SMS-ben, telefonon, a postaládánkba, lassan mindenütt, kivédhetetlenül).

Valami ilyen szándék eredménye az a mail is, amit ma reggel leltem abban a mailbox-ban, aminek címét a neten kifejezetten (és kizárólag) arra használom, hogy a szükséges (szintén a marketinget tanítók ez irányú tanácsát megfogadva, egyre gyakrabban) kötelező mail-es regisztrációknál ne a valódi (értsd: családi, baráti és üzleti) célra használt címemre dőljön a … (Mi is?) sok kevésbé fontos információ.

Íme:

tigaz_hirlevel

Ennek információ tartalma (azon kívül, hogy tudatja velem, hogy kedves vagyok (bár ezt eddig is sejtettem :) ), nincs.

Nyilván valamilyen hiba, tévedés, vagy emberi mulasztás eredménye, de akkor is csak növeli azt a zajt, amiből pont kitűnni igyekszik mindenki…

Kár.

Jótékonyság, vagy jól kiszámított üzleti érdek?

Írtam már korábban arról, hogy lehetséges jó közelítéssel megbecsülni azt, hogy mit engedhet meg magának egy cég, ha arról van szó, hogy saját, vagy az ügyfél hibájából bekövetkező (adott esetben akár vitás) helyzetet kell “megmenteni”.

Az világos, hogy az üzleti érdek szerint csak annyit fordíthat erre a célra, ami még megtérül.

A valódi kérdés az, hogy hogyan számol a cég, amikor ezt a bizonyos megtérülést vizsgálja.

Mindez arról jutott eszembe, hogy az imént olvastam egy történetet (sajnos ismét csak az óperencián túlról), amiben elsőre úgy tűnik, hogy egy nagyon nagyvonalú gesztust tett az üzletvezető, aki kicserélte az iPod-ot, pedig erre senki sem kötelezhette volna.

… aki a következő dilemma előtt állt:
1. Elnézést kér a bonyodalomért, és nyomtat egy másik papírt, amin a készülék javíthatatlannak van bélyegezve.
2. Elismeri a cég tévedését, és kicseréli $120-ért a $230 értékű tacskót. Az Apple bukik $110-t, kollégám folytathatja a kavarást a biztosítóval.
3. Besétál a raktárba, kihoz egy másik Tacskót, kollégám kezébe nyomja, és megköszöni, hogy Apple terméket vásárolt. Kollégám döbbent arckifejezéssel megköszöni, engem azonnal felhív telefonon, és azt mondja, hogy az otthoni 2 db iMac, 3 db Tacskó, 2 db régi iPod Nano, 2 db 2G iPhone, 1 db Time Capsule, 1 db Apple TV, 2 db Airport Express után soha többet nem vesz más cégtől olyan terméket, amit az Apple is gyárt.

Döbbenetes, tanulságos, és ennek a blogbejegyzésnek az ihletője, hogy a harmadik opciót választotta! Az amerikai kereskedők már régen rájöttek, hogy annál jobban megy nekik, minél elégedettebbek a vásárlók. Erre tett rá még egy lapáttal ez az Apple alkalmazott, és persze a főnökei, akik lehetővé teszik, hogy ilyen döntést hozhasson.

mosogep_apple vasalo_apple

A történet aranyos, szórakoztató és ráadásul a tanulságokat is igen jól foglalta össze a szerző.

  • Nagyon fontos, hogy a cég tisztában legyen a szóbeszéd hatásaival a vásárlói döntések meghozatalára!
  • Hasonló módon fontos, hogy az iménti logika mentén kalkulált összeghatárig a kiszolgálásban közvetlenül résztvevők dönthessenek. Azonnal, helyben, ezzel is javítva az élményen, amit az ügyfél tapasztal.

Az idézett bejegyzés utolsó mondatát is szabadjon még idemásolnom, mert az én vágyaimmal is teljesen megegyezik, amit remél a szerző:

- Remélem, a fenti történethez hasonlók Magyarországon is egyre többször előfordulnak -

Az ügyfélkiszolgálás a megfelelő szinten képviselve

Az AEGON-ról már korábban is alapvetően jó véleményem volt. Példamutató dolgokkal találkoztam náluk (tartozások kezelése, szerződésmódosítás). Meg persze olyan jelenségekkel is, amin még van mit jobbítani.

A hét újdonságait olvasgatva felfigyeltem egy bejelentésre, amiben az AEGON kihirdette a vezetőségében történt változásokat.

Hozzám két forrásból is megérkezett ez (portfolio.hu; privátbankár.hu), így nyilván több helyen is megjelent, vagyis a cég szükségesnek tartotta, hogy nyilvánosságot kapjon a tény, miszerint a cégnél új vezérigazgató-helyetteseket neveztek ki. Ami miatt ez feltűnt egyáltalán az az, hogy Vereczki András személyében egy ügyfélkiszolgálással foglalkozó tag került a cég legfelső vezetésébe. Ez igazán örvendetes, különösen, ha azokat a tényeket is mellé tesszük, hogy az ő nevéhez fűződnek a kiszolgálást érintő korábbi pozitív változtatások, valamint hatáskörébe került az új, online értékesítési csatorna kialakítása is.

Sok sikert kívánok munkájához, aminek eredményeit remélhetőleg ügyfélként is pozitívan fogom tapasztalni.

Jelzés értékű, ha egy szervezet legfelső vezetésében helyet kap az ügyfélkiszolgálás.

Sok olyan, magát ügyfélközpontúnak gondoló és hirdető cég, vagy szervezet van, ahol az ügyfélszolgálat, mint szervezeti egység, valahol a hierarchia harmadik, vagy negyedik szintjén szerepel. A dedikáltan ezzel foglalkozó vezető – ennek megfelelően – mondjuk egy értékesítési vezető beosztottja, aki pedig egy értékesítési és marketing felsővezetőhöz tartozik. Vagyis a legfelső vezetésben egy olyan személy “képviseli” az ügyfélszolgálatot, akihez tengernyi más terület is tartozik, ráadásul azokat általában sokkal hangsúlyosabban is kezelik, hiszen az értékesítést (jó esetben a marketing tevékenységeket is) konkrét mérőszámokkal jellemzik, amikhez könnyen illeszthető a motivációs rendszer. Olyannal viszont még nem találkoztam kishazánkban, ahol az érintett legfelső vezető premizálásában jelentősen szerepelt volna az ügyfélszolgálat minél jobb teljesítménye. (Arról már ne is beszéljünk, hogy miféle mutatókkal szokás helyenként mérni az ügyfélszolgálatok produkcióját!)

Dani és a kosárcipők

A Szadai Szöcskék, a helyi amatőr, de nagyon lelkes kosárcsapat egyik legjobbja Dani, aki mostanában egyre gyakrabban jelenik meg az edzésen vadonatúj, igen jó kosárcipőkben. Jószerivel minden héten láthatjuk rajta valamelyik újdonságot.

Persze nem arról van szó, hogy az egész vagyonát erre költené, nem is valami tornacsuka-fétisről van szó.

Ha elárulom, hogy egy sportcipőket árusító szaküzletben dolgozik, akkor gondolom, hogy kicsit könnyebben érthetővé válik a szokatlan jelenség.

Nem kell rögtön valami magyar-mutyijelenségre gondolni, semmi rossz nincs ebben. SŐT! Az üzlet tulajdonosa, vagy vezetője nagyon is jól érzi, hogy az a srác, aki pontosan ismeri a cipőket, jobban fogja tudni azokat el is adni. Szakszerűbben tudja az ügyfeleket segíteni a vásárlási döntésük meghozatalában. Hitelesebben fog tudni beszélni a portékáról, ha nem csak a prospektus és a gyári leírás, hanem saját, valódi, használati tapasztalatok is segítik ebben.

A vevők pedig örülhetnek, hogy nem a megszokott “rásózós-hasbaakasztós-nyomulós-sablon” szerinti értékesítési hadobát kell hallgatniuk, hanem tényleges segítséget kapnak. Aki pedig így vásárol, az legközelebb is ide fog jönni. És ide fogja küldeni a sporttársait, rokonait, ismerőseit és kollégáit is, ha valaki sportcipőt akar venni közülük.

Én, ha legközelebb vennem kell új kosárcipőt, biztosan kikérem majd a véleményét!

Nem véletlen, hogy az okos kereskedő cégeknél a termékeket az eladóknak nagyon olcsón, akár jelképes áron is odaadják. Használják, tapasztalják meg. Tudjanak hitelesen beszélni róla. Had szeressenek bele, had váljanak rajongókká maguk is. Hiszen akkor SOKKAL hatékonyabban fogják tudni azt el is adni.

Vajon az Ön értékesítő kollégái rajonganak a termékért, amit el kell adniuk?

Csiripelést álmodtam

A Médiablog vicces című bejegyzéséhez (Vigyázz a nevedre, Tatjána!) elkezdtem írni egy hozzászólást, de annyira belejött a fantáziám, hogy itt folytatom tovább az “álmodozást”.

Röviden arról van szó, hogy a népszerű Twitter nem követel meg semmi azonosítást a regisztrálótól akkor sem, ha az valami ismert termék, szolgáltatás, vagy cég nevével hoz létre magának hozzáférést.

A “nevüket vesztett” cégek lehetőségei korlátozottak. A Twitter vonatkozó szabályzata igen laza, az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy a nyomásgyakorlásnál, vagy fenyegetőzésnél hatékonyabb az ügyes megegyezés. A BBC-nek például a napokban sikerül “visszaszereznie” saját nevét. A “bitorló” igen aktív volt több, mint 7000 követője volt. Az “igazi” BBC-nek most nulláról kellett kezdenie.

VÁRJ! Ne rohanj, hogy azonnal lecsapj a legnagyobb hazai cégek twitteres nevére! A www.twitter.com/index, a wwwt.twitter.com/origo, www.twitter.com/nepszabadsag, a www.twitter.com/hvg…mind foglalt. Egyikükön sem folyik olyasmi, ami arra utalna, hogy a hasonló nevű kiadványé lenne a cím. (Foglalt a www.twitter.com/mol, a www.twitter.com/otpbank…is.)

Ezt a gondolatsort folytattam ott egy hozzászólásban, majd meglódult a fantáziám.

Elképzeltem, hogy az egyszeri twitterező állampolgár beír valami élményét, mondjuk a turulcsirip ablakába,  majd pár pillanat múlva a megidézett cég ügyfélszolgálata már jelentkezik is. Megkérdezik, hogy mi a gond, miben segíthetnek, majd felajánlanak valami megoldást. Ennek a “tárgyalásnak” pedig akár tömegnyi passzív (vagy akár beleszólásaival aktivizálódó) “hallgatója” is akad. Ugyanis a márka, termék, vagy cég (meg persze a panaszos, vagy bejelentő) “követői” mind láthatják a csevegést.

Aztán belelendülök az ábrándozásba, és már látom is, hogy egy elégedetlen lakos elcsiripeli magát egy kérdésével, vagy problémájával kapcsolatban, mire az illetékes szervezet (hatóság, hivatal, közszolgáltató) már válaszol is. Kérdez, pontosít, információt ad, segít, megoldást javasol. Az állampolgár pedig elégedettségének is ugyan ezen a csatornán ad hangot, amit zajos helyeslés és egyetértés kísér, nem kevés dicsérő megemlékezéssel együtt, amit a csevegést szintén követő, nagy számú érdekeltek tesznek net-szerte.

Jól jár az ügyfél, mert gyorsan, hathatós segítséget kap. Jól jár a szervezet is, mert megnyer egy ügyfelet magának, ráadásul nyilvánosan teszi mindezt, aminek jóhír-gerjesztő hatása is van.

Nyilván nem véletlen, hogy vannak olyan cégek, akik ezt a lehetőséget aktívan használják is.

Aztán felébredtem.

Instant siker (?)

Tegnap este, vacsora közben, a gyerekekkel beszélgetve szóba került az “instant”, illetve a “nes…” kifejezések jelentése. Meg is beszéltük, meg is értették.

Aztán elmeséltem nekik az egyik valahai Schönherz Kupa feladatot: Készítsetek NesVizet, és hozzá tartozó reklámot!

A vacsora utáni lazítás közben eszembe jutott a nagyobbik lányom első “főzése“.
Zacskós levest csinált, majd nagy büszkén jelentette ki, hogy már tud főzni.
(De régen is volt már, mikor még kicsinek volt aranyos, nem úgy, mint most, kamaszként.)

A reklámok, a hirdetések ezt sugallják: Csak vedd meg, nyisd ki, és már kész is.
Íncsiklandó, gusztusos, finom! Mindent tudsz, garantált a siker!

Manapság minden területen terjed az INSTANT.
Az azonnal oldódó, a rögtön kész.

Ilyen hirdetésekkel naponta találkozhatunk: nesscustomer_box_transp Más kérdés persze, hogy mit kapunk valójában. Nem fél az, aki ilyen módszerekben vakon hisz, hogy tulajdonképpen nem instant ügyfélkört kap, hanem “egyszerhasználatosat“?

Pedig micsoda különbség! Mindkét fogalmat a fogyasztói társadalom termelte ki, viszont ez utóbbi kifejezetten káros is lehet. Az eldobható termékek a környezetnek, míg az ügyfelek az üzleti vállalkozások hosszú távú sikerének ártanak.

Tessék inkább egy kicsivel többet tanulni, kicsivel kritikusabban fogadni az “azonnal megoldom a problémáját” típusú magoldási javaslatokkal szemben. Ha viszont tényleg megtanulunk főzni is, akkor garantáltan nagyobb sikerünk lesz. (És úgy már megengedhetjük magunknak, hogy néha felhasználjunk egy kis instant összetevőt is!)