Múlt heti duzzogásomban egy másik történetet is megemlítettem. Íme a lényeg, az azóta már lezárult esetből.
Megértem én, ha egy vállalkozás szigorú szabályokat alkalmaz nem-fizető ügyfelei megregulázására, különösen a hitelintézeteknek kell vigyázniuk, hiszen biztosan sok az olyan adós, aki megalapozott pénzügyi háttér nélkül vág bele a legkülönfélébb hitelkonstrukciókba…
Mégis azt ajánlanám az érintett cégekenk, fontolják meg jobban, mit és hogyan kommunikálnak az ügyfeleikkel. Ugyanis előfordulhat, hogy valaki nem azért nem fizet ki egy törlesztő tételt, mert csaló, hanem mert valami olyan történt, ami kilóg a “rend-szerű” események sorából. Ezeknek a kezelésére alkalmas lehet egy olyan módszer is, amiről korábban megemlékeztem itt is. Aki pedig olyan jellgű módszerkkel próbálkozik, mint az alábbi példában szerepel, az vessen magára…
Történt, hogy egy törlesztő részlet befizetése kimaradt. Ezt a hitelintézet által több, mint két hónappal később kiküldött, meglehetősen szigorú hangvételű felszólító leveléből vettem csak észre. Ráadásul ezidő alatt további két részletet fizettem be határidőre, ám ezekben a számlákban nyoma sem volt a mulasztásnak, illetve tartozásnak. Az már csak hab a tortán, hogy a kiküldött fenyegetésben szereplő határidő már a feladáskor lejárt, amint az látható a borítékon lévő postai bélyegzőn.
Ezekről tettem fel kérdéseimet a cég felé email-ben, amiről azt írtam, hogy nem kaptam rá választ. Nos azóta megérkezett. Igaz, nem email-ben, hanem borítékban, méghozzá rögtön két, szép nagyban. Elismerem, hogy ma még az email nem “hiteles dokumentum”, nem biztos, hogy bizonyító erejű egy vitás kérdés rendezése során (bár ha a faxot elfogadják??? – de ez egy másik kérdés). De itt szó sem volt semmilyen vitatott dologról, csupán kérdéseimet kellett volna megválaszolniuk. Arra kiváló lett volna egy email. És gyors. Sokkal gyorsabb.
Elolvasva a választ, váltakozva bosszankodtam, illetve nevettem. A feltett kérdéseim közül érdemben egyre válaszoltak, arra is azt, hogy “nyilvántartási rendszerük nem teszi lehetővé”.
Részemről lezártam a dolgot azzal, hogy legközelebb nem őket fogom választani.
Tanulságok:
- Ha egy ügyfél kérdéseket tesz fel, válaszoljunk minél gyorsabban! E-mail esetén elvárható akár az “1-2 órán belül” is.
- A válaszban ne utasítsuk, oktassuk ki az ügyfelet, mert az csak olaj a tűzre.
- Arra válaszoljunk, amit az ügyfél kérdezett. Semmi szükség a mellébeszélésre, magyarázkodásra.
- Kerüljük a túlzottan hivataloskodó stílust. Fogalmazzunk egyszerűen, közérthetően. Az a fajta “hivatali stílus“, amit itt is tetten lehet érni, csak nehezíti a megértést, de akár nevetségessé is teheti a küldőt. Én azt szoktam javasolni, hogy olvassuk fel hangosan amit írtunk, és ha az úgy hangzik, mint amit élő szóban is így mondanánk el az ügyfélnek, akkor jó.
- A belső problémákat ne teregessük ki, ne fogjuk “rendszerekre”, ha valamire képtelenek vagyunk.
- Tanuljunk az ilyen visszajelzésekből, használjuk fel a fejlesztéseink tervezésekor.
dezo

