Monthly Archive for 2006. november.

Türelmetlen voltam? (2.)

Múlt heti duzzogásomban egy másik történetet is megemlítettem. Íme a lényeg, az azóta már lezárult esetből.

Megértem én, ha egy vállalkozás szigorú szabályokat alkalmaz nem-fizető ügyfelei megregulázására, különösen a hitelintézeteknek kell vigyázniuk, hiszen biztosan sok az olyan adós, aki megalapozott pénzügyi háttér nélkül vág bele a legkülönfélébb hitelkonstrukciókba…

Mégis azt ajánlanám az érintett cégekenk, fontolják meg jobban, mit és hogyan kommunikálnak az ügyfeleikkel. Ugyanis előfordulhat, hogy valaki nem azért nem fizet ki egy törlesztő tételt, mert csaló, hanem mert valami olyan történt, ami kilóg a “rend-szerű” események sorából. Ezeknek a kezelésére alkalmas lehet egy olyan módszer is, amiről korábban megemlékeztem itt is. Aki pedig olyan jellgű módszerkkel próbálkozik, mint az alábbi példában szerepel, az vessen magára…

Történt, hogy egy törlesztő részlet befizetése kimaradt. Ezt a hitelintézet által több, mint két hónappal később kiküldött, meglehetősen szigorú hangvételű felszólító leveléből vettem csak észre. Ráadásul ezidő alatt további két részletet fizettem be határidőre, ám ezekben a számlákban nyoma sem volt a mulasztásnak, illetve tartozásnak. Az már csak hab a tortán, hogy a kiküldött fenyegetésben szereplő határidő már a feladáskor lejárt, amint az látható a borítékon lévő postai bélyegzőn.
illusztracio/fiz_felsz.jpg illusztracio/boritek.jpg
Ezekről tettem fel kérdéseimet a cég felé email-ben, amiről azt írtam, hogy nem kaptam rá választ. Nos azóta megérkezett. Igaz, nem email-ben, hanem borítékban, méghozzá rögtön két, szép nagyban. Elismerem, hogy ma még az email nem “hiteles dokumentum”, nem biztos, hogy bizonyító erejű egy vitás kérdés rendezése során (bár ha a faxot elfogadják??? – de ez egy másik kérdés). De itt szó sem volt semmilyen vitatott dologról, csupán kérdéseimet kellett volna megválaszolniuk. Arra kiváló lett volna egy email. És gyors. Sokkal gyorsabb.
illusztracio/valasz.jpg
Elolvasva a választ, váltakozva bosszankodtam, illetve nevettem. A feltett kérdéseim közül érdemben egyre válaszoltak, arra is azt, hogy “nyilvántartási rendszerük nem teszi lehetővé”.
Részemről lezártam a dolgot azzal, hogy legközelebb nem őket fogom választani.

Tanulságok:

  • Ha egy ügyfél kérdéseket tesz fel, válaszoljunk minél gyorsabban! E-mail esetén elvárható akár az “1-2 órán belül” is.
  • A válaszban ne utasítsuk, oktassuk ki az ügyfelet, mert az csak olaj a tűzre.
  • Arra válaszoljunk, amit az ügyfél kérdezett. Semmi szükség a mellébeszélésre, magyarázkodásra.
  • Kerüljük a túlzottan hivataloskodó stílust. Fogalmazzunk egyszerűen, közérthetően. Az a fajta “hivatali stílus“, amit itt is tetten lehet érni, csak nehezíti a megértést, de akár nevetségessé is teheti a küldőt. Én azt szoktam javasolni, hogy olvassuk fel hangosan amit írtunk, és ha az úgy hangzik, mint amit élő szóban is így mondanánk el az ügyfélnek, akkor jó.
  • A belső problémákat ne teregessük ki, ne fogjuk “rendszerekre”, ha valamire képtelenek vagyunk.
  • Tanuljunk az ilyen visszajelzésekből, használjuk fel a fejlesztéseink tervezésekor.

dezo

Türelmetlen voltam?

Pont egy hete duzzogtam ki magam, mert nem kaptam válaszokat pár mail-emre, amit különböző cégeknek küldtem. Mára összejött egy folytatás.

Az egyik, múltkor pellengérre állított cég a Fibernet, kedvenc netszolgáltatóm volt.
Ez a történet azóta úgy folytatódott, hogy múlt pénteken felhívott egy úr időpontot egyeztni. Azért keresett, mert meglátogatna a lakásomon, hogy megkösse velem azt a szerződést, amiről érdeklődtem. Másnap alá is írtuk. Amiért mégis visszatérek erre a történetre, az nem a pozitív végkifejlet, hanem mert tanulságul is szolgálhat. A történet röviden, és dátumokkal:

nov. 17. – webformon érdeklődtem, jeleztem szerződési szándékomat
nov. 24. – péntek, telefonál a területi képviselő
nov. 25. – szombat, képviselővel szerződést kötök
nov. 26. – vasárnap, automatikus e-mail értesítőt kapok

És a vicc, az automatikusan generált válasz-levél tartalma:

“Tisztelt Dévai Zoltán!
Köszönettel vettük érdeklődését a szolgáltatásunk iránt.
Az Ön által megadott címen kiépíthető a szolgáltatás.
Szolgáltatási szerződést ügyfélszolgálati irodánkban vagy Üzletkötőnknél (Név: XXXX YYYYYYY Tel.:06xx-yyy-zzzz) lehetséges megkötni.
További kérdések esetén készséggel állunk rendelkezésére!

Üdvözlettel,
Fibernet Ügyfélszolgálat
Remsey Krt. 8., Gödöllő
2100 Magyarország”

Miért volt szükség az első reagáláshoz 7 napra? A választ adó automatika ezek szerint később értesült az érdeklődésemről, mint az üzletkötő? Az üzletkötő nem tudja a rendszernek “megmondani”, hogy ide már nem kell levelet küldeni?
Ha egy rendes, az ügyfélkiszolgálási folyamatot támogató rendszer lenne odaát, ezek nem fordulhatnának elő…
Már csak annyi van hátra, hogy a papíron megszületett szerződés szolgáltatássá váljon (vagyis a cég adminisztrációja feldolgozza, beállítsa, elindítsa, aláírja, kipostázza), és a cég által is aláírt példányokat megkapjam. Egy kiszolgálási folyamatot támogató rendszer pont azt biztosítaná, hogy mindez gyorsan, hibementesen, határidőre megtörténjen.

dezo

Mennyire akarjunk eladni?

Előző bejegyzésem alapján megfogalmazódott bennem néhány gondolat:

Az értékesítéssel hivatásszerűen foglalkozók “szakértői” véleményét mindig valamilyen, egynél kisebb konstanssal szorozva kell figyelembe venni. Hogy ez mekkora, az sok mindentől függ. A személyes kapcsolat szorossága, az illető személyisége, az ajánlott termék értéke, a jutalék mértéke, és még ki tudja mi minden…

Mi a jobb nekünk? Ha minden áron eladni akarunk, és ezért akár elvtelenül is ajánlunk terméket, vagy ha inkább az ügyfél elégedettségét szemünk előtt tartva vesszük a bátorságot, és akár még a konkurenciához is átirányítjuk?

Érveim az utóbbi mellett:
Az ügyfél a mi ügyfelünk maradt. Elégedettségének egyik forrásaként ránk fog emlékezni, legközelebb is hozzánk fog fordulni. Ha akkor is (és általában túl sokszor) máshoz kell irányítanunk, akkor valamit nagyon elrontottunk, inkább közvetítő irodát kellett volna nyitnunk.
Ha elvtelenül folytatjuk a rövidtávú bevételnövelést, és mindenáron rátukmáljuk a termékünket (pedig mi is tudjuk, hogy jobban járt volna a “szomszédban”), akkor a vevő nem lesz hosszútávon elégedett, mert a dolog ki fog derülni. Az ügyfél sem nem vak, sem nem süket, és sokszor még csak nem is hülye. És ha rájön, akkor nem hogy nem lesz elégedett, de becsapva is fogja érezni magát (nem alaptalanul), és ne várjuk, hogy ezek után hozzánk jöjjön legközelebb is.

Egy kicsit rokon téma a jó profit-rossz profit is. Erről is volt már szó korábban.

dezo

Ne bízz vakon egy kerskedő véleményében!

Elfogadhatjuk-e egy értékesítéssel hivatásszerűen foglalkozó ember véleményét?
Még ha ismerősünk, barátunk is az illető?

Jelenség #1:
Adott egy rokon/barát/ismerős, aki egy témában az egyetlen szakértő a környezetünkben. Az Ügyfél-Evangelizmusból jól ismert tény itt is igaz, nevezetesen, hogy a vásárlói döntésünket befolyásoló tényezők közül a legfontosabb pont ő, vagyis az ő véleménye.
És ez nem is baj, jól van ez így.

Jelenség #2:
A mai magyar valóságban cégek jönnek, cégek mennek. Munkahelyek szűnnek meg egyik napról a másikra. Történt, hogy egy barátom munkahelye úgy döntött, hogy kivonul az országból, a továbbiakban az osztrák cég látja el a magyar piacot is. Barátom, jó szakember lévén, szerencsére viszonylag gyorsan megtalálta helyét a konkurenciánál.
És ez nem is baj, jól van ez így.

Jelenség #3:
Történetesen a múlt év végén (ajándékozási dilemma során) kikértem szakértő barátom véleményét. Akkor (természetesen?) teljesen őszintén ajánlotta az akkor képviselt gyártó termékét. Meggyőző érvekkel, szakértelemmel. A vásárlás akkor elmaradt, más vonalon ment tovább a Mikulás. Idén ismét felmerül a kérdés, ismét barátomhoz fordultam. A világ sokat fejlődik egy év alatt, így a tavalyi információ már elavult, újból tájékozódni kell. Mikor megkérdeztem, szakértő ismerősöm a most képviselt cég termékét pontosa ugyan úgy ajánlotta, ahogyan egy évvel ezelőtt a másikét (természetesen?).
És ez nem is baj? Jól van ez így?

dezo

Türelmetlen vagyok?

Az utóbbi időben összejött pár lezáratlan ügy, amik megérdemlik, hogy a pellengér rovatba tűzzem őket.
A közös bennük az, hogy az általam küldött mail-ekre semmilyen választ nem kaptam (még egy nyomorult automatikusan generált, un. autoreply-t sem).

  • Legyen az első az EOS-KSI Magyarország Kft.
  • Ez egy külön történet, ráadásul olyan hosszú, hogy jócskán meghaladja az itteni közölhetőség határait. Legyen annyi elég, hogy van egy abszurd esetem az OTP-vel, akik pénzt akarnak tőlem behajtatni, ezt adták át egy erre szakosodott cégnek, az EOS-nak. Több mint egy hónapja írtam nekik mail-t, de semmi választ nem kaptam. Ma reggel telefonon felhívtam őket, és rákérdeztem. A levelet megkapták, de még nem jutottak hozzá az “aktámhoz” (gondolom az OTP-re várnak), ezért nem válaszoltak. Hm… Szerintem akkor is kell válaszolni, ha másért nem, hát azért, hogy tudjam, nem a kiber-űr nyelte el az én általam küldött üzenetet.

  • A második legyen a Camelactive Kft.
  • Keresgéltem még 1-2 hónapja energiatakarékosság témakörben, és rábukkantam a honlapjukra, ahol valami kütyüt hirdettek. Gondoltam rákérdezek egy-két olyan részletre, ami nem szerepelt a weben. Most, a bejegyzés megírása előtt (a link miatt) megnéztem a honlapjukat, és majdnem minden kérdésemre már megtalálható a válasz az azóta kibővített oldalakon. Ezek szerint nem csak én voltam kíváncsi ezekre? Viszont hiába a weben publikált válasz, ha arról én, a kérdező nem kaptam értesítést. Ismét egy elmulasztott válasz.

  • Harmadikként álljon itt kedvenc netszolgáltatóm.
  • Igen, a Fibernet Rt-ről van megint szó, mint ahogyan már többször, korábban. Úgy tűnik nem sokat fejlődött az ügyfélkiszolgálási rendszer (már ha van egyáltalán…). Eddig még soha, semmilyen e-mail megkeresésemre nem válaszoltak. Most kipróbáltam, hogy mi a reakciójuk, ha a weblapjukon szereplő formot töltöm ki, és ott jelzem, hogy VENNI, SZERZŐDNI óhajtok. Kitöltöttem minden általuk kért adatot, de hiába várok. Semmi válasz, vagy netán egy visszahívás.

  • Utoljára pedig említsük meg a K&H Lízinget.
  • Van velük is egy, még lezáratlan esetem, ami egy újabb bejegyzés témája lesz, csak éppen a lezárását akarom megvárni, hogy teljes legyen a történet, amikor publikálom. Most szerepeljen csupán annyi, hogy az ügyem rendezése során e-mailt küldtem az egyetlen, és egyébként a weblapon jól eldugott címükre (miután ennyire eldugták, előtte telefonon megkérdeztem, hogy az én ügyemben kinek címezzem a mail-t, de ugyanezt adták meg). Pontosan ugyanúgy nam kaptam választ, mint a fent említett, másik 3 esetben sem.

    Egyszerűen nem tudom felfogni, hogyan lehetséges, hogy egy ügyfél-levél megválaszolatlanul maradjon. Ez pontosan ugyan annyira udvariatlan, mintha egy személyes találkozás alkalmával valaki egyszerűen nem köszön vissza. Adott esetben ez egy meglévő ügyfelet tart bizonytalanságban (így pedig könnyebben fog átpártolni a versenytárshoz), vagy éppen egy potenciális ügyfél nem fog érdeklődőből vevővé válni.
    Ha a cég telefonja csörög, azt ma már majdnem mindenki tudja, hogy fel kell venni. Szerintem pontosan ugyan ennyire fontos szabály az is, hogy a MAIL-EKET PEDIG IGEN IS MEG KELL VÁLASZOLNI.

    dezo

    Az APEH-ről, a szolgáltató államról, álmokról

    Az APEH honlapján észre vettem egy újdonságot (legalább is számomra az, mivel bevallom, nem olvasgatom napi rendszerességgel).
    Van a bal szélső sávban egy “Hírlevél regisztráció”. Nosza, nézzük csak!
    Fel is iratkoztam ízibe. Jó gondolat, tetszik. Azt ígéri magáról, hogy:

    Az adóhatóság e szolgáltatása keretében elküldi e-mail címére azokat a legfontosabb információkra, tájékoztatókra, állásfoglalásokra továbbá a bevallási és befizetési határidők betartására vonatkozó figyelem felhívási értesítéseket, amelyek adókötelezettségeinek teljesítéséhez szükségesek.
    A regisztráció során a magánszemélyek, egyéni vállalkozók és gazdálkodó szervezetek menüponton belül 11 kategória közül választhat, egyszerre akár több, ill. valamennyi megjelölésével.

    Ebből én azt értem, hogy meg kell adnunk a regisztrációkor, hogy mik is vagyunk (például EVÁ-s egyéni vállalkozó, vagy ÁFÁ-s Kft, stb.), és ezek után az APEH minden olyan határidőről értesít majd, amire figyelnünk kell, valamint azokat a változásokat is elküldi, amik ránk vonatkoznak.
    Hurrá! Végre nem kell állandóan aggódni, hogy valamiről nem hallottunk időben, hogy valamelyik határidőt elfelejtjük.
    Ez már egy határozottan jó lépés a szolgáltató szemléletű állam irányába (korábban is voltak jó lépések, például a nyomtatványkitöltő progi, aztán később a bevallás feltöltése neten).

    És beindul az álmodozás:
    El tudnám képzelni, hogy mindez nem csak mail-ben, hanem RSS-ben is működik. Az értesítés, hír szövegének végén ott egy olyan link, amit követve egyenesen egy olyan weblapra kerülök, ahol azonosítom magamat (van már ügyfélkapus azonosítóm, azzal vallok be a neten, ugye), majd csak meg kell adnom a szükséges számokat, és máris kiszámolva előttem a befizetendő összeg, célszámlákra bontva. Csak átmásolom a bankolós programomba, és már indul is az utalás.

    Közben meg felriadok, mert majdnem kifutott a paprikáskrumpli… Odaugrottam, és szerencsére még időben le tudtam halkítnai a gázt.

    dezo

    A szponzorálásról

    Olvasgatom a Marketing Tudásportál anyagait, köztük is a “Mire jó a szponzoráció?” című cikket (sajnos csak regisztráltak számára érhető el teljes terjedelmében, mint sok más anyag is ott). Mivel ott hozzászólni nem lehet, itt írom le, mik jutottak eszembe.

    Azok kedvéért, akik nem akarják regisztrálni magukat ott, összefoglalom az ottani cikk lényegét.
    A támogatás két formája (adomány és szponzoráció) közt a különbség abban van, hogy az utóbbinál ellentételezést vár el a támogató.
    A szponzorációt a cégek a gyakorlatban leginkább a következő célok érdekében alkalmazzák:

  • Imázs javítás – A támogatott dolog jó megítélése kapcsolódjon össze a támogatóról kialakuló képpel.
  • Adott célcsoport elérése – Olyan csoportok elérése, akiket más kommunikációval nem lehet megtalálni
  • Megjelenés médiában – népszerű dolgok támogatásával azok népszerűségében részesülhessen a szponzor
  • Fogyasztás élénkítés – Közvetett módon hasson a fogyasztóra, fogadtassa el a céget vagy az adott márkát
  • Ez a megközelítés szerintem tipikusan tükrözi a klasszikus tömegmarketing azon szemléletmódját, amit az Ügyfél-evngelizmus kiáltványa kritizál.
    Lehet, hogy én vagyok túlságosan idealista, de meggyőződésem, hogy lehet értelme, sőt sokkal nagyobb pozitív hatása is egy olyan támogatásnak, amivel nem csak a fenti céljai vannak egy cégnek, sőt ezek a célok elhanyagolhatók a többi mellett.

    • Ilyen egyéb cél lehet például a közösséghez tartozás. Mert annak értéke van, ha nem is közvetlenül ott, a szponzoráció helyén, de van. És minél inkább “benne van” valaki egy közösségbebn, annál erősebben érvényesül annak előnye.
    • De további ilyen cél lehet a kapcsolatrendszer bővítése. Tipikusan a szponzort keresők olyan emberek, akik “csomópontok” a társadalmi hálóban, akikkel nagyon is jó dolog jóban lenni.

    Vagyis aki ezek miatt a célok miatt szponzorál, egy olyan valódi közeget kap cserébe, ami a szóbeszéd-marketing kiváló terepe, ahol az ügyfél-evengelizmus gerjesztéséhez szükséges feltételek egy része máris rendelkezésre áll.

    • Ezeken kívül én még hiszek olyan idealista elképzelésekben is, hogy akivel valami jót teszünk, az egy belső kényszert érez annak kompenzálására. Persze erre üzleti modellt alapozni butaság lenne. :)

    Úgy gondolom, hogy ha valamikor úgy állok majd, hogy megengedhetek magamnak valamiféle szponzorációt, akkor annak céljai nem elsősorban a fent említett cikkben felsoroltak lesznek.

    dezo

    Majdnem reklámozok…

    Egy ügyfelem céges bulit tartott a múlt héten, ahova engem is meghívtak, hogy egy rövid előadással szerepeljek abban a részben, ami a munkáról szólt, és nem csak a lazításról.

    Korábban már volt itt szó egyszer az úgynevezett “csapatépítő tréningekről”. Hát ez is inkább ilyen volt, mint kemény munka. Viszont ez is fontos, érdemes az embereknek lehetőséget biztosítani arra, hogy a napi roboton kívül is megismerkedhessenek egymással.

    Egy olyan szállodában volt a rendezvény, amiből mostanában egyre többet lehet találni mindenfelé. Új, szép, és tartozik hozzá egy kis fittness és wellness részleg is, ahol van 2-3 kisebb medence, szaunák, meg kondigépek. Csupán ezek miatt biztosan nem említeném a dolgot. Annak, hogy mégis írok róla, ugyanaz az oka, amiért valószínűleg minden ott megforduló vendég is beszél a helyről ismerőseinek. Nekem is első dolgom volt hazaérkezésem után, hogy elmeséljem a családnak, és ismerősöknek, akikkel a hétvégén találkoztam. Pedig egy hucut krajcárt ezért nem kaptam, és valószínűleg nem is fogok.
    Egyszerűen az történik, ami a szóbeszédmarketing egyik alapeleme. Olyan ügyfél-élményt kell okozni, hogy arról beszéljen a fogyasztó. Hogy modja el, hol, hogyan, mit tapasztalt.
    Itt, a sümegi Kapitány szállodában – a kötelezően színvonalas kiszolgáláson kívül – azzal lepik meg a vendéget, hogy a szálloda legkülönfélébb helyein bukkannak fel olyan tablók, amikben középkori fegyverek vannak kiállítva. Pont mint egy múzeumban. Van szablya, tőr, kard, muskéta, vadászpuska, lovagi páncélzat, sőt egy lépcsőforduló alatt egy gyönyörően restaurált hintó is. (kár, hogy nem volt nálam fényképezőgép…)
    Ráadásul a szálloda remekül eltalált helyre épült, gyönyörű kilátással a várra.

    Összefoglalva: Olyan plusz élményt (customer experience) nyújt a hely, hogy arról biztosan beszéljen mindenki, aki csak megfordul ott. Ez ugyanis sokkal hatékonyabb bármilyen más reklámnál.

    dezo

    Könyvajánló – fél évvel a kiadás előtt?

    Vannak, akik nem csak prédikálják, hanem maguk is alkalmazzák azt, amit tanítanak.
    Kevin Einkenberry tanácsadó egyrészt sok jó dolgot ír, blogot is (persze), és könyveket is publikál. Következő könyvéről már régebben is írt, ha jól emlékszem már többször is.
    Egyrészt nem fél kiadni a tartalmat előre, nem titkolja, miről fog szólni, vagyis nem tart attól, hogy így kevesebben fogják megvenni a majd fél év múlva megjelenő papír alapú kiadást.
    Másrészt mostani bejegyzésében a fél év múlva megjelenő könyvének címlapját adja ki olvasói véleményezésre, sőt javaslatokat is vár, amitől jobb lehet majd a végtermék. Vagyis bevonja a közönséget (pontosan azt!), akik vélhetőleg első vásárlói lesznek, illetve akik majd másoknak is nagyobb kedvvel fogják így ajánlani azt.
    Az Ügyfél-evangelistk kinevelésének alapelveiből rögtön 3 is tetten érhető.

  • A tudás, információ megosztása
  • Az megosztott információ nem hogy csökkentené a későbbi eladott darabszámot, sőt maga köré tudja gyűjteni a tényleges érdeklődőket. Mivel van ideje az információnak a legmegbízhatóbb csatornán, a szóbeszéd útján terjedni, így sokkal nagyobb érdeklődői kör várja a tényleges megjelenést.

  • A közösség bevonása
  • Akinek a véleményét kikérik, fontosnak érezheti magát, ha még adnak is a véleményére, megfogadják tanácsait, reagálnak arra, akkor igazán résztvevővé válik. Aki véleményével segíti a termék végleges kialakítását, sokkal inkább a magáénak fogja érezni azt, örömmel fogja megvenni, másoknak ajánlani.

  • Pezsgés gerjesztése
  • Egy könyv megjelenése előtt a tartalom részleteinek megvitatása a kialakult közösséggel kisebb részenként, időről időre feldobva a következő témarészletet, kiválóan alkalmas arra, hogy az érdeklődők figyelmét fenntartsa, arról beszéljenek, írjanak, azt megvitassák. Vagyis folyamatosan téma legyen a még meg sem jelent termék!

    Ilyen egyszerű.

    dezo

    Mérésekről, mérendőkről…

    Volt nem is olyan régen egy szeminárium. Az itSMF rendszeresen szervez igazán jó szakmai színvonalú rendezvényeket. Igyekszem mindig ott lenni, így most is részt vettem.

    Az IT szolgáltatásokkal kapcsolatos szolgáltatásmenedzsment módszereiből rengeteget tanulhat minden szervezet, akinek vannak ügyfelei. Márpedig az van. Mindenkinek. Mindazokat, akik számára egy szervezet, vagy dolgozó a munkáját végzi, akik a munka eredményét felhasználják, megkapják, nyugodtan tekinthetők ügyfeleknek. Függetlenül attól, hogy egy cégen belül áll fenn ez a kapcsolat, vagy egy nonprofit alapítvány és egy támogatott közti viszonyról, esetleg éppen egy tényleges terméket megvásárló vevőről, és a terméket értékesítőről van-e szó.

    Egy biztos, hogy mindig érdekes, tanulságos előadások, bemutatók szerepelnek a programban, és nem a (sok más rendezvényről engem elriasztó) sablonos cég-prezentációk, és mambózsambó-marketingbullshit-ek.
    A mostani szeminárium címe és fő témája ez volt:
    ITIL alapú szolgáltatásmenedzsment gyakorlati tapasztalatai a mérések tükrében.
    A konferencia mottója: „Ha nem mérjük, nem is értjük.”

    Az előadások anyaga később valószínűleg elérhető lesz majd (letölthetők lesznek a helyszínen készített video felvételek, ahogyan a korábbiak is itt vannak). Felírtam néhány gondolatot, amiket érdemesnek tartok itt is megemlíteni.

    Az egyik azt a kérdést vizsgálgatta, hogy mi határozza meg azt, mit is mérjünk.

  • A technológia? Vagyis azt, hogy mit tudunk megmérni, minek a mérésére van eszközünk, módszerünk?
  • A szolgáltatás? Vagyis azt, hogy mik a szolgáltatás különböző paraméterei?
  • Az ügyfél/üzlet elvárása? Vagyis azt, hogy mit is szeretne kapni a felhasználó?
  • Nyilván a három pont valamilyen keveréke fogja meghatározni. Hiszen hiába a vezérelv, hogy az számít, amit az ügyfél elvár (ehhez méri azt, amit kap, vagyis ez alapozza meg az elégedettségét ugye!), ha nincs olyan paramétare a szolgáltatásnak, vagy esetleg az nem mérhető egzakt módon. Persze a jó az, ha a szolgáltatás úgy van kialakítva, hogy annak legyen olyan paramétere, ami mérhető, jellemző is rá, és összehasonlíthatóvá teszi azt a fogyasztó elvárásával.

    Egy másik előadás kicsit mérnökibb megközelítésben azt a következtetést vonta le, hogy a méréstechnikai alaptételek az üzleti szolgáltatásokkal kapcsolatos mérésekre is igazak. Vagyis:

  • A mért rendszerben legyen valamilyen állandóság.
  • Inkább kevesebb, de fontos, alapvető paramétert mérjünk.
  • A mért adatok, paraméterek legyenek egymástól függetlenek.
  • Egy mérés eredményei akkor tekinthetők pontosnak, ha reprodukálhatók, vagyis van valamilyen állandóság a mért rendszerben. Egy változó szolgáltatás esetén nem lehet a mérési eredményeket hónapról hónapra, vagy naponta összehasonlítgatni. Amiket mérünk, lehetőleg lényegi paraméterek legyenek, olyanok, amik alap-jellemzők, alapvető meghatározók. Olyan értékek mérése fölösleges, amik “származtatott” mennyiségek, vagyis más, alapvető paraméterekből következnek.

    dezo