Monthly Archive for 2006. december.

Terjed. De meddig? :)

Drága Kedves Olvasóimnak tartozom egy vallomással. Egy ideje nem írtam ide, aminek oka az volt, hogy megfogadtam: az Ünnepekre teljesen a családomnak adom magam. Volt készülődés, volt csodás Együttlét, volt némi elvonási tünet, de megálltam, és nem ültem le a GÉP és a NET elé. Egészen mostanig. Remélem, ezzel nem hagytam elviselhetetlenül nagy űrt. :)
Ma viszont, átolvasva a múlt hét lemaradását, láttam, hogy egy jópofa kis játék terjedt el kicsiny magyarnyelvű virtuáliánkban: “Öt dolog, amit nem tudsz rólam”
És minő megtiszteltetés, több felől is megszólíttattam! (eddig Szántó Balázsnak és Pásztor Dávidnak jutottam eszébe)
Update: Csak most vettem észre, hogy Bőgel Tanár Úr is megnevezett utóbb. :)

Itt pedig követhető, hogy hogyan is terjed-terjedt a játék, ami kicsit emlékeztet arra, amit gyerekkoromban játszottak jó néhányan, csak éppen internet híján képeslapokkal. Küldd tovább legalább öt másik ismerősödnek…

És akik akkor ezt művelték, arra vártak, hogy egy szép napon több száz, esetleg ezer képeslapot fognak találni a postaládájukban. Bevallom, én nem szálltam be (utáltam írni – furán hangzik ez most, hihihi), de nagyon drukkoltam mindenkinek, aki írt és várt.

Nehéz dolog ez a “bevallósdi” egy olyanforma nyílt figurának, mint jómagam. Kevés dolog van, amit ne tudna rólam az, akivel kapcsolatban állok. Így azok, akiktől a megtisztelő felhívás eljutott hozzám, nem sok újdonságot fognak megtudni. Pedig igazán az ő kedvükért írom. Na mindegy, ne rontsuk el jobban a játékot. Elég már az is, hogy nem tudok további öt újabb jelöltet állítani, lassan körbeér a “blogring”.

  1. Kezdjük a gasztronómiai területekkel. Kedvelem a nem éppen egészséges ételeket is. Teszek a koleszterinre, és arra, hogy mit, mikor, mivel, mennyit. Azt, akkor, azzal és amennyit csak jólesik (persze ez csak kellő mozgással együtt tartható!).
  2. Nem szeretem a sört és a kólát. A létfenntartáshoz szükséges folyadékmennyiség döntő többségét tej és fröccs formájában veszem magamhoz. Nem átallom fröccsként inni még a komolyabb minőségi borokat is. Divat-borivók és sznobok vessenek meg ezért.
  3. Nem vagyok híve a tüzijéték-petárda őrületnek és divatnak. Már előre sajnálom a ma éjjel nyüszítve, rémülten fel-alá vágtázó, otthonukból elmenekült kutyákat…
  4. Kamaszkorom óta szeretem a meséket. Lázár Ervin, Csukás István, Janikovszky Éva, Kormos István…
  5. És éppen most derült ki, hogy ijedős is vagyok, és nem szeretem a földrengéseket.

Aki ennél is többre kíváncsi, kérdezzen! :)
(Az 5 további név pedig elmarad, bocsánat…)

dezo

IVR szállítók kontra felhasználók

A “SpeechTek 2006” konferenciára meghívták azt a Paul English-t, aki a gethuman kezdeményezésével lett ismert. Természetesen a rendezvény, ahol a szállítói oldal (IVR rendszerek fejlesztői) gyűltek össze, kissé ellenségesen fogadta előadását. De már az is egy igen komoly eredmény, hogy egy “alulról jövő” kezdeményezés eljutott odáig, hogy a vezetője egy szakma legrangosabb rendezvényének első bevezető előadását tartotta.

Itt egy kis kitérő: érdekes belegondolni, hogyan válik ismertté és ezáltal üzletileg is sikeressé valaki, aki egy témában kellően elhivatott, már-már mániákus, és felismeri az internet adta lehetőségeket.

A beszéd fogadtatásáról elég sokan megemlékeztek a szakmán belül (az IVR szakmára gondolok). Ezek többnyire ellenséges hangvételű, néha támadó cikkek, ám egyet kiemelnék, amit szintén nem elhanyagolható eredményként lehet értékelni. English úr és a Microsoft kölcsönösen dícsérgetik egymást. Vagyis a Nagy Cég lát fantáziát a kezdeményezésben. Szerintem ettől kezdve a Gethuman életbenmaradása nem kétséges.

dezo

Az ügyfél valódi igényére figyeljünk!

Pénteken ismét MÁV segédlettel közlekedtem. Miközben a veresegyházi vasútállomás pénztárában megvettem a retúr jegyemet (mint megtudtam, “bárca-jegy” a hivatalos neve, ami ugye egy kicsit furán hangzik civilül… de ez már korábban volt egy bejegyzés témája), elgondolkodtam, miért nem árusít a MÁV az ehhez hasonló, agglomerációban lévő pénztáraiban BKV jegyeket is…

Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen olyan utas, akinek nem pont a Nyugati téren van dolga a fővárosban. Nekem (is) sokkal könnyebb lenne, ha már induláskor megvehetném a retúr mellé még a szükséges 3-4 vonaljegyet is, és nem kéne a Nyugati téri aluljáróban még azért is tülekedni, meg sorba állni.

Ha az ügyfelet igazán jól akarjuk kiszolgálni, akkor célszerű nem a közvetlen céljait figyelembe venni, hanem arra kell koncentrálnunk, hogy megpróbáljuk Őt (mármint az Ügyfelet) az ő eredeti (üzleti-) céljai elérésében segíteni, támogatni. Vagyis a példánál maradva, ha a MÁV nem csak arra koncentrálna, hogy az utazóközönséget (ügyfeleket) csupán be akarja juttatni a fővárosba, hanem észrevenné, hogy az ügyfeleinek a valódi célja valószínűleg valahol a fővároson belül, de nem pont a Nyugati téren van, akkor triviális lenne számára is, hogy érdemes lenne BKV jegyeket is árusítania.

A szolgáltatás-menedzsment alaptétele, hogy a felhasználót abban kell támogatnunk, ami az ő célja. Ezért fontos ismernünk az ügyfelet, tudnunk, hogy mi az, amiben őt támogatni tudjuk.

dezo

Egy jó ötlet az olvasottság ellenőrzésére

A kicsit tágabban értelmezett szakma folyamatos követésére az egyik módszerem, hogy figyelemmel kísérem az álláshirdetéseket, amik az ügyfélszolgálatokkal, helpdesk-ekkel kapcsolatosak.

Tanulságos ez. Áttételes, de viszonylag gyors és megbízható képet lehet kapni így. Egy sor piaci történésről azok hivatalos bejelentésnél sokkal hamarabb lehet információt találni. Nem tudom, mások használják-e az álláshirdetések figyelését a saját területükön történő piaci mozgások követésére, de nekem bejött, ajánlom másnak is.

Ezért olvasom a jobmonitor hírlevelét is, amire úgy lehet feliratkozni, hogy az álláshirdetéseket adott területekre szűrten, napi egy levélben kapom reggelente. A héten egy számomra új dologgal egészült ki a levél, mégpedig egy olyan aprósággal, amivel a levél küldője arról szerez bizonyosságot, hogy én a levelet elolvasom, vagyis az nem landol megnyitás nélkül a kukában, vagy lett esetleg a spam-szűrő áldozata.
Betettek egy olyan linket a levélbe, amire kattintva egy sorsoláson veszek részt, valami nyereményért. Jól összerakott, kidolgozott ötlet, amivel pontosan tudják mérni, hogy hány olvasójuk van.
Így néz ki:

“Kattints most az ajándék pendrive-okért!
Kattints az Állásfutár hírlevélben és szerezz egy jobMonitor pendrive-ot! 10 napon át napi 10 pendrive-ot adunk ajándékba, ha Te vagy az aznapi hírlevél egyik szerencsés látogatója.
A játék 2006. november 28-tól december 9-ig tart. A játék időtartama alatt minden nap az aznapi hírlevélben szereplő linkre kattintva tudhatod meg, hogy a Tied lesz-e a napi 10 jobMonitor pendrive egyike.
A nyerő kattintások sorszáma minden nap:
1000, 3000, 6000, 9000, 12000, 15000, 18000, 21000, 24000, 27000 “

A link ilyen (hiába próbálja ki a drága, kedves olvasó, én ma már kattintottam, de nem nyertem, viszont a linkek csak “egyszer-használatosak”).

Én is igazán kíváncsi lennék, kik és hányan is olvassák el tényleg amiket írok, de sajnos nem tudok naponta több értékes ajándékot is felajánlani. :) Az ötlet viszont nagyon is megfontolandó, mert célzott, pontos információkat adó lehetőség. Amelyik cég komolyan gondolja a visszajelzések fontosságát, annak érdemes mérlegelni egy ilyen vizsgálat költséghatékonyságát is.

dezo

A legfontosabb területről…

Tegnap előtt beszélgettem egy informatikai tanácsadó ismerősömmel, aki hosszan magyarázta, hogy ha alapos, rendes munkát akar a megbízónál végezni, akkor gyakorlatilag a teljes üzleti működés újra-, vagy legalább is átgondolását is meg kell tennie. Én is elmondtam, hogy egy tisztességesebb ügyfélszolgálat kialakítása is hasonló, majdhogynem BPR (business process reengineering – üzleti folyamatok újratervezése) jellegű, jóformán az egész céget érintő munka.

Ezután két dolog is eszembe jutott.

  • Az egyik Wolf Gábor nem túl régi bejegyzése, amiben hasonlókat írt a marketing-tanácsadók munkájáról.
  • A másik dolog pedig az, amiről épp a napokban beszélgettem legnagyobb gyermekemmel. Nevezetesen: minden tanár meg van róla győződve, hogy a gyereknek a jövője szempontjából éppen az a legfontosabb tantárgy, amit az adott tanár tanít.
  • És ebben semmi ellentmondás nincs. A tanácsadó azért van, hogy a megbízót abban segítse, hogy elérje ÜZLETI CÉLJAIt. Vagyis például az informatika célja nem az, hogy egy mail-, vagy webszervert üzemeltessen, hanem az, hogy lehetővé tegye a kommunikációt. Mert az Üzletnek arra van szüksége, nem direkt módon a szerverekre. Az már csak egy eszköz a cél elérése érdekében. Vagy például egy marketing kampány célja sem az, hogy több, szebb, érdekesebb hirdetés jelenjen meg. Ez már csak egy kiválasztott eszköz. A cél az Üzlet támogatása.

    dezo

    Súlyos dolog a marketing… AZ a marketing…

    Nagyon tetszik Jackie Huba és Ben McConnel ötlete. Idén is meg fogják mérni, mennyi kéretlen, felesleges katalógust, nyomtatott marketing-szemetet kapnak az ünnepi diőszakban a háztartásukba.
    Nem először teszik, ezt. A 2005-ös eredményük 14 font volt – ez kicsit több, mint 6 kiló!
    Idén eddig 19 fontnál tartanak (kb. 8,5 kg), és hol van még az ünnepek vége!
    Én is megkezdem most gyüjteni (eddig is így tettem, hiszen a gyerekeknek minden évben van papírgyűjtés a suliban, de most külön, hogy meg tudjam majd mérni az ünnepi adagot). Karácsony után mérek, és közlöm majd az eredményt.
    Az idézett cikkben van egy jó szóhasználat: “Nineteen pounds of pure marketing fat.” Magyarul elég döcögősen hangzik a “marketing-zsír”, vagy a “marketing-háj”. Esetleg egy kicsit szabadabb fordításban: “marketing-moslék”? :)

    dezo