A napokban volt szerencsém (?) látni egy szendvics automata feltöltését.
A dolgozó – nyilván a cég előírásainak megfelelően – a gép kinyitása után a benne lévő szendvicseket egy nagy műanyag tartályba ürjtette, majd akkurátusan feltöltötte azt friss áruval. Rákérdeztem, hogy mi lesz a sorsa a kivett (nem kevés) régi szendvicsnek, mire a válasz az volt, hogy természetesen megy a megsemmisítőbe (ezt mondjuk nem tudom, hogy mi is pontosan, de a neve nem hangzik túl barátságosnak) . Nyilván ez is valami előírásnak való megfelelőség miatt van így. Ettől még irdatlan pazarlásnak tartom.
Én már azt is óriási pocsékolásnak tartom, hogy a malacoknak nem lehet odaadni, amit a gyerekek meghagynak a menzán…
Ha az automatához 10 perccel korábban megyek oda, akkor még simán megvehettem volna belőle a szendvicset (vagyis feltételezhetően nem volt még romlott), ezért azt gondolom, hogy annyit még kibírna, hogy elvigyék mondjuk egy hajléktalanszállóra.
A jelenség szomorú. Ha a szolgáltató élne a kapacitásmenedzsment eszközeivel, akkor egyrészt kevesebb ennivaló menne veszendőbe, másrészt vagy az árakkal mehetne lejjebb, vagy azonos árszint mellett nagyobb hasznot tehetne zsebre.
És álljon itt a saját, jól felfogott üzleti érdekek mellé a másik érv támogatásaként egy kis reklám egy site-nak, mert megérdemlik, mert alapvetően egyet kell velük érteni!
www.lovefoodhatewaste.com
