devaizoltan.hu

Hogy mi a köze az elavult, recsegő-ropogó szerzői jogi rendszernek és az azzal kapcsolatos régi, rossz beidegződéseknek a szóbeszéd-marketinghez (WOM marketing) illetve az ügyfélevangelizmushoz?
Valami hasonlóról már korábban is írtam, és most ismét eszembe jutott, mert a héten voltunk egy előadáson (névnapomra kaptam kedvesemtől!) a gödöllői művelődési házban, és nem túl sokkal korábban pedig egy jó hangulatú Benkó-koncerten a Schönherz koleszban. Mindkettőn nagyon jól éreztük magunkat, mindkettőn teltház volt, mindkettő profi, jól megcsinált produkció volt. Vagyis az “ügyfélkiszolgálásban” nem lehetett kivetnivalót találni.
Amiben lényeges különbség volt, az a két előadás kezdetekor elhangzó egy-két mondat. Sajnos nem tudom szó szerint idézni egyiket sem, a lényeg viszont valahogy így szólt:

• L’art pour L’art: Megkérjük a közönséget, hogy a kép és hangrögzítő berendezéseiket kapcsolják ki.
• Benkó (egy, a fülébe súgott kérdésre a mikrofonba válaszolva): Mindenki olyan felvételt készít a koncert alatt, amilyet akar, legyen az fotó, videó, vagy hang.

Ez jól mutatja, hogy mennyire másként állnak a saját fogyasztóikhoz.

Az egyik modell szerint nem szabad semmit megengedni nekik, mert az árt a pénzért árusított tartalom forgalmának. Gondolják ők, szerintem rosszul.

Ezek miatt ne venné meg egy elégedett rajongó a kiadott dvd-t, vagy CD-t? Vagy ne menne el a következő produkcióra? Nem hinném. Sőt!

A másik modell pedig azt mutatja, hogy rájöttek, kár tiltani, mert megszüntetni úgysem lehet, inkább fordítsuk a magunk javára.

Ezek a többé-kevésbé amatőr felvételek inkább csak arra alkalmasak, hogy a rajongói tábor addig is tudjon miről beszélgetni, míg a legközelebbi koncertre el nem tudnak menni. Kiváló viszont arra, hogy “lendületben”, “bemelegítve” tartsa a leglelkesebb híveket. Persze ezt is lehetne tudatosan, sokkal jobban csinálni.

Ugyanezt a különbséget lehet észrevenni a két esemény reklámozásának módja között is. Az egyik a klasszikus modell szerint történt (plakáterdő, szórólap-hegy, stb), míg a másik pusztán a rajongótábor önszerveződésére, a szóbeszédre alapozott. Szemmel látható módon mindkét változat működőképes (teltházas előadások voltak). Nekem a második sokkal rokonszenvesebb. Ráadásul pedig hatékonyabb is, olcsóbb is.

dezo