Monthly Archive for 2006. május.

Hogyan kezdjünk hozzá…

Published
by
Dévai Zoltán
on 2006. május 31. szerda
in Nincs kategorizálva
. 0 Hozzászólás

Az előző bejegyzésemben drukkoltam a Bolyki tetvéreknek, és ajánlottam nekik az Ügyfélevangelizmust (már persze, ha olvasnák az Ügyfélszolgai Gondolatokat).
Erre tessék, ezt tolja ma elém a világháló:
“How-To: Becoming a Company Evangelist”, avagy 5 tipp Betsy Weber-től. Az illető úr titulusa a TechSmith nevű cégnél az, hogy “Chief Evangelist”.

Ha egy cég komolyan gondolja, hogy elindul azon az úton, aminek a végén önkéntes rajongói tábor fogja az új ügyfeleket beterelni a céghez, akkor a cégen belül erre fel kell készülni, és az adott feladatra kell valaki, aki kellően elhivatott. Az ilyen embert lehet “Chief Evangelist”-nek nevezni.

Tipp #1. Figyelj erősen
Figyelj és hallgass legalább annyit, amennyit mondasz (vagy akár még többet). Aztán ezeket a beszélgetéseket hozd be a céghez, hogy az ügyfelek hangja meghallgattassék. Ne hagyd elakadni az eszmecserét. Add át a visszajelzéseket a termékekkel foglalkozó csapatoknak, és a cégeden belül küzdjél azért, amit a vevőid akarnak.

Ezzel nagyon is összecseng az a koncepció, ami szerint egy jó ügyfélszolgálat működik, miszerint is az ügyfélszolga a vevő “ügyvédje” a cégen belül, Ő az, aki “elintézi” annak ügyét.

Tipp #2. Bújj ki a marketing részleg alól
Ez nem a marketing dolga. Ez nem eladás-ösztönzés. Ez az ügyfelekkel való törődésről és az ügyfélkapcsolatokról szól. Hagyd a francba a marketinges rizsát. Légy őszinte, nyílt és tisztességes. Kifeléfordulónak kell lenned. Ez majdhogynem egy életmód – vagy alkalmas vagy erre, vagy nem.

Ezekek itt arról szólnak, amit már többször hangsúlyoztam én is az ügyfélszolgai attitűddel kapcsolatban. Egy “ősrégi” bejegyzésem vége felé ki is fejtettem részletesebben

Tipp #3. Vond be az egész vállalatot
Ügyfélevangelisták létrehozásához nem elég egy “Chief Evangelist”. Minden olyan részleg, aminek közvetlen kapcsolata lehet az ügyfelekkel, részt kell hogy vegyen az ügyfelek evangelistákká formálásában. Ha nem mindegyik nyújt kiváló kiszolgálást, vagy csak egy részleg is negatív tapasztalatot okoz az ügyfélnek, az az egész céget érinti.

Ezt azzal egészíteném ki, hogy a teljes cégvezetésnek is azonosulnia kell ezzel a “stratégiával”, mert hiába a legjobb szándék, ha a felsővezetés támogatása nincs mögötte/mellette, akkor nem fog működni.

Tipp #4. “Nyisd ki az ajtót”, légy elérhető
Add meg a közvetlen telefonszámodat és a valódi e-mail címedet. Ha elbújsz egy hangposta vagy egy álnév mögé, egy nagyszerű legetőséget szalaszthatsz el. Rendezz VIP látogatásokat, szervezz ügyféltalálkozókat. Ezt a vevőid értékelni fogják, és ez versenyelőny is lehet. (Ha kedveled a kütyüket, otthon is készen állhatsz, ehhez kell egy BlackBerry vagy egy Treo, hogy kapcsolatban maradhass mindenkivel.)

Ezt is sokat kell még mondogatni sajnos. Ezek szerint nem csak nálunk, de odaát is. Hány embertől hallom, még mostanában is, hogy “lejárt a munkaidőm”, mikor kikapcsolják a céges mobiljukat. Vajon ők ugyanazok, mint akiknek a névjegyén a cég központi száma szokott szerepelni?

Tipp #5. Legyen a szenvedélyed
Szeretned kell a termékeidet, és hinned kell bennük. Szenvedélyesen kell viszonyulnod azokhoz, akik használják. Ki legyen ilyen, ha nem Te?

Ez egy kicsit már túlságosan “amerikásan” hangzik, bár sok igazság van ám ebben is. Ha Te (és a vállalat többi dolgozója nem rajongtok a termékeitekért, hogyan akarjátok ezt elvárni az ügyfeleitektől? Márpedig az Ügyfélevangelizmus egyik alapjáról van szó. Enélkül mindaz a sok szép, ami a kiáltványban olvasható, csak álmodozás marad!

Amint ebből az 5 pontba szedett “receptből” is látszik, az evangelista elképzelés egyik legerősebb alapja az, hogy kell egy jól működő ügyfélszolgálat. És itt ismét megemlítem, hogy ügyfélszolgálat alatt nem csupán a szervezeti egységet, vagy részleget kell érteni, hanem az ügyfelek kiszolgálásának teljes folyamatát, az abben résztvevő emberekkel és infrastruktúrával együtt.

dezo

Emberi Hang

Published
by
Dévai Zoltán
on 2006. május 29. hétfő
in Nincs kategorizálva
. 0 Hozzászólás

Egy újabb személyes élmény. Úgy látszik most ilyen idők járnak. Tegnap este a Kongresszusi Központban voltunk egy koncerten, egy jótékonysági Hang-versenyen:

illusztracio/bolyki.jpg

Azon túl, hogy egy – szerintem erősen világszínvonalú – produkcióban volt részünk és remekül szórakoztunk, eszembe jutott pár ügyfélszolgai gondolat is.
A fellépő Bolyki Brothers vitathatatlanul profi. Ez jól tettenérhető volt a zenében, az előadásban, a teljes műsor felépítésében és celebrálásában is. Igazi ünnepet varázsoltak a közönségnek, akik ezt vette, és meg is hálálta. Bár nem volt teltház, viszont aki ott volt, az tényleg tapsolt, és a ráadás sem csak az “előre beleszámított, megtervezett” darab volt. Ez a közönség ma, vagy a következő pár napban – ebben egészen biztos vagyok – el fogja mesélni ismerőseinek, barátaink, hogy mit élt át tegnap este. Ezek a beszámolók a lelkesedéstől és a személyes jellegtől sokkal hitelesebbek, mint bármely hirdetés, vagy tömegmédia-megjelenés, interjú, vagy kritika. Biztos vagyok benne, hogy ennek a produkciónak a híre a “szóbeszéddel” már el is indult.
Érdekelne, hogy a Bolyki fiúk a marketing területén is ugyan olyan profik lesznek-e, mint az éneklésben (vagy valaki, akinek ez a dolga – helyettük, nekik, értük). Egy következő lépés például lehetne, hogy az este felvételeiből egy pár szösszenetet el kéne indítani a weben (pl.: a youtube.com-on, vagy a saját honlapjukon). Egy kis támogatással garantált a siker, és a nagyobb ismertség. Befektetés meg alig.
A törzsközönséget pedig tovább kell terelgetni az “ügyfélevangelizmus” felé. Nagyon jók az adottságok, csak ki kell használni azokat!

dezo

Befektetés a kiszolgálásba

Published
by
Dévai Zoltán
on 2006. május 28. vasárnap
in Nincs kategorizálva
. 0 Hozzászólás

Egy évekkel ezelőtti történet jutott ma reggel eszembe.
Valamilyen alkalomra (szülinap, névnap, nem lényeg már), meg akartam lepni feleségemet. Azt eszeltem ki, hogy egy meghitt, gyertyafényes vacsi jó lenne. Igen ám, ezt viszont nehéz lett volna meglepetésként megcsinálnom és előkészítenem, hiszen kedvesem otthon volt első lányommal, aki akkor volt pár hónapos. A picit magára hagyni sem lehetett, magunkkal cipelni sem akartuk, hogy elmenjünk az akkor kedvenc kisvendéglőnkbe. Ekkor jött az ötlet; megkérdeztem az említett vendéglőst, meg tudjuk-e oldani, hogy a vacsit elhozza hozzánk egy előre megbeszélt időpontra, komplett terítékkel, gyertyákkal, desszerttel, szóval ahogy ezt mondani szokás, tokkal-vonóval.
Mivel nem ez volt az első találkozásunk, minden gond nélkül elvállalta!

Ha nem is kívánt ez valami rettentő nagy, extra erőfeszítést tőle, azért nem is volt triviális a dolog. Két komplett, frissen készített vacsorát adott időre, terítékekkel (vagyis nem a manapság szokásos műanyag dobozolt változatban!) maga a főnök hozta el a saját kocsiján a Dunakeszi másik végére, ahol villámgyorsan fel is tálalta.

Megegyeztünk a menüben, időpontban, meg minden részletben. Másnap este volt is nagy meglepetés! Nagyon jól sierült a vacsora. A vendéglőbe a következő reggel, munkába menet beadtam a nálunk maradt terítekeket, edényeket.

Hogy miért érte meg a vandéglősnek egy ilyen extra feladatott elvállalni? Ha nem is tudatosan ugyan, de nagyon is pontosan érezte a tulaj, hogy ez a plusz munka és kiadás meg fog neki térülni hosszabb távon. És vajon hány embernek beszéltünk erről az estéről és a meglepetésről? Nem saccolok, de nem nagyon lehetett olyan ismerősünk, akinek vagy én, vagy kedvesem ne monduk volna el. Valószínűleg több új ügyfelet vittünk oda, mint egy hirdetés egy reklámkiadványban, vagy egy szórólap-terítés. Ez a szóbeszéd-marketing legnagyobb értéke. Akkoriban még nem tudtam, hogy ennek van ilyen szép neve, sőt azt sem, hogy tulajdonképpen én egy evangelistája voltam ennek az étteremnek.

Kár, hogy nincs mindenhol ilyen kisvendéglő, és ilyen hozzáállás.

dezo

Blog-Körhinta

Published
by
Dévai Zoltán
on 2006. május 26. péntek
in Nincs kategorizálva
. 4 Hozzászólás

Beszállok én is egy picit.

Erősítsük fel a témáról szóló eszmecserét, mert az jót tesz neki. Én ugyan nem túl sokkal tudok hozzájárulni (napi 100-150 olvasóval nem fogom robbantani a témát, tudom), de legalább megnyugtathatom magam azzal, hogy megtettem a magamét én is.

Reggeli “újságolvasásom” alkalmával megörültem egy kis mesének:
Word of Mouth

A történet nagyon jó! Jól jellemzi a “szóbeszéd marketing” erejét és értékét.
És nem is lennénk Magyarországon, ha nem rögvest egy negatív példával találkoznék. Mert ez a példa arról szól, amit negatív WOM-nak nevezhetünk. Ennek veszélyét ismerni kell, pont emiatt fontos az ügyfelek megfelelő (vagy szuper) kiszolgálása. Hogy elkerüljük a rossz vélemények terjedését.

Félre nem tessenek érteni, ez nem kritika Konráddal szemben! Nagyon is örülök, hogy egy ilyen téma előkerül egy “mértékadó”, marketinges blogon! És a mese is nagyon talált, mint ismeretterjesztő eszköz.

Annyit tennék még hozzá, hogy a pozitív verzió is működik, működhet. És ez szerintem sokkal fontosabb, mint a negatív (amire csak azért kell figyelni, hogy elkerüljük).
Három napja pont erről írtam. Mármint, hogy meglepő módon a pozitív töltetű információt szívesebben adjuk tovább.

Itt a jó ok arra, hogy olyan kiszolgálást produkáljunk, ami az ügyfelet úgy lepi meg pozitívan, hogy muszáj legyen az élményéről másoknak is beszélni. Ez is “szóbeszéd marketing”. Sőt egy kicsit több, mert egy ilyen ügyfél jó eséllyel küldi a következő vevőt!

dezo

Jubileum – csinnadratta nélkül

Published
by
Dévai Zoltán
on 2006. május 25. csütörtök
in Nincs kategorizálva
. 0 Hozzászólás

Most vettem észre, hogy tegnap elérkeztem a 100-as sorszámú bejegyzésemhez.
Ünneplés nincs, viszont eszembe jutott, hogy pár hete voltunk Benkóék egyik olyan koncertjén, ami egy jubileumi koncertsorozat része.
Azon kívül, hogy Benkóék még mindig nagyon profin és jól zenélnek, említésre méltó, hogy mindenféle tömegmédiás reklámozás nélkül, simán megtöltik a Kongresszusi Központot.
Mi is úgy kerültünk oda, hogy egy régi kedves barátunk felhívott, hogy lesz ez a koncert, és “tud szerezni jegyet”. Ez persze azt jelentette, hogy vehettünk belépőket. Az előbb említett barátunk nem más, mint “evangelista”, még ha nem is tudatosan. Abban viszont majdnem teljesen biztos vagyok, hogy Benkóék részéről ez igen is tudatosan használt marketing eszköz. Persze lehet, hogy nem tudják, hogy ezt “Ügyfél Evangelizmusnak” is lehet nevezni. De az vitathatatlan, hogy ezt is, mint a Zenekar egyéb dolgait nagyon profin felépítve menedzseli a Főnök.
Van egy olyan rajongói réteg, akik minden hírről és eseményről elsőként értesülnek, vagyis “bennfentesnek” érezhetik magukat. Lehetőséget adnak ennek a közösségnek, hogy rajonghassanak. Van “Baráti Kör“, van “Benkó Klub“, vagyis minden adott, hogy többnek érezhesse magát az, aki tagja. Mindez a dolog működik már évtizedek óta, akár anélkül, hogy valaki is megnevezte volna: ez nem más, mint “szóbeszéd marketing”, meg “ügyfélevangelizmus”.
Így lehet egy Kongresszusi Központot is könnyedén megtölteni mindenféle tömegmédiás támogatás, óriásplakát, szórólap, TV-, meg rádióreklámok nélkül is (ha volt is valami ilyen, én nem találkoztam velük). Na persze ahhoz, hogy mindez működjön, kell azért az is, hogy a produkció (az ügyfelek kiszolgálása) folyamatosan magas színvonalú legyen.

dezo

Tényleg a rossz hír terjed jobban?

Published
by
Dévai Zoltán
on 2006. május 23. kedd
in Nincs kategorizálva
. 1 Hozzászólás

Van egy általánosan elerjedt vélemény, miszerint a rossz hír gyorsabban, jobban terjed, mint a jó. Én is így gondoltam. Még érveléseimben is használtam eddig, amikor arról győzködtem valakit, hogy miért fontos az ügyfélkiszolgálást nagyon profin csinálni (ha hibázol, annak “rossz hírét” terjeszti az elégedeten vevő).
Erre most itt olvasható egy felmérés eredménye (igen, igen… Már megint az Óperencián Túltól. Ez van. Jobb, ha belenyugszunk?)

Azt állítja a szerző, hogy az általuk megvizsgált 11000 eszmecserében (szándékosan nem beszélgetést írtam, mert ebben a számban az “offline” véleménycserék is benne voltak) 6000-ben volt szó valamilyen “brand”-ről. Ez az utóbbi rész érdekes a WOM (szóbeszéd marketing) szempontjából. És ezeknek a 62%-át értékelték a megkérdezettek pozitívnak, és csak 9%-át negatívnak.

Ezek szerint szivesebbne beszélünk a pozitív dolgokról, mint a rosszakról? Legalább is a amerikaiak így vanna ezzel. Komolyan érdekelne egy hazai felmérés, meg egy pár másik ország hasonló adatai is, és el lehetne filozofálgatni a várhatóan megejlenő különbségekről, és azok vélt, vagy valós okairól…

Egy másik számot is kiemelnék: a marketing szempontból érdekes információcserék elsöprő többsége (92%-a!) személyes beszélgetésben (71%), vagy telefonon (21%) történt. Vagyis a “szóbeszéd” nagyon is valóságos kifejezés a “szóbeszéd marketingben”. Ez is csak aláhúzza a személyes kommunikáció fontosságát!

És van itt még valami (bár ennek igazán már nem sok köze van az ügyfélszolgálathoz, inkább a WOM elkötelezettjeinek jöhet jól).
A marketing szempontból értékes beszélgetések azon kívül, hogy leginkább a személyes tapasztalatokra hivatkoznak, nem elhanyagolható mértékben emlegetik a hagyományos médiát és reklámokat is. Vagyis a hagyományos reklámkampányok “folytatásaként” is működik a szóbeszéd.

dezo

“Bad Profit” – ilyen is van?

Published
by
Dévai Zoltán
on 2006. május 22. hétfő
in Nincs kategorizálva
. 2 Hozzászólás

A pénteki bejegyzésem végén szóba került a címben szereplő, angol kifejezés.
Amikor először találkoztam vele, elcsodálkoztam: Hogy a csudába lehetne a haszon, vagy nyereség rossz? Hiszen a profit megtermelése minden cég működésének alapvető célja (tekintsünk most el a nonprofitoktól és a pénzmosodáktól).

Abban általában midenki egyetért, hogy az ügyfelek elégédettsége nagyon fontos. Viszont mostanában erősödik egy olyan nézet, hogy ez még a profitnál is fontosabb sikertényezője a cégek működésének. (Persze ez csak hosszútávon értelmezhető, akkor viszont védhető álláspont.) Ha tehát egy vállalkozás úgy tesz szert nyereségre, hogy azzal a hosszútávú ügyfélelégedettséget csökkenti, akkor az “rossz nyereség”. Fogalmazhatjuk úgy is, hogy a “jó nyereséget” azoktól szedjük be, akik ráadásul még jóhírünket is keltik, míg a “rossz hasznot” olyan ügyfelekből húzzuk, akik eztán nem csak hogy nem jönnek vissza hozzánk (hogy még több pénzt költsenek el nálunk), de még terjeszthetik is rossz tapasztalataikat.

Annak eldöntése, hogy egy adott ügylet eredménye “jó”, vagy “rossz” hasznonnal fog-e járni, szerintem még könnyebben eldönthatő, mint az, hogy egyáltalán nyereséges lesz-e. De ez már egy másik terület…

A “rossz nyereség” hatása a szóbeszédmarketing (főképp a negatív!) figyelembe vételével válik nyilvánvalóvá és érthetővé. A “bad profit” a rövidtávú nyereségességnek használ ugyan, de a cég hosszútávú növekedését nagyon megnehezíti, és költségessé teszi. Rossz hír ellenében kell majd új ügyfelek megszerzésére költeni.
Ne hagyjuk, hogy a nyereség-kényszer belehajszolja cégünket a “rossz profit” termelésébe! Hosszútávon biztosan az a nyerő stratégia, ha (akár még alacsonyabb haszonkulcs mellet is, de) úgy alakítjuk az ügyfelek kiszolgálását, hogy az növelje a vevői elégedettséget. Vagyis tegyük “jó profittá” a rosszat!

dezo

A szóbeszéd lehet negatív is!

Published
by
Dévai Zoltán
on 2006. május 19. péntek
in Nincs kategorizálva
. 4 Hozzászólás

A tegnapi bejegyzésemben, (ebben), az ügyfélvisszajelzés fontosságáról szóló cikkben szerepel ez a részlet:

Legyél Te az első, akivel a termékekkel kapcsolatos ügyes-bajos dolgaikat megbeszélik.
…
Ha kommunikációs stratégiád nem fedi a fenti szempontokat, akkor az ügyfeleid inkáb külső lehetőségek után néznek, ahol nyilvánosságra hozhatják gondjaikat. Téged válasszanak, ha hangot akarnak adni aggodalmaiknak!

Mert az, hogy beszélni akar és fog is az ügyfél, az szinte biztos. Ehhez a belső kényszerhez (ami fokozottan igaz, ha a mondanivaló negatív, vagyis sérelem érte a vevőt) adjuk még hozzá az internet adta nyilvánosság lehetőségét, és máris számolhatunk a jóhírünk megtépázására.

Szedjük csak össze, hogy mi mindennel kell szembesülnie a cégnek:

  1. Kezdésnek mindjárt ott a domain-név… (hát, legalább is kellemetlen :) )
  2. Nem elég, hogy terjed a rossz kiszolgálás híre, de akik erre ráakadnak, azok pont azok, akik a márka iránt valami érdeklődést mutatnak.
  3. Miután pedig kialakult egy formálódó “ellenséges hangulatú” közösség, melynek a fóruma nyilvános, annak adminisztrációja (moderálási lehetősége) is náluk van. Vagyis ha esetleg mégis csak úgy döntene a cég, hogy felveszi a kesztyűt és belevág a kommunikációba (bár ebben az esetben ennek nincs nagy valószínűsége), hátrányosabb helyzetben lesz.

Ha el akarjuk kerülni az ilyen és hasonló hírek terjedését a saját vállalkozásunkkal kapcsolatban, akkor érdemes odefigyelni az ügyfélre, és mérlegelni azt, hogy mi kerül hosszú távon többe…
Az ilyen mérlegelésekhez használják az angol nyelvben a “bad profit” kifejezést. Azt hiszem, a napokban írok is erről egy összefoglalót… Jó kis téma!

dezo

Beindult a “raktár”

Published
by
Dévai Zoltán
on 2006. május 18. csütörtök
in Nincs kategorizálva
. 0 Hozzászólás

A fejléc alatti menü jobb szélén van egy oylan link, hogy “raktár“.
Ott olyan írásokat és egyéb publikációkat kezdek gyűjteni, amikről azt gondolom, hogy jó, ha folyamatosan könnyedén elérhetők, és nem kell értük feltúrni a múlt bejegyzéseit.

Ebben a friss anyag a Ben McConnell és Jackie Huba által jegyzett kiáltvány fordítása.
A szerzők blogja és könyve is hasznos olvasni való, ha valakit érdekel a marketingnek ez az új felfogása.

Update!

A szerző volt olyan kedves, és a saját blogján megemlékezett a magyar változat publikálásáról. Köszi!
The original author was so kind to mention the coming out of the Hungarian version of his Manifesto. Thanks for that!

Kellemes letöltést és olvasgatást!

dezo

Ügyfél-visszajelzés, már megint

Published
by
Dévai Zoltán
on 2006. május 18. csütörtök
in Nincs kategorizálva
. 1 Hozzászólás

Wolf Gábor tegnapi bejegyzése eszembe juttatott egy cikket, amit még a hónap elején olvastam, és annak fontosságáról értekezik a jólismert amerikás stílusban, hogy mennyire fontos odafigyelni az ügyfelek visszajelzéseire, illetve, hogy ennek stratégiai szinten is meg kell jelennie, amikor egy cég a kommunikációját megtervezi. Nyilván egy olyan vállalkozás, ami tudatosan így kommunikál, az könnyedén fog tudni begyűjteni olyan véleményeket, mint amiket Gábor felhasználni ajánl.
Alább a cikk gyors fordítása:

Kapirgálás vs. Párbeszéd,
avagy: Tűzoltás, vagy a “brand”-vonzalom kiépítése

Nagy dolog a technológia! Léteznek termékek, amik átfésülik a webet a termékeid ajánlásai és a brand-edről szóló vélemények után kutatva. A világ összes, a termékeidről és brand-edről szóló gondolatait és véleményeit, egybegyűjtve megkaphatod. De ez nem egy ügyfélkommunikációs stratégia. Ez a cégtől az ügyfél felé történő kommunikáció, “esemény utáni” menedzsmentjének stratégiája. Ez sokkal inkább tűzoltás, mint egy riasztórendszer, vagy méginkább egy valódi párbeszéd, ami már a kezdetektől elkötelezi az ügyfelet, ezzel biztosítva, hogy a cég termékei és üzenetei az ügyfél valódi igényeit és vágyait tükrözzék, és a brand iránti vonzalmat építsék.

Van egy elképesztően egyszerű és hatékony módja annak, hogy az ügyfelek gondolatait és véleményét proaktívan begyűjtsük. Kérdezzük meg Őket! Az ügyfelek el akarják mondani a cégeknek és brand-eknek, hogy mit gondolnak (különösen, ha bizonyítod, hogy azokat valóban meg is hallod, és figyeleme is veszed). Ez nem csak abban segít, hogy megértsd az ügyfeleidet, de ez a figyelem meg is térül az ügyfelek és a cég közti vonzalom kiépülésében. Az ügyfelek már attól is jobban érzik magukat, ha megkérdezed őket és oda is figyelsz rájuk.

Szóval, hogy haladsz a tűzoltás felől a ügyfél-párbeszéd felé? Ennek a folyamatnak a legfőbb célja:

Legyél Te az első, akivel a termékekkel kapcsolatos ügyes-bajos dolgaikat megbeszélik.

Ha az ügyfelednek kérdése támad, tudja, hogyan teheti azt fel neked? Ennek folyamata kellően ügyfélbarát és egyszerűen használható? Érzik az ügyfeleid, hogy fontosak neked? Van olyan üzelti folyamatod, ami magába foglalja a visszajelzéseiket? Válaszolsz az ügyfeleidnek, hogy nyugtázd, vetted az ügyét, hogy elmagyarázd a válaszodat, és hogy kérj még további visszajelzést? Ha kommunikációs stratégiád nem fedi a fenti szempontokat, akkor az ügyfeleid inkáb külső lehetőségek után néznek, ahol nyilvánosságra hozhatják gondjaikat. Téged válasszanak, ha hangot akarnak adni aggodalmaiknak.

Az nem kérdés, hogy a “kapirgálás és kategorizálás” hasznos eszköz-e. Azok nagyon is azok, mert még a legjobb körülmények közt is történhetnek a webon olyan dolgok, amikről tudnod kell. A lényeg viszont az, hogy ezek az eszközök nem eredményeznek egy olyan, szorosabb viszonyt az ügyfelekkel, ami közelebb hozza őket a brand-edhez, és azt eredményezi, hogy a céged valóban törődik az ügyfelekkel.

Eddig a cikk. A tartalmi résszel csak egyetérteni tudok. Viszont érdekelne, hogy valójában hogyan is nevezik itthon az emlegetett “scraping and categorization tool”-okat. Illetve bevallom, hogy ugyan simán el tudok ilyet képzelni, de magam még nem találkoztam vele. Lehet, hogy ilyen szolgáltatást kéne itthon indítani? Az ötlet alapvetően tetszik, csak sajnos nem az én területem.

dezo