Bevezetésként szeretném megnyugtatni minden drága, kedves olvasómat, aki esetleg aggódott, hogy élek-e még, hogy igen, létezem.
Az utóbbi időben kicsit felpörögtek körülöttem a dolgok. Témám még csak lenne, de a megírásra szánt idő fogy el mindig. Akár azt a viccbeli kérdést is fel lehet tenni nekem, miszerint: “Most akkor panaszkodsz, vagy dicsekszel?”
És akkor lássuk, ki az az eladó, akiről a film ide vonatkozó része eszembe jutott.
Dorka lányomnak új szemüveg kell. Mivel egy 13 éves fiatal hölgy már nem vesz fel akármit, viszont a válogatás, próbálgatás időtartama előre nehezen becsülhető, így párom megbeszélte vele, hogy suli után a barátnőjével menjen be az optikushoz, próbálgasson, válasszon, így a tényleges vásárláskor, amihez valamelyikünk segítsége kell, már sokkal egyszerűbb, gyorsabb lesz.
Be is ment a gödöllői egyik szemüveg üzletbe. Illedelmesen kivárta, míg sorra került, majd elmondta az eladónak, amiben velünk megállapodott. Az eladó ekkor megkérte, hogy álljon félre, várjon egy kicsit, míg a többi vevőt kiszolgálja.
Kíváncsi lennék arra, hogy milyen alapon válogatja meg a kiszolgáló személyzet, hogy kivel érdemes foglalkoznia, és kivel nem. Valószínűsítem, hogy semmiféle ügyfélkiszolgálási szabály nincs az üzletben. Nem mondom én, hogy írott utasítás legyen egy ilyen méretű üzletben is, de az ott dolgozókkal mindenképpen megbeszélt, elfogadott “játékszabályoknak” lenniük kéne. És ezekben kéne lennie a kiszolgálási folyamat(ok)nak. Ezekben kéne meghatározni, hogy mikor, milyen feltételek mellett, milyen priorizálást lehet, vagy esetleg kell tennie az eladónak.
Az idő telt-múlt, majd mikor már olyanokat is kiszolgált az eladó, akik jóval a lányom után érkeztek, ő megkérdezte, hogy mikor fog sorra kerülni. A válasz az volt, hogy azok, akik vásárolnak is, fontosabbak, mint aki csak próbálgatni akar.
El tudom képzelni, hogy vannak feszített időszakok egy üzlet életében. Lehet, hogy éppen kevés a kiszolgáló kapacitás. De még ilyen feltételek mellett sem engedhető meg olyan stílus, ami a (potenciális) vevőt sértheti. Az pedig, hogy egy félig-gyerek csak próbálgat-e, vagy tényleges vevő, nehéz eldönteni. Bizonyított tény, hogy egy csomó vásárlói döntést nem is a szülők, hanem azok csemetéi hoznak meg.
Ezután a két nagylány várt még egy darabig (összesen kb. fél órát!), majd eljött haza, mert indult a busza. Itthon mesélte el a történetet.
Az új szemüveget természetesen a MÁSIK optikusnál rendeltük meg. Sőt, a család többi tagja sem fog itt vásárolni. Lányom pedig elég nagy dumás ahhoz, hogy a történet ne maradjon köztünk…
dezo
0 Hozzászólás - “Van, aki nem látta a Micsoda Nő-t (Pretty Woman-t)?”
Te mit gondolsz?