Monthly Archive for 2006. július.

Henry Ford születésnapján

Ma 143 esztendeje született Henry Ford. A modernkor nagyüzemi, gyártósoros termelése az, ami elsőként eszünkbe juthat róla, természetesen a személygépkocsikon kívül. Kétségtelen, hogy forradalmasította az ipari termelést, és alapjaiban változtatta meg a személyi közlekedést. Mindezek mellett a későbbi korok menedzsment-tudományainak is adott bőven elemezni és idézni valót. Álljon itt pár idézet tőle.

“It is not the employer who pays the wages. Employers only handle the money. It is the customer who pays the wages.”

“Nem a munkáltató az, aki a bért fizeti. Az csak kezeli a pénzt. A béreket a vevő fizeti.” – Alapigazság. Ügyfél nélkül nincs üzlet. Belőlük élünk, ha tetszik, ha nem.

“If there is any one secret of success, it lies in the ability to get the other person’s point of view and see things from that person’s angle as well as from your own.”

“Ha van egy titka a sikernek, akkor az abban rejlik, hogy képesek legyünk más ember szemszögéből nézni a dolgokat ugyanúgy, mint a sajátunkból.” – Nagyon fontos dolog. Egy cégvezető részére duplán az, hiszen egyrészt a dolgozói, másrészt az ügyfelei bőrébe is bele kell tudnia képzelni magát. Az ügyfelekkel közvetlen kapcsolatba kerülő kollégáknak pedig alapfeltétel ennek a képességnek a megléte.

“Most people spend more time and energy going around problems than in trying to solve them.”

“A legtöbb ember több időt és energiát használ fel a probléma körüljárására, mint arra, hogy megpróbálja megoldani azt” – Az ügyfelek kiszolgálásában az egyik alaptétel, hogy a megoldást kell először megkeresni. Sokkal fontosabb, mint azt keresgélni, hogy miért, hogyan, esetleg kinek a hibájából alakult ki a probléma. Természetesen nem azt mondom, hogy ez utóbbival nem kell foglalkozni, csak azt hangsúlyozom, hogy nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy az ügyfél felé adjunk egy megoldást.

“Quality means doing it right when no one is looking.”

“A minőség azt jelenti, hogy akkor is jól csinálod, ha senki sem figyel” – Ezt nem azért emeltem ide, mert nagyon ügyfélszolgálati lenne, viszont a hazai mentalitás mellett ezt sokszor, sok helyen kéne ismételgetni…

“A business absolutely devoted to service will have only one worry about profits. They will be embarrassingly large.”

Egy olyan üzletnek, ami odaadóan kiszolgál, csak egy dologtól kell tartania a nyereségét illetően. Attól, hogy az kínosan nagy lesz.” – Ehhez nem is írok semmilyen megjegyzést.

Érdemes idézeteket olvasgatni. Szórakoztató és gyakran tanulságos.

dezo

Ideje komolyan venni a szóbeszédet

Az imént olvastam Jackie Huba legutóbbi bejegyzését az “Ügyfelek Temploma” elnevezésű blogján. Arról ír, hogy egy cég hibájáról megjelent egy blogbejegyzés, majd az illető cégre (illetve annak szolgáltatására) keresve, a google a második helyen az elkövetett hiba körüli blog-pezsgést hozza.
A bejegyzés címe is jópofa:
You are your Google results

Csak a vicc kedvéért tettem két próbát én is.

  • Az egyik a “Gödöllői okmányiroda”, amiről régebben írtam.
    Íme a google eredménye.
  • A másik próbám a “Fibernet ügyfélszolgálat”, amiről még az indulásom idejében tettem bejegyzést.
    Ennek eredménye pedig ez lett.

Igaz, az én írásaim nincsennek a második helyen, de azért ott vannak az első lapon a találatok közt… Pedig hol van az én olvasottságom a népszerű blogokétól!

  • Most jutott eszembe kipróbálni, mit talál ma az, aki például volvót szeretne venni, keresi, hogy hol talál szalont, és véletlenül így adja meg a keresést “volvo szalon”. Íme az eredmény! (erről is írtam már régebben)

Vagyis vigyázz, mert sosem tudhatod, melyik ügyfeled éppen egy népszerű blogger! És ha pont neki okozol kellemetlenséget, szolgálod ki rosszul, vagy bosszantod fel, akkor könnyen kerülhetsz ezzel a keresők előkelő helyére. És szerintem nem ez a legjobb keresőoptimalizálás! :)

dezo

A WOM aránya az információ terjedésében

Már nem lehet nem tudomást venni a WOM-ról (szóbeszéd-marketingről). Nem is olyan régen még ismeretlen fogalom volt számunkra, ma viszont már komolyan lehet és kell is venni, számolni kell vele.
Kérdőíves szoftverek után kutakodva akadtam a Pollhost-ra. Rögtön a nyitó oldalukon felteszik a szokásos kérdést: Honnan szereztünk tudomást a létezésükről, hogyan találtunk rájuk. A szokásos lehetőségek mellett ott a WOM is!
Ráadásul az eredményt megnézve nem is rossz helyezéssel!

grafikon

Egyrészt látszik, hogy a wommal számolni kell. Sőt, számítani is lehet rá.
Másrészt viszont az is látható, hogy a válaszadók ismerik a kifejezést, és remélhetőleg tudják is, hogy mi az.

dezo

Ördögbot-marketing

Egy Srác, akinek fogalma sincs az Ügyfélevangelizmusról meg a WOM-ról, mégis kiválóan alkalmazza ezen technikákat:

illusztracio/ordogbot.jpg

Ezt a képet Balatonbogláron lőttem. A hozzá kapcsolódó történet úgy kezdődött, hogy a lányom az egyik nap, strandolás közben hallotta az egyik hasonló korú gyerektől, hogy esténként egy ördöngős Srác bárkinek örömmel tanítgatja, hogyan kell ezekkel a botokkal bánni. Szívesen segít mindenkinek, aki ki akarja próbálni, vagy akár gyakorolni akar. Persze az esti séta alkalmával útba ejtettük a Platán Strand bejárata előtti kis teret, és valóban ott pörgette, dobálta a botot a Srác. Nomeg körötte egy halom gyerek, akiknek szemmel láthatóan kedvvel tanítgatta a különféle kunsztokat.
Jópár nappal később, ugyanezt a hírt egy, a szomszéd házban nyaraló fiútól is hallottuk, aki viszont már büszkén gyakorolta és mutogatta az előző este tanult figurákat a többi gyerek előtt.

Mindez azt mutatja, hogy egyrészt a szóbeszéd-dolog nagyon is hatékonyan működik.

Sehol egy plakát, egy újságban feladott hirdetés, nincs tv-, meg rádió-spot. A hír mégis eljut a célközönséghez. Ráadásul igen hatékonyan, a befogadó szempontjából “hiteles forrásból”.

A másik felfedezhető motívum pedig az Ügyfélevangelizmus.

Csupán pár nap után akadt olyan “ügyfél”, “vevő”, aki már többet tett az egyszerű szóbeszédnél. Úgy adta tovább az információt, hogy abban benne volt az a lelkesedés, ami a saját maga által megtapasztalt élmény hatása. Úgy “térítette” a többieket a társaságában, hogy erre senki nem kérte, nem hogy még esetleg jutalékot is fizetett volna érte neki bárki is.

A Srác természetesen direkt módon nem a szórakoztatásból és a tanítgatásból szerzi a bevételét, hanem a botok eladásából. Viszont a tudásának megosztását, a vevőinek (és nem csak a potenciálisaknak!) az olyan szintű kiszolgálását amivel azok számára egy komoly élményt tud adni, szóval ezeket igazán remekül használja fel marketing eszközként.

dezo

Hajrá Balaton!

Drága, Kedves Olvasóim!

Előljáróban elnézést kell kérnem, amiért hanyagoltam a firkálást mostanság (egy hete a Balaton partján pihenünk kis családommal).

További magyarázkodás képpen még érdemes megemlítenem, hogy a déli part egyik jelentős településének majdnem a közepén olyan gyenge a mobil szolgáltatók térereje (mindháromé, nem egy céget akarok mószerolni), hogy simán telefonálni is már egy kihívás, de egy tisztességes GPRS kapcsolathoz már komolyabban rá kell készülnöm. Az eddig elért csúcs a 735 Byte/sec volt. Ó azok a régi-jó-modem idők! :)

Minden klassz, a víz szuper, tiszta, nem is hideg, és a vízszint is normális, nem olyan alacsony, mint ami miatt pár éve mindenki siránkozott.
Viszont vendég alig van. Régebben az elő-, és utószezonokban volt ekkora a “tömeg”. Teljesen emberi, élhető, kifejezetten kellemes most a déli part.
Többször olvastam, hallottam arról, hogy a kereskedők panaszkodtak a kis forgalomra, kevés vendégre. Nekik lehet, hogy rosszabb most, de nekünk, vendégeknek viszont sokkal jobb. Beszélgettem pár helyi boltossal (kiskocsma, strand-büfé, lángos, palacsinta, sör, jégkrém, stb), akik ugyan nem ujjonganak a kevesebb vendég miatt, de nem is jajveszékelnek. Tudják, hogy tisztességes kiszolgálással megtarthatják a visszatérő vevőkörüket. Annak, hogy a szomszédjukban lévő, évekig csak a nyári szezonban itt lévő, azonnal meggazdagodni akaró “konkurencia” idén ki sem nyitott, szóval annak meg kifejezetten örülnek. Megjegyzem, ennek én is. És meg sem lepődök, hogy pont azok maradnak meg, akikhez eddig is “visszajártunk”.
Őket viszont bátran merjük ajánlani ismerőseinknek is, és ettől kezdve ez már WOM, meg Ügyfélevangelizmus is egy picit.
Remélem, egyre többen fel fogják ismerni, hogy a kiszolgálást kell úgy megtenni, hogy azt az ügyfél “megemlegesse”. A többi már megy a maga útján.

Hajrá Balaton!

dezo

Rendezvények…

A hét első felében Pollner Mester feldobott egy gondolatot a rendezvények szervezésével kapcsolatban:

Nem értem egyébként, hogy bármilyen „felülről” szervezett esemény, rendezvény (Golden Blog, Web 2.0. szimpózium, Internet Hungary) miért vált ki egyesekből kontrollálatlan indulatkitöréseket. Nem a kritikákra gondolok, hanem a reflexből való elutasításra, a szervezés jogának kétségbe vonására.
Nem tudok róla, hogy Magyarországon bárki is próbálkozott volna „alulról” konferenciát, versenyt, vagy bármi hasonlót szervezni. Akkor most ki elől is szívják el a levegőt a „hivatalos szervezők”?

Amikor olvastam, csak egy halvány egyetértés-féle volt bennem, de semmi konkrétumra nem gondoltam. Aztán tegnap egy hirtelen jött ötlettől vezérelve felhívtam a HTE (Hírközlési és informatikai Tudományos Egyesület) központi számát, hogy a soronkövetkező, 10. Távközlési és Informatikai Markeitng Fórum-ra jelentkezzek egy rövidke előadással az “Ügyfélevangelizmusról“. Jelentkezésemet nem tudták fogadni, ugyanis a rendezvény egészen egyszerűen érdektelenség miatt elmarad! Vagyis egy kedves hölgy pontosított a telefonban, hogy talán, esetleg, egy késő őszi időpontban lehet, hogy ismét megpróbálják megszervezni. Ugyan a hivatalos weblapon még nyoma sincs a halasztásnak, de ez nyilván csak a “publikációs csatorna lassúsága” miatt van így.

Nem ismerem azokat a háttérben működő érdekeket és esetleges ellentéteket, amik a szakmai társaságokat, illetve azok tagjait motiválják, csak egyszerűen sajnálom, ha egy jónak ígérkező rendezvény már a szervezés fázisában elhalálozik. Évente két-három nagyobb rendezvényre szeretek elmenni, mert van jópár olyan “kapcsolatom”, akikkel csak ezen alkalmakkor szoktam találkozni. Egy ilyen alkalommal most kevesebb lett. Ezek szerint változtatni kell a “networkingelő” szokásaimon?

dezo

Miért pont a reklám

Egy érdekes gondolat-kísérlet indult.

Tételezzük fel a következőket 2015-ben:

  • Magánhasználatra minden digitális alkotás jogdíjmentes, szabadon terjeszthető, másolható (könyv, zene, stb), akkor is, ha tegnap jött ki a gyárból.
  • A programokkal még nem tudom, mi legyen, ott szabad a gazda (gondolom úgyis SOA lesz egyébként, de akkor mi fut majd a desktopomon?)
  • Az alkotóknak (írók, zenészek, színészek, rendezők stb.) továbbra is képesnek kell lenniük megélniük abból, amit igazán szeretnek csinálni (írás, zenélés stb…), nem feltétlenül kell körülajnározott milliomosoknak lenniük (ház a Karib-tengeren, 8 millió egy évadért… mire?).

Konrád szerint a reklám fogja eltartani a művészetet. Eklépzelhető egy ilyen irány is, de én jobban örülnék annak, ha ez nem így lenne. Az ingyen, gyorsan, könnyen terjedő tartalomra nem úgy kell tekinteni, mint “termékre”, ami reklámot hordozhat, hanem mint egy rendkívül hatékony reklámra, ami segíti a valódi terméket a fogyasztójához eljutni. Például a zenész éljen meg a fellépéseiből, meg azokból a kiadványokból, amiket hajlandó vagyok megvenni (mert megveszem, ha igazán érték a számomra).
Egy ilyen üzleti modell egyébként – szerintem – jót tenne a színvonalnak is, mert csak azok tudnának megélni, akik valódi élményt tudnak adni a közönségüknek.

dezo

Az egyszerűségről és használhatóságról

Egy videofelvételen élvezhetjük David Pogue előadását az egyszerűségről, a használhatóságról és általában az intelligensen megtervezett dolgokról.
A téma nem teljesen és főleg nem kizárólag az ügyfélszolgálatról szól, de azért az elején az is terítékre kerül, így itt a helye.
Jó szórakozást!

dezo

Interaktiv telefonrendszerek ellen…

Ha valamire igény van, az előbb, vagy utóbb megjelenik.
Úgy látszik, az emberiségnek van egy el nem hanyagolható része, aki nem kifejezetten rajong az IVR (Interactive Voice Response) rendszerekért. Magamat is ide sorolom.

Félreértés ne essék, értékelem a technológia újdonságait és fejlődését. Sőt, akár el is tudom fogadni, ha egy vállalkozás “megalapozott üzleti döntéssel” elhatározza egy ilyen rendszer bevezetését. Csak az ilyen döntést ne a divat, a megszokás, vagy éppen a rendszert szállító értékesítő kolléga “kuncsaft-vakító” dumája határozza meg, hanem ténylegesen stratégiai üzleti szemontok.

Hogy vannak rajtam kívül ezen rendszereknek ellenlábasai, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy létezik már olyan webhely, ahol azt az információt oszthatja meg egymással az olvasóközönség, hogy mely telefonrendszerekben milyen módon lehet a leggyorsabban (legrövidebb idő alatt, legegyszerűbben) egy valódi, hús-vér ügyintézőhöz kerülni.
Kíváncsian várom, hogy mikor jön el a pillanat, amikor kicsiny hazánkban is megjelenik egy hasonló szolgáltatás.
Egyrészt drukkolok, hogy minél hamarabb, mert akkor nálunk is működik az innovatív szellem, másrészt pedig szeretnék bízni abban, hogy nálunk nem lesz tömegbázisa egy ilyen szolgáltatásnak, mert a cégek még időben felfedezik, hogy valójában nincsen megalapozott gazdaságossági érv az ilyen rendszerek tömeges magyarországi bevezetése mellett (kevés olyan vállalat van, akiknél egy ilyen rendszer bevezetésének lenne akkora költségcsökkentő hatása, ami kompenzálni képes a vevői elégedettség csökkenését, és annak minden mellékhatását.

dezo