Befektetés a kiszolgálásba

Egy évekkel ezelőtti történet jutott ma reggel eszembe.
Valamilyen alkalomra (szülinap, névnap, nem lényeg már), meg akartam lepni feleségemet. Azt eszeltem ki, hogy egy meghitt, gyertyafényes vacsi jó lenne. Igen ám, ezt viszont nehéz lett volna meglepetésként megcsinálnom és előkészítenem, hiszen kedvesem otthon volt első lányommal, aki akkor volt pár hónapos. A picit magára hagyni sem lehetett, magunkkal cipelni sem akartuk, hogy elmenjünk az akkor kedvenc kisvendéglőnkbe. Ekkor jött az ötlet; megkérdeztem az említett vendéglőst, meg tudjuk-e oldani, hogy a vacsit elhozza hozzánk egy előre megbeszélt időpontra, komplett terítékkel, gyertyákkal, desszerttel, szóval ahogy ezt mondani szokás, tokkal-vonóval.
Mivel nem ez volt az első találkozásunk, minden gond nélkül elvállalta!

Ha nem is kívánt ez valami rettentő nagy, extra erőfeszítést tőle, azért nem is volt triviális a dolog. Két komplett, frissen készített vacsorát adott időre, terítékekkel (vagyis nem a manapság szokásos műanyag dobozolt változatban!) maga a főnök hozta el a saját kocsiján a Dunakeszi másik végére, ahol villámgyorsan fel is tálalta.

Megegyeztünk a menüben, időpontban, meg minden részletben. Másnap este volt is nagy meglepetés! Nagyon jól sierült a vacsora. A vendéglőbe a következő reggel, munkába menet beadtam a nálunk maradt terítekeket, edényeket.

Hogy miért érte meg a vandéglősnek egy ilyen extra feladatott elvállalni? Ha nem is tudatosan ugyan, de nagyon is pontosan érezte a tulaj, hogy ez a plusz munka és kiadás meg fog neki térülni hosszabb távon. És vajon hány embernek beszéltünk erről az estéről és a meglepetésről? Nem saccolok, de nem nagyon lehetett olyan ismerősünk, akinek vagy én, vagy kedvesem ne monduk volna el. Valószínűleg több új ügyfelet vittünk oda, mint egy hirdetés egy reklámkiadványban, vagy egy szórólap-terítés. Ez a szóbeszéd-marketing legnagyobb értéke. Akkoriban még nem tudtam, hogy ennek van ilyen szép neve, sőt azt sem, hogy tulajdonképpen én egy evangelistája voltam ennek az étteremnek.

Kár, hogy nincs mindenhol ilyen kisvendéglő, és ilyen hozzáállás.

dezo

0 Hozzászólás - “Befektetés a kiszolgálásba”


  1. Nincs hozzászólás

Te mit gondolsz?