Monthly Archive for 2006. október.

A nyelvről, amivel ügyfeleinkhez szólunk

Elgondolkodtató, hogy anyanyelvünk hány féle változatban él, hány szubkulturális változat létezik, mennyiféle szakzsargonnal találkozhatunk. Jogos tehát a kérdés: Biztosan azt a nyelvet használjuk, amit az ügyfeleink is megértenek?
Tegnap vonatoztam, és a következő mondatokat jegyeztem meg:
“A kettes vágányról a szerelvény kihúz.”
“A hármas vágányra szerelvény jár be.”

Civil, amatőr nyelvész énem azonnal vissza akart kérdezni; Mit húz ki a szerelvény? Én inkább így mondanám: A szerelvényt kihúzzák. Vagy méginkább kihúzzuk. Az pedig, hogy valami, vagy valaki bejár valahová, civiléknél egy kicsit mást jelent.

De szerintem mindenki fel tudna idézni az emlékei közül olyan példákat, amikben ugyenez a jelenség érhető tetten. (Például az egyszeri reendszergazda kérdése a még annál is egyszeribb átlagfelhasználóhoz, miszerint is mikor defregmentálta a D partícióját… – a lehetséges válaszokat a kedves olvasó fantáziájára bízom)

Érdemes olyan nyelvezettel és olyan szakmai szinten beszélni a felhasználókkal, ami nekik megfelel. Ha ez nem így történik, annak eredménye értetlenkedés, félreértések, csodálkozás, rosszabb esetben frusztráció, szégyen, vagy sértődés.

Biztos, hogy mindig odafigyelünk erre? Én megfogadom, hogy mostantól jobban igyekszem erre is gondodt fordítani.

dezo

Bónusz egy szervizben?

Egy cég vezetőjével történt beszélgetésem után tovább gondolkodtam egy nyitva hagyott kérdésen. A felvetődött helyzet a következő.

Van egy termék, amit ma már nem elég pusztán eladni, bár a bevétel egyértelműen az értékesített darabszámból származik. A piaci verseny folyamatosan szorítja a forgalmazókat az árak csökkentésére, vagyis a nyereséget csak az értékesítés növelésével tudják szinten tartani.
Szintén a piaci verseny szigorodása hozta a felismerést, hogy az eladott termék mellé szolgáltatásokat is kezdjenek kínálni. Ezekért külön nem fizet a vevő, benne van az eladott termék árában.

A nyitva maradt kérdés pedig a következő:
Hogyan motiválható a szolgáltatást nyújtó szervizes dolgozó? (Jogos igény a cég vezetője részéről, hogy a szervizben is legyen valamilyen anyagi motivációs rendszer.) A cég összes teljesítményére nincs közvetlen ráhatásuk, mégis fontos hozzáadott érték, amit csinálnak.

Kapjanak teljesítmény-függő prémiumot (kiszolgált darabszám)?

Nem ők adnak el (közvetlenül legalább is), tehát jogos a felvetés, hogy más teljesítményétől ne függjön a pénzük.

Mérjük a teljesítményüket darab/idő egységben?

Bizonytalan a hatás, hiszen a szolgáltatásban nem biztos, hogy a sebesség a fő paraméter. Nem szabad hajtani a szervizt, mert az a kiszolgálás minőségének rovására mehet.

Igazán egyik módszer sem tetszik. Szerintem egy ilyen kiszolgáló csoport bónusza nem köthető ilyen jellegű közvetlen teljesítményhez. Ha már muszáj, akkor legyen ez az egész cég teljesítményének függvénye. Átmenetileg legalább is. Mindaddig, míg a cég el nem kezdi mérni az ügyfelei elégedettségét. Ha már van ilyen, akkor abban meg kell mérni a kiszolgálás minőségét is külön, és ennek szintjéhez már köthető valamilyen prémium. És miután ebben az esetben az értékesítés a fő bevételi forrás, nem szabad elfeledni begyűjteni a visszajelzések közt azt az információt, hogy az eladott darabszám mekkora részének megszerzésében volt a kiszolgálásnak (szerviznek) szerepe. Így ugyanis csökken az értékesítés költsége.
Nagy igazság, hogy egy jól működő szervizzel dolgozó cég értékesítésében az ismétlődő eladásokat már a szerviz hozza.

dezo

Az én kis rezümém

Szerte a neten, lassan lecsengenek az utolsó hozzászólások is az idei InternetHungary-2006 tihanyi konferenciával kapcsolatban. Bennem is lassanként emlékké tisztul az ott felvett rengeteg impulzus. Amint ezeket felidézgetem, egyenként egyik sem elég erős ahhoz, hogy különösebben érdekes legyen, ám összességében mindenképpen egy kellemesen, és nem utolsó sorban igen hasznosan eltöltött két nap emlékévé vegyülnek, nem vitás.

Tényekben felsorolva:

  • 27 kiosztott névjegy
  • 14 begyűjtött névkártya
  • ~12-13 új ismeretség
  • egy, a kelleténél ~5 perccel hosszabbra sikerült bevezető előadás
  • egy 22 perces szórakoztató beszélgetés
  • 6 helyszíni gratuláció
  • 2 azonnali kritika

Eredményként elkönyvelhető az “Ügyfél-evangelizmus” fogalmának terjedése. Az igazi evangelista működésének élő bemutatóját pedig külön köszönjük Erdélyi “Superman” Zsoltnak. :)
Köszönöm a lehetőséget, a biztatásokat és a kritikákat.

dezo

Éljen a népakarat!

Már volt szó itt korábban a gethuman nevű kezdeményezésről, vagy legalább is hivatkoztam rájuk. Az elképzelés szépen fejlődik. Már ott tartanak, hogy a felhasználói visszajelzések alapján kialakítottak egy szempontrendszert, ami szerintük (természetesen a fogyasztóktól begyűjtött válaszok, értékelések alapján) meg kell, hogy határozza egy telefonos ügyfélszolgálat működési modelljét.
Természetesen ezt publikálták is. Íme. Tetszik az ötlet. Összegyűjtötték az elvárásokat, ebből követelményrendszert készítenek, és azoknak a szervezeteknek és cégeknek, akiknekez fontos, auditálási lehetőséget is kínálnak. Áttételesen ugyan, de itt is a felhasználói akarat érvényesülhet.

dezo

Tihany – InternetHungary2006 – II.

Napok óta töprengek azon, hogy szabad-e, illik-e egy konferencián elhangzó előadás anyagát a rendezvény előtt nyilvánosságra hozni, vagy sem.

Aztán elkészült a vázlat, és természetesen felkerült ide a szerverre is, hogy bárhonnan elérhessem.

Előző megnyilvánulásom egy válasz volt Szedlák Ádám egy bejegyzésére.

Azóta úgy döntöttem, hogy publikussá teszem a tervezett előadás vázlatát. Íme.
(Természetesen a “műsorváltozás jogát fenntartom”, vagyis túl az improvizáció adott lehetőségek közti alkalmazásán, más, akár lényeges változások is lehetnek. Hosszú az idő még az előadás kezdetéig!)

dezo

Tihany – InternetHungary2006

Megjelent Szedlák Ádám egy bejegyzése a BizBlogon.

“Nagyon várom, mit mond Dévai Zoltán az Apple-ről és az ügyfélevangelizmusról, és hogy miről lesz szó az ezt követő beszélgetésben. Mert a nagy Apple eddig elutasította a beszélgetést a vásárlóival.”

Lehet, hogy ez a beszélgetés is bekerül abba a sorba, amelyikben azokat a konferencia-témákat tartjuk nyilván, melyek figyelemfelkeltő címükkel ellentétben nem azt adták a hallgatóságnak, mint amit az elvárt volna?

Ugyanis én a beszélgetés bevezetőjében elsősorban az ügyfél-evangelizmusról fogok beszélni, és csak példaként fogom az Apple dolgait megemlíteni, persze ott, ahol lehet.

Az ügyfél-evangelizmus kialakulásának több tényezője is van, és természetesen nem kell mindegyiknek meglennie, hogy a dolog működjön.

Más kérdés, hogy az ügyfél-evangelizmus tudatos gerjesztésének, fejlesztésének több eszköze közül nagyon is kézenfekvő a párbeszéd, a felhasználói visszacsatolás használata.

A párbeszéd funkcionalitását az újabb technológiák közül valóban a blog szolgálja ki legjobban, ám más technikák is léteznek (és léteztek a blog-korszak előtt is).

Ha ezzel valaki nem él, azt akár nevezhetjük hibának is, bár kétségtelen tény, és erre más példa is akad, az evangelista módon érző, cselekvő fogyasztói réteg enélkül is működhet. Persze ebben az esetben a többi tényezőnek kell erősebben hatnia.

dezo

A fizetési felszólításról

Minden vállakozás kerülhet olyan helyzetbe, hogy valamelyik ügyfele elfeljti rendezni számláját. (Tételezzük fel, hogy csupán egyszerű feledékenységről, esetleg elkeveredett, kézbesítetlen számláról, vagy egyszerű félreértésről van szó. – Bár gondolatmenetem arra az esetre is érvényes, ha egy ügyfél netán szándékosan nem fizet, ez az eset mostani röpdolgozatomnak nem tárgya.)

A napokban kaptam egy telefonhívást a biztosítónktól. Udvarias hang bemutatkozott, majd megkérdezte, hogy alkalmas-e az időpont. Miután mondtam, hogy igen, tájékoztatott, hogy a biztosítási szerződésünk folyószámlájának egyenlegét szeretné egyeztetni velem. Természetesen álltam rendelkezésére.
Pár rövid kérdés-válasszal azonosítottak, mint szerződő felet, majd előkerült a lényeg, miszerint is a legutóbbi esedékes díj nem érkezett meg a folyószámlára. Mindez a fizetési határidő lejárta után 2 héttel. Ezután röviden tisztáztuk, hogy két eset lehetséges.
Vagy az utalás nem ért célba, vagy elfelejtettem utalni. Ha az előbbi eset történt, akkor az indított utalás bizonylatával jelentkezzem náluk. Ha esetleg mégiscsak ez utóbbi történt, akkor csak utaljam el, és semmi egyéb dolgom.
Ezután megköszönte a kolléga a segíséget, majd elköszöntünk.

Mindezzel kapcsolatban azt a kérdést teheti fel minden vállalkozás magának:
Vajon érdemesebb-e szigorú hangú felszólítóleveleket küldeni a jogszabályok által meghatározott idő elteltével, vagy inkább ezt megelőzően inkább, egy barátságos hangú telefonhívással emlékeztetni a feledékeny ügyfelet és felhívni figyelmét mulasztására?
Az én véleményem nyilván egyértelmű ebből a bejegyzésből.

Semmi negatív érzésem nem volt, nem éreztem frusztrálva magam, pedig egyértelműen kiderült, hogy én hibáztam.
Így is lehet.

dezo

Update: Ma hozta a postás a felszólító levelet, amit október 26-án írtak, és október 10-i állapot szerinti egyenlegről tájékoztatnak, valamint arról, hogy addig (!) nem érkezett be a pénz. Lehet, hogy két részleg van, és nem beszélnek egymással? Ja, és hiába a levél kötelező eleme (“tekintse tárgytalannak, amennyiben…”), egyszerűbb lett volna még kinyomtatás előtt, mondjuk 24-én megnézni az egyenleget. Megspóroltak volna egy-két lapot, egy ablakos borítékot, és egy kézbesítési díjat. Meg nekem 10 percet, amíg ellenőríztem, hogy mi is pontosan a helyzet.

dezo

Customer Experience Management – CEM

Már megint egy olyan angol kifejezés, amit nem ismerek magyarul.

Tud valaki a szakma által is elfogadott magyarítást? Ha igen, kérem a hozzászólások közé! Köszönöm.

Nevezzük talán “Ügyfél Élmény Menedzsment”-nek, vagy esetleg “Ügyfél Tapasztalat Menedzsment”-nek? Igazán egyik sem tetszik, mégis inkább az előző a jobb.

Arról van ugyanis szó, hogy a mai világban a termékek árai, a szolgáltatások minősége mellett egyre inkább az is az előtérbe kerül, hogy a vevő milyen “élményt” kap, amikor cégünktől vásárol. Pontosabban, hogy milyen tapasztalatokat szerez, hogyan éli meg a termékünk, szolgáltatásunk megvételét és felhasználását, vagy elfogyasztását. Tehát az egész fogyasztói ciklus miként csapódik le benne. Ennek az élménynek a hatására fog következő alkalommal is nálunk vásárolni (vagy éppen nem), ami nagyon fontos, hiszen a visszatérő vevő megszerzésére már nem kell költenünk. És ami még ennél is fontosab, ezek az élmények fogják arra késztetni, hogy beszéljen róla másoknak is. És nagyon nem mindegy, hogy mit is fog tovább adni.

Tehát a CEM továbbmegy, mint a korábban csodaszerként emlegetett CRM.
Ez utóbbi is nagyon fontos stratégiai elem, nem szabad leírni! Csak ne álljunk meg ezen a szinten! A CRM még erősen értékesítő és értékesítés centrikus gondolkodásmód. A CEM pedig már a teljes Ügyfél-Élményt tartja a központban, azt figyeli. Egy jó CRM stratégia biztosítja, hogy az ügyfelek elégedettsége rendzseres időközönként mérve legyen és ezeket az adatokat el is tároljuk, hogy felhasználhassuk azokat különböző elemzésekhez, döntések meghozatalához. A CEM ebben is tovább megy ennél. Az ügyfélelégedettség időszakonkénti mérése helyett folyamatosan visszacsatolja az ügyfelek véleményét, aktivizálja őket, hogy jelezzenek vissza, állandóan figyeli az ügyfelek kommunikációját, és azonnal reagálva beavatkozik, ha szükséges.

dezo

A panaszkezelésről (olvasói kérdésre)

Egy kedves olvasóm írja:

Nem is a cikk témája, inkább a panaszkezelés mikéntje lepett meg.
Az üzletvezető “legjobb védekezés a támadás” módszere nekem nem
igazán szinpatikus, bár nehéz néha kikerülni, amikor az ember ok nélkül
támadva érzi magát, de a külföldi tulajdonos “lehet, hogy ez az egy
sz@r, de a többi attól még lehet jó” mentalitása egy kicsit ledöbbentett.
Így cserbenhagyni az egyik, az Ő cége nevét viselő boltot….

Érdekelne, hogy mi a véleményed, mi a jó panaszkezelés stratégiája.

A hivatkozott cikk a Homáron jelent meg a napokban, majd egy másik, amiben a cég válaszát közlik.

A homáros cikkről közvetlenül nem írok véleményt, mivel nem ismerek egy csomó körülményt, saját tapasztalatom sincs, és a net általam olvasott része sem hemzseg az erről szóló információktól.

Általánosan ennyit azért elmondhatunk:
Az emberek többsége úgy működik, hogy valami negatív tapasztalat esetén nem rohan a panaszkönyvért, nem kezd hangos reklamálásba azonnal, hanem “elviszi magával” a rosszérzést. Viszont nem fogja magában tartani, hanem elmondja barátainak, ismerőseinek, kollégáinak. Esetleg a Homárnak is. Ez ellen azt tehetjük, hogy megteremtünk egy olyan lehetőséget, amivel minél egyszerűbben, könnyebben adhatnak vevőink visszajelzést. Legyen az panasz, vélemény, vagy akár javaslat. És ezt lehetőleg úgy kell megvalósítani, hogy nehéz legyen nem észre venni, csábítson a visszajelzésre.

Egy ilyen rendszer bevezetésének több előnye is van.

  • Egyrészt csökkenti az esélyét egy későbbi, eszkalálódó reklamációnak, mivel akár azonnal reagálhatunk a panaszra, az ügyfél számára elfogadható megoldást keresve.
  • Másrészt egy olyan vállalkozás, ami komolyan figyel vevőire, hamarabb tud reagálni, alkalmazkodni.
  • És nem utolsó sorban azok a vevők, akiknek a panaszát gyorsan, kielégítő módon megoldjuk, inkább erről fognak beszélni másoknak, és nem csak a hibánkról. Tehát még az is könnyedén előfordulhat, hogy összességében jól jöhetünk ki egy véletlenül elhibázott kiszolgálásból.

Ha én szendvics-bár üzemeltető, vagy tulajdonos lennék, biztosan megkérném az összes dolgozómat, aki a kiszolgálásban részt vesz, hogy figyeljék a vevők reakcióit, kérdezzék meg minden ügyféltől, hogy meg vannak-e elégedve, ízlett-e a szendvics, stb. Persze mindezt nem tolakodóan, hanem természetesen. És személyesen is figyelnék a vevőkre, azok arckifejezése, gesztusai sokat elárulnak. Ha valahol csak a gyanúja merülne fel egy kis elégedetlenségnek, máris adott a leetőség odamenni, és megkérdezni, mi a probléma.
Ne hagyjuk, hogy elégedetlenül távozzon a vevő, mert negatív szóbeszédet indíthat el, aminek várható következménye jóval többe kerülhet, mint egy kicserélt szendvics, vagy egy ajándék üdítő.
Végezetül egy ötlet: Miért nem tesznek ki kétféle tálcagyűjtőt, szemetest, feltűnő feliratokkal: “Elégedett vagyok, köszönöm!” és “Valami nem volt az igazi…” Először lehet, hogy egy csomóan mosolyognának a kezdeményezésen, viszont ez tényleg kikerülhetetlen visszajelzési lehetőség a vevők részére, ami nem kíván részükről semmi erőfeszítést, plusz időt, energiát. Egy azonnali visszajelzési lehetőség, teljesen nyíltan, őszintén, nem rejtegetve az esetleges hibákat sem. Ez pedig bizalmat szül, ami szintén jól jön.

Összefoglalva:

  • Tedd könnyűvé a visszajelzést!
  • Reagálj azonnal, vagy legalább is nagyon gyorsan!
  • Ajánlj elfogadható megoldást!
  • Amikor mérlegelsz, hogy mibe fog ez neked kerülni, vedd figyelembe a negatív szóbeszéd kialakulásának lehetőségét is!

dezo

A ránk zúduló reklámokról

Lehet olvasni többfelé számokat arról, hogy egy átlagos embert naponta hány hirdetés ér el. Pontosabban hány reklámüzenet próbálja meg elkapni a figyelmünket. Itt egy magyar forrás, ami napi 1500-2000-ről szól, itt pedig a már sokat idézett Ügyfél-evangelizmusról szóló kiáltvány, ahol napi 3000-et említ a szerzőpáros, csakúgy, mint ez a cikk, amit a magyar marketing egyik komoly szakembere írt a HVG-nek.
Tisztelettel jelentem a drága, kedves olvasóknak, hogy ezek az “átlagos” számok bizony valószínűleg úgy igazak, ha beleszámítjuk azokat a kisgyermekeket és aggastyánokat is, akik szűkebb hazámhoz (Szada) hasonló kistelepülésen élik a mindenféle tömegmédia-ártalmaktól mentes, idilli életüket.
Ma tettem egy kis sétát fővárosunk egyik legjobban “reklám-szennyezett” részén, nevezetesen a Nagykörúton. Történt ugyanis, hogy volt szabad 15 percem egy megbeszélésig, így gyalogra váltva elkorzóztam a Nyugatitól az Oktogonig. Ezen a rövidke szakaszon, amit gyalog, igazán lassan bandukolva kb 8-10 perc alatt tettem meg, de ugyanezt ezrek teszik meg 2-3 perc alatt villamossal, több mint 600 olyan hirdetést számoltam össze, amik A4-es méretűnél nagyobbak, és mind azért küzdenek, hogy pont őket vegyem észre.
Sajnos rossz hírem van az ilyen módon hirdetőknek. Kis fejszámolással belátható, hogy ha valaki olyan csigamód poroszkál, mint én tettem, akkor is percenként minimum 60, vagyis másodpercenként legalább egy új üzenetet kéne feldolgoznia. Márpedig ez lehetetlen, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az átlagos városlakó ennél sokkal jobban siet. Egy villamosozó figyelmét elkapni, gyakorlatilag képtelenség egy ilyen rázúduló információ-viharban. Nem hogy nem képes felfogni a plakát tartalmát, de ilyen “pörgés” mellett még az is emberfeletti koncentrációt kívánna, ha valaki csak darabra meg akarná számlálni őket (nekem is fárasztó volt, pedig én CSAK ezt csináltam, CSAK erre koncentráltam, és a tempómat is ehhez igazítottam).
Ki akar engem így megszólítani? Komolyan gondolja?

dezo