Monthly Archive for 2006. augusztus.

Arról, hogyan lehet megúszni a telefonos menüket

Korábban már megemlékeztem egy olyan kezdeményezésről, a GetHuman-ról, ami az IVR (interactive voice response) rendszerekkel kapcsolatos ellenérzéseket használja ki, pontosabban arra alapul. Az igény létezik, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a site létezik, sőt találtam egy újabbat, ami egy kicsit más, de az életrehívója ugyanaz a frusztráció, amit az általam is sokszor támadott, rettenetes telefonos menü-gépek okoznak.
Ez a Bringo. Nem, nem kerékpárról és bringó-hintóról van szó, hanem egy szolgáltatásról, amivel a telefonos menürendszereket lehet kikerülni, pontosabban az azokon történő “keresztül-verekedést” teszi meg helyettünk. A site menüjéből választható ki, hogy hová szeretnénk telefonálni, majd meg kell adni a saját számunkat, amit a rendszer már csak akkor csörget meg, ha “lebirkózta” a menürendszert.

És ami igazán izgalmassá teszi mindezt az az, hogy ingyenes. Pedig egy ilyen szolgáltatáshoz komolyabb technika is kell, nem “csak egy web-site”. Valószínűleg az oldalakon látható reklámokból él a vállalkozás (mi másból…). Ez viszont egyértelműen azt jelzi, hogy van látogatottsága, vagyis van tömegbázisa annak a frusztrációnak és utálatnak, amit ezek a rendszerek váltanak ki az ügyfelekből.

Ismét csak azt tudom ajánlani, tessék jól meggondolni egy-egy ilyen automatikus menürendszer bevezetését. Mérlegelni kell, hogy mit nyer vele a szervezet, és mit veszít az ügyfél elégedettség oldalán.

dezo

Kiegészítés!

Most beszéltem Skype-on egy bizonyos Marcin nevű úrral Chicago-ból, aki a Bringo egyik vezetője, és azért hívott fel, mert látták, hogy több találatot is kaptak Magyarországról, amit jelen bejegyzésemről kattintottak a drága, kedves olvasók.
Érdeklődött, hogy mit írtam róluk. Kért, hogy tájékoztassam, ha valaki nálunk is elkezdene egy ilyen szolgáltatást. Megígértem, hogy ha tudok ilyenről, szólok neki.

Szóval hajrá valaki! :)

Arról, hogy látszódjon (is) az igyekezet

Tegnap este, egy gyönyörű és kellően mozgalmas nap után hazafelé autókázva meg kellett állnunk tankolni. Be is kanyarodtam egy kis kúthoz, ami éppen következett.

Ebből is látszik, hogy nincsen preferált hálózat, vagy brand, akikhez visszajáró vevő lennék, ott tankolok, ahol muszáj. Vagyis sokkal jobban zavar, ha valami nem úgy működik, ahogyan elvárnám. Nyilván egy törzsvásárló jóval többet “elnéz”. Vagyis még eggyel több indok, hogy az ügyfeleinket törzsvevőinkké tegyük.

Miután a kút számlálója lenullázódott (fizetett az előző vevő), próbáltam elkezdeni a benzint tölteni, de nem indult. Próbálkoztam egyszer, kétszer, háromszor, semmi. Visszatettem a töltőpisztolyt, majd elkezdtem elölről. Továbbra is semmi. Néztem körül kérdőn, de nem láttam senkit, akitől segíséget kérhettem volna. Gondoltam, besétálok az épületbe, hátha ott megtudom, mi a helyzet. Ekkor megszólalt a hangosbemondó:
Műszakváltás miatt 5 perc türelmet kérnek.
Ok, rendben. Ezek után eltelt 20 olyan perc, amiben láttam:

  • lassan, kényelmesen sétálgató kutast, aki megméricskélte a földalatti tartályok szintjét,
  • cigarettázó kolléganőt, aki a pénztárgépnél álldogált,
  • trécselő pénzszállítót, aki szendvicset majszolva nézte saját kollégáját, aki rakosgatott valamit (talán pénzt),
  • szóval minden olyat, ami kényelmes és ráérős, és semmi olyat, ami arra utalna, hogy itt sietnek, iparkodnak, hogy nekem ne kelljen tovább várnom. Én meg eközben egyre türelmetlenebbül nézegettem az órámat, próbálgattam a kutat. Három fáradt, nyűgös gyerekkel a kocsiban, akik félpercenként kérdezgették, hogy miért nem tankolunk már, miért nem megyünk már tovább, stb.
    Néhány tanácsom lenne, amit érdemes lenne megfogadniuk.

    Először is inkább tessék lazább feltételeket ígérni, ajánlani, vállalni, amiket biztosan sikerül tartani, ha pedig mégis csak sikerül túlteljesíteni, akkor mindenki örül.

    Mennyivel jobban vette volna ki magát a történet, ha a kút bejáratánál kiírják, hogy “18.00-tól 18.30-ig tachnikai szünet”. Ha ezt látom, akkor tudomásul veszem, hogy éppen rosszkor jöttem, eldönthetem, hogy maradok, vagy sem. Ha maradok, nyugodt vagyok, hagyom kiszállni a gyerekeket, nem vagyok ingerült, és még kellemesen meg is lepődök, ha már 20 perc múlva kiszolgálnak.

    A másik dolog pedig az, hogy tessenek úgy szervezni a munkát, hogy látszódjon az igyekezet. De legalább is legyen láthatatlan a vevő számára a ráérős nyugalom.

    Nincs annál idegesítőbb, mint amikor sietne az ember, de az a valaki, akire várni kell, az nagyon nyugodtan, ráérősen teszi csak a dolgát. Példát mindenki tud, tessenek csak ilyenekre gondolni: ráérős gyalogos andalogva sétál a kocsisor előtt keresztben; kávézgató, beszélgető postai alkalmazott a pult túloldalán, miközben sorok kígyóznak…

    Összefoglalva:
    Inkább túlteljesítéssel tessék meglepni az ügyfelet.
    Az ügyfél az általa érzékelt kiszolgálást fogja (szubjektíven) megítélni. És ebbe erősen beleszámít mindaz, amit a kiszolgálási folyamatból személyesen megtapasztal, lát, hall.

    dezo

    Vadászokról és farmerekről

    Egy cégnél (hogy én mennyire utálom az ilyen jellegű általánosító szöveget… de sajnos nem írhatom ide a konkrét neveket) azon morfondíroztunk az értékesítésért felelős vezetővel, hogy vajon a meglévő üzletkötői csapat a legjobb összeállítású-e a cég jelenlegi helyzetében. A kérdés arra vonatkozik, hogy jó-e az arány a csapaton belül. A két típus, aminek az arányáról szó van, a “hunter” (vadász) és a “farmer” (talán leginkább: jó gazda).

    A Hunter-ek azok, akik az új üzleteket hozzák szívesebben és hatékonyabban. Abban jók, hogy a lehetőségekből tényleges eladás legyen, ám az üzlet megkötése után már nem érdekli őket tovább az ügyfél, inkább újabb préda után rohannak. Ezek az emberek általában széles ismerettségi körrel rendelkeznek, és könnyen alakítanak ki üjabb kapcsolatokat. Elemük a “networkölés“, szívesen “barátkoznak” olyan irányban, ahonnan újabb lehetőségeket szimatolnak.

    A Hunter-ekre akkor van nagyobb arányban szükség, ha a cég erős versenyben van, amire újabb és újabb termékek bevezetésével reagál, vagy ha egy gyorsan bővülő piacon kell minél nagyobb részesedést megfogni.

    A Farmer-ek (lehet őket “account manager”-nek is hívni), akiknek azok a tevékenységek mennek jobban, könyebben, amik a meglévő ügyfelek gondozásával, azok újabb igényeinkek kielégítésével járnak. Nekik, ha lehet, még jobban kell ismerniük a termékeket és szogálatatásokat, hiszen gyakran a problémák kezelésében is részt kell venniük, illetve a már jól ismert ügyfél igényeihez alkalmazkodó konstrukciókat kell tudnia ajánlani.

    Amikor már van egy stabilnak mondható ügyfélkör, akkortól szükség van a Farmer típusú tevékenységre is, hogy a meglévő vevőkből minél többet lehessen profitálni.

    Ha a drága, kedves olvasó visszaemlékezik régebbi eszmefuttatásaimra (egyik, másik), akkor bizonyára nem lepődik meg annak olvastán, hogy érdemes az arányt aszerint beállítani, hogy mik a költségei egy új ügyfél megszerzésének, illetve mekkora bevétel esik ki, ha nem élek az újbóli és újbóli értékesítés lehetőségével. És ez utóbbi oldara nyugodtan oda lehet számolni azt is, hogy ha egy elhanyagolt ügyfél elégedetlenül távozik, akkor annak áttételes hatásai is lesznek.

    dezo

    A garanciáról

    Mire jó a garancia? Miért adják gyártók és szolgáltatók?
    Minden kedves, rendszeres olvasóm pontosan ismerheti a véleményemet, miszerint nem azért kell garanciát adni, mert jogszabály kötelez erre, hanem azért, mert a piaci versenyben ez is egy előny. Ráadásul marketng eszköz is…
    Kb. 2 hete egy D-Link kis router tönkre ment a családban. Reflex-szerűen nyúltunk a számlához, hogy megnézzük rajta a vásárlás pontos dátumát. Kissé szomorúan konstatáltuk, hogy éppen túl vagyunk már az egy éven.

    Ez a bizonyos 1 év elég alaposan bele van égetve a fogyasztói agyunkba, gyakorlatilag minden termékről azt gondoljuk, hogy ennyi a garanciális ideje. Ezt használhatja ki az a gyártó, aki ennél többet mer bevállalni, és azt erősen hirdeti.

    Már egy új vásárláson gondolkodtam, és elkezdtem az éppen kapható termékek után kutakodni, amikor a D-Link magyar honlapjára keveredtem. Itt meglepve, de örömmel olvastam, hogy a gyártó 2 év cseregaranciát biztosít!
    Nosza, írtam egy mail-t az ott megadott címre, amiben leírtam a hibajelenséget, a típust és a vásárlás időpontját. Rákérdeztem, hogy jól értem-e a 2 évet, és hogy mi a pontos tennivalóm. Másnap már jött is a válasz, hogy vigyem vissza a kereskedőhöz, ahol vettük, és ki fogják cserélni, HA(!):
    “Ha hivatalos disztribútorunktól vásárolta a kiskereskedő a terméket, akkor a két év garancia továbbadása semmilyen nehézségbe nem ütközik. Amennyiben a termék nem hivatalos csatornán keresztül érkezett az országba, abban az esetben valóban a kiskereskedő által adott egy éves garancia a mérvadó, de az eszköz ilyenformán történő országba importálása illegális cselekmény, mivel Magyarországon D-Link terméket csak azon disztribútorok értékesíthetnek kiskereskedők felé, akikkel a D-Link Europe szerződésben áll.”
    A kereskedőt (nevezetesen a Lord Computert) telefonon és mail-ben is megkérdeztük, hogy mennyi a garancia, de ők állítják, hogy csak egy évet tudnak tovább adni, ök is csak ennyit kapnak.

    Na kérem van itt néhány dolog, ami nem értek.

    Szabad piaci versenyben ki tilthatja meg egy kereskedőnek, hogy ott szerezze be a termékét, ahol akarja? Mi az, hogy “hivatalos csatorna”? Mi az, hogy aki azon kívül, az illegálisan?

    Ehhez a kérdéskörhöz nem értek, nem is akarok véleményt alkotni róla, viszont kiegészítés képpen arról igazán érdemes elgondolkodni, hogy a gyártó milyen érdeke alapján tesz ilyet? Az biztos, hogy ha én lennék az ő helyében, nem korlátoznám a kiadott garanciát értékesítési csatornánként.

    Egy kereskedő vagy disztribútor milyen elvektől vezetve rövidíti meg a gyár által vállalt garanciális feltételeket?

    Még akkor is vállalnám a kereskedő helyében a gyár által hirdetett feltételeket, ha esetleg a nagyker, ahonnan ő beszerezte, azt valamiért nem tette. Hogy miért? Mert ha a gyártó vállalta, akkor valószínűleg nem fogják tömegével visszahozni a meghibásodott berendezéseket. És persze nem utolsó sorban azért, hogy megtartsa azokat a vevőket, mint amilyenek mi vagyunk. Akik az elmúlt 4-5 évben, igaz csak évi 40-50 ezer forintért, de majdhogynem kizárólag náluk vásároltunk. Szerintem egy ilyen 10 ezer forintos tételt simán marketing költségnek kellene felfogniuk, amit vevőmegtartásra, pozitív WOM keltésére és a negatív WOM elkerülésére fordítottak.

    Ha az érintett cégek nem értékelnék a megfelelő súllyal a WOM hatásait, akkor azt tanácsolom, hogy pár nap múlva probáljunk meg egy keresést mondjuk egy “D-Link garancia” szóösszetétellel. Volt már erre vonatkozó kisérletem

    dezo

    A tökéletes kiszolgálásról… :)

    Mostanában túl sokat komolykodtam.
    Azok kedvéért, akik még nem ismernék, itt egy rövid reklám arról, hogy mennyire tökéletesen ki szándékozik szolgálni ügyfeleit egy mobilos cég.
    (persze nem itthon…)

    Ha ez nem működne, akkor itt egy link:

    Virgin Mobile commericial demonstrating customer service

    dezo

    A HelpDeskről, avagy az IT Ügyfélszolgálatáról

    Egy (remélhetően) jövendőbeli ügyfelemnél arról beszélgettünk, hogy az általa vezetett informatikai részleg hogyan fejlődött, és hova szeretne tovább lépni.
    Jelenleg ott tartanak, hogy már vannak rendszerek, amiket üzemeltetni kell, vannak fejlesztési terveik, van jó sok felhasználójuk, de még nincs az IT-n helpdesk.
    Azt ígértem, hogy leírom pár mondatban, hogy mit is gondolok erről, és hogyan kéne annak működnie, ha majd lesz.
    Mivel a dolog másokat is érdekelhet, így a vázlatomat itt is elérhetővé teszem. Meggyőződésem, hogy egy IT helpdesk is pontosan ugyanazon alapelvek miatt lesz jó, vagy rossz, mint egy bármilyen más szolgáltatás ügyfélszolgálata.

    Íme a rövid összefoglaló:

    A HelpDesk
    Az informatikai szolgáltató részleg „egykapus”, központi elérhetősége az informatikai szolgáltatásokat igénybe vevő felhasználók részére, ahol az IT szolgáltatásokkal kapcsolatos problémáikra megoldásokat, kérdéseikre pedig válaszokat kaphatnak. Ugyanitt jelezhetik a szolgáltatásokkal kapcsolatos igényeiket is. A HelpDesk a folyamatos kapcsolattartó az IT szolgáltató és a felhasználók között. A HelpDesk megfelelő működése biztosítja azt, hogy a bejelentett hibák és igények, valamint a feltett kérdések nem sikkadnak el, megoldásuk, megválaszolásuk szabályozottá és dokumentálttá, vagyis követhetővé és visszakereshetővé válik.

    A HelpDesk feladata:
    • Adminisztrálja a bejelentett eseményeket, problémákat és igényeket a HelpDesk működését támogató rendszerben.
    • Beindítja és nyomon követi a hibajavítási, probléma-, és változáskezelési folyamatokat.
    • Elsődlegesen behatárolja a hibákat. (Elsősorban az ügyfél kikérdezésével illetve különféle rendszer-felügyeleti eszközök segítségével.)
    • Minél rövidebb idő alatt visszaállítja a kiesett informatikai szolgáltatást (távfelügyeleti rendszerekkel, valamint „távirányítással”), vagy koordinálja és kontrollálja a javítás folyamatát.
    • Kapcsolatot tart a folyamatok résztvevőivel.
    • Adminisztrálja a megvalósuló szolgáltatási szintet az SLA alapján.
    • Szükség esetén bejelenti a hibát a szervezet szerződéses partnerei (külső felek) felé.

    A HelpDesk funkciói:

    Hot Line funkció:
    Fogadja az e-mailen, interneten (webes felületről), vagy telefonon érkező hibabejelentéseket, amelyek érkezhetnek:
    • Felhasználótól;
    • A szervezet IT felhasználóit képviselő (üzleti) vezetőitől;
    • Rendszer és hálózat felügyeleti szoftverektől.
    Pontosítja a bejelentett eseményeket, igényeket és problémákat, melynek során felhasználja:
    • A Bejelentővel való telefonos kommunikációt;
    • A HelpDesk rendszer tudásbázisát;
    • A rendszer- és hálózat felügyeleti eszközöket.
    Nyilvántartásba veszi az eseményeket.
    Beindítja az eszkalációs folyamatot.

    1st line support funkció:
    1st line support szintű javítási eljárások lebonyolítása, azaz minden olyan hibajavítási tevékenység elvégzése az informatikai elemeken, amelyek távmenedzsment eszközök segítségével, távolról történhetnek.
    Ha a hiba távolról nem javítható, akkor a magasabb eszkalációs szintek (2nd; 3rd line support) bevonása.
    Ha a hiba olyan informatikai elemeket érint, amik kívül esnek az IT részleg hatáskörén, akkor a Hot Line funkció ellátása után a hiba eszkalálása a megfelelő külső szervezetek felé.
    A hibajavítás folyamatának és az előírt szolgáltatási szintidők betartásának nyomon követése, szükség esetén megfelelő vezetői szint értesítésével a hibajavítás folyamatának meggyorsítása.
    A hibajavítási folyamat lezárásának nyomon követése.
    Az SLA-kban rögzített szolgáltatási szintek betartásának nyomon követése, riportok készítése.
    Az ügyfél informatikai elemeihez kapcsolható változáskezelési igények összegyűjtése és továbbítása a kijelölt felelősökhöz.

    2nd line support funkció:
    Helyszínen történő javítás és/vagy a 3rd line (külső) support bevonása a hiba elhárítása során.
    Olyan alkalmazási problémák javítása, amelyek alkalmazástámogatói és fejlesztési tapasztalatokat igényelnek, vagy melyek a teljes alkalmazásrendszer összefüggéseinek mélyebb szintű ismeretét igénylik.

    3rd line (külső) support funkció:
    Minden olyan probléma elhárítása, megoldása, amely egy, a szervezettel szerződéses viszonyban levő, harmadik fél kompetenciája.

    Talán később, ha folytatom, és kikerekedik belőle valami komolyabb iromány, kiteszem a “raktár“-ba is.

    dezo

    Az anyagi motivációról

    Egy cég értékesítésért és marketingért felelős vezetőjével arról beszélgettem a minap, hogy elég-e, ha egy szervezetben csak a kereskedők jövedelmébe van beépítve bónusz (jutalék, prémium). Az én véleményem az, hogy

    • egyrészt az egész cégben kell lennie egy olyan anyagi ösztönzésnek, ami a vállalkozás teljes eredményességétől függ,
    • másrészt pedig minden olyan dolgozónak, aki az ügyfélkiszolgálási folyamatban részt vesz (különösen azoknak, akik közvetlenül kapcsolatba is kerülnek a vevővel) legyen bónusza.

    Azon persze el lehet gondolkodni, hogy mitől és mennyire függjön ez a bizonyos bónusz.
    Az értékesítést végzőknél ez viszonylag egyszerű (jutalékos rendszer), bár ott is lehet több variáció is aszerint, hogy mi legyen a jutalék alapja (szerződött összeg, befolyt bevétel, realizált nyereség, stb…), és hogy ez mennyire függjön a teljes cég eredményétől.
    Az ügyfélkiszolgálási folyamatban résztvevők esetében már nincs ilyen általánosan bevett gyakorlat.

    Miközben erről gondolkodtam, ráakadtam egy cikkre a cnn.com-on, amiben van egy idevágó példa. Az USA legnagyobb autókölcsönzőjénél minden 15. ügyfelet felhívják 2 kérdéssel. Az egyik az, hogy egy skálán milyenre értékelik az éppen lezárult autóbérlést (teljes elégedettségtől a teljes elégedetlenségig), a másik pedig, hogy fog-e legközelebb is tőlük bérelni. Az első kérdésre adott válaszokból egy indexet számolnak, ami alapján az önálló profitcenterként működő helyi lerakatokat értékelik. Amelyinek az indexe nem éri el a céges átlagot, az nem kap bónuszt. Az egész profitcenter, vezetőstül, mindenestül. Ez tetszik.

    Az ügyfélelégedettség egy olyan mutató, amit erre fel lehet használni. Már persze ha egyáltalán van róla fogalmunk.

    Van egy agyonidézett menedzsment-mondás, miszerint amit nem mérünk, azt nem tudjuk menedzselni. Ezt én kiegészíteném azzal, hogy az valószílűleg nem is érdekel bennünket, hiszen nem akarjuk kézben tartani. Ha ez igaz, akkor tessék elgondolkodni, hogy vajon miért van az, hogy a cégeknek csak igen kis hányada méri az ügyfélelégedettséget? Csak nem azért, mert nem is érdekli őket?

    Tehát tessék mérni az ügyfélelégedettséget! Meggyőződésem, hogy hosszútávon csak azok a cégek tudnak sikeresek maradni, akik a közvetlen pénzügyi mutatókon kívül az ügyfélelégedettségre is odafigyelnek. És ha a kiszolgálásban dolgozók anyagilag is érdekeltek abban, hogy ez az érték folyamatosam magas maradjon.

    dezo

    Auchan – grat!

    Annyi rosszat írnak a népek a nagy multik áruházláncairól, hogy az ingerküszöbünk igen csak magasra emelkedett velük szemben. Elég csak a homár naiv ügyfél rovatára hivatkozni.

    Bár őszintén szólva a komment részleg úgy olvashatatlan, ahogyan van. Ez igen nagy kár, hiszen akár egy jó kis ügyfél-hang-erősítő is lehetne belőle, de sajnos kicsiny hazánk internetező és homározó népessége még nem hogy nem elég érett, de az óvodából sem léphetne tovább…

    Azt, hogy nem csak rossz példák vannak, magam tapasztaltam éppen ma reggel.

    Tegnap kedvesem és a gyerekek elmentek egy bevásárló túrára, hogy a közelgő iskolakezdés ürügyén megrogyasszák az amúgy is ingatag családi költségvetést.

    Három iskolás korú, erősen növésben lévő kölyökről, azok iskolai felszereléseiről, és a nyáron kinőtt hosszúnadrágok, cipők, pulcsik és egyebek pótlásáról van szó. Minden tiszteletem a kedvesemé, aki ezeket a harcokat az én erkölcsi támogatásommal, de személyes jelenlétem nélkül vívja meg (engem nem lehet rávenni, hogy fél napokat áruházakban töltsek…).

    A nagy bevásárlósdi után, mikor itthon a kipakolásnál tartottak, kiderült, hogy egy pár tornacipő nincs meg sehol. Összes szatyor kipakolva, összes doboz ellenőrizve, a kocsi még egyszer átnézve, de semmi. Valószínű, hogy a nagy nyüzsiben, pakolásban az áruház pénztáránál maradhatott. Semmi baj, több is veszett…
    De a párom nem adja fel egykönnyen! Telefont ragadott ma reggel, és felhívta az áruház vevőszolgálatát. Készségesen meghallgatták, majd időt kértek, hogy utánanézzenek és megígérték, hogy visszacsörögnek. Nem telt bele 10 perc, jött a visszahívás. A cipő tényleg ott maradt a pénztárnál (kifizetve persze), amit “visszárúztak”, vagyis a blokkal a helyszínen a pénzt azonnal vissza is kaphatjuk. Korrekt. Így ma reggel ott kezdődött a napom, pillanatok alatt megkaptam a pénzt, és mivel azt nem hordhatja a lányom a tornaórákon, így villámgyorsan egy pár cipőt vettem belőle (a kiválasztás és felpróbálás már megvolt, nekem csak el kellett hoznom – remélem jót hoztam, de ez csak este, otthon fog kiderülni).

    Mindent összevetve nem nagyon lehet panaszra okunk. A kiszolgálás korrekt és gyors volt, a személyzet udvarias, megértő és segítőkész.

    Ha egy pillanatra egy tökéletes világba álmodom magam, akkor még azt is el tudom képzelni, hogy egy ottfelejtett tétel után az áruház vevőszolgálata (miután bankkártyával fizettünk) utánunk szól, hogy:

    “Elnézést, de itt tetszettek felejteni egy tételt. Mi legyen? Visszautaljuk a pénzt, vagy be tetszenek tudni ugrani érte valamikor?”

    Persze azért ennyire nem alhatok mélyen fényes nappal… :)

    dezo

    Gázművek: 4 alá

    Nyaralásból hazatérve az ember szívesen és örömmel veszi be magát a jól megszokott, saját, kényelmes fürdőszobájába, különösen, ha a hazautazás együtt jár némi kis pakolászással és takarítással…
    Ez történt velünk is, ám a történet innentől mégsem a megszokott mederben folyt tovább. Kedvesem kezdett a fürdőszobában. Én még a pakolászással voltam elfoglalva, amikor párom szólt, hogy nem elég meleg a víz. Majd pár perc múlva újból, miszerint is a víz már csak akkor elviselhető, ha csak a meleg van nyitva, és akkor is már igen csak sietősen kell mozogni alatta.
    Több se kellett, megnéztem a bojlert (gázzal működő, hőtárolós fajta), és ekkor vettem észre, hogy nincs benne tűz, nemhogy a melegítést végző, dübörgő láng, de még az alapjáraton pislákoló “őrláng” sem égett.
    Gyors hibakeresés után (gázcsap nyitva, beállítások rendben, akkor nézzünk más fogyasztót: gáztűzhely sem működik) megállapítottam, hogy az egész házban nincs gáz. Ekkor már este fél kilenc körül jártunk. Kikerestem a gázszolgáltatónk telefonszámát, majd felhívtam, miután kiderült, hogy a szomszédságban minden rendben működik.

    A publikusan meghirdetett hibabejelentő telefonszámot tárcsázva (ami egyébként dícséretes módon közvetlenül a nyitólapon szerepel), mindenféle rettenetes gépi menük helyett fel is vette egy kellemes hang, majd bemutatkozott. Elmondtam neki a gondomat, miután pontosan kifaggatott a lakhelyünkről, azonnal készen állt a válasszal: A környékünkön valami hiba kijavításán dolgoztak pár nappal korábban, amiért el kellett zárniuk a gázt a környéken. Ennek hatására a biztonsági elzárószelep, ami a nyomáscsökkentőn található, valószínűleg elzárt, azt kellene megkeresnem, és visszanyomni. Telefonnal a fülemen, zseblámpával a kezemben kimentem hát a kertbe, távirányítással megtaláltam a megfelelő gombot, megnyomtam rendesen, és láss csodát, helyre is állt a rend, lett gáz, melegvíz, ahogyan kell. Megköszöntem a segíséget a telefonos hibabejelentőnek, megbeszéltük, hogy nem szükséges felvennie a hibát, és nem tartok igényt kiszállásra sem.

    A történet tehát jól végződött, és akár 5-öst is kaphatott volna a Gázművek tőlem, ha nem lennék ilyen szőrösszívű és kötekedő. De ilyen vagyok.
    Ugyanis lehetett volna még ennél jobban is kiszolgálniuk engem (és sok más ügyfelet, hiszen hallatszott, és nyilvánvaló volt, hogy nem én voltam az egyetlen, akinek ilyen gondja támadt). Például az érintett területen hagyhattak volna a postaládákban egy értesítést, esetleg rögtön egy kis leírással és ábrával, amivel az én esetemben elkerülhették volna a didergő fürdést és egy munkaidőn kívüli hívást a hibabejelentő telefonjukra. Mindkettőnknek jobb lett volna. Így lett ez bizony 4-es alá.
    Talán majd legközelebb…

    dezo