Monthly Archive for 2006. április.

Illeték hivatal

Ügyesbajos dolgaim intézése során meglátogattam a Pest Megyei Illetékhivatal honlapját.
A technikai és webkritikai észrevételeimet most magamba folytom, legyen elég annyi, hogy én másmilyet szeretnék.
Inkább a tartalomról egy villanásnyit:

illusztracio/ill_hiv.jpg

Meglepett, hogy milyen érdekesen gondolkodhatnak az ottani döntéshozók az ügyfélcentrikusságról.

Ezek után tettem egy kisérletet, felhívtam a megadott számot délelőtt 10 körül. A webes felirattal ellentétben egy géphang tájékoztatott, hogy munkanapokon 8-tól 4-ig állnak rendelkezésemre. Így is történt, tudtam beszélni egy ügyintézővel, nem kellett IVR-ben bolyonganom, a kolléga minden szükséges információval rendelkezett, ami az ügyemben kellett.
Erre a részre jelest adok, kár, hogy a web-lap lerontja az össz-eredményt.

Holnap személyesen is meglátogatom őket, ha lesz érdemi észrevételem, közzé teszem.

dezo

Elmű 2.

Tegnap elkezdtem utánajárni, mit is kell tennem, hamár egyszer feltűnt, hogy valami nem előírásszerű a villanyórám doboza körül.

Első nekifutásomra (online kutakodás) nem volt sikerem.

Bevallom, a GYIK-ba ugyan még tegnap feltettem a kérdésemet, hogy lássuk hogyan is működik, bár sok reményt nem fűzök hozzá… Azt mindenesetre megígérem, hogy beszámolok az eredményről, már ha lesz valamilyen.

Ma délelőtt viszont megrpóbálkoztam a telefonos kapcsolatfelvétellel.
Van egy kék szám (bárhonnan helyi tarifával hívható, még mobilról is működik!), ami úgy mutatkozik be, hogy az “elmű telefonos ügyfélszolgálata”. Ugyan nem ingyenes, de legalább nem távolsági tarifával hallgathatom a gép hangját. Ugyanis itt is IVR-be botlunk. Nekem a harmadik szinten sikerült olyan gombot nyomnom, ami után már ügyintéző következett volna, de ekkor a gép tudtomra hozta, hogy várnom kell egy kicsit (hogy mennyit, azt nem mondta), addig pedig türelmemet kéri, majd ezt megismételte 3-4-szer, közben egy darabka zene félét ismételgetve. Aztán egyszercsak beleszólt a telefonba Ő, az ügyintéző. Innen már rendben volt a dolog, udvarias, korrekt válaszok, kellemes, türelmes hang.

Úgy tűnik (igaz egy minta nem minta, vagyis lehet, hogy csak szerencsém volt) a legfontosabb ügyfélszolgálati tényezővel, az EMBERREL jól állnak. Ideje lenne a további szempontokat is figyelembe venni. Úgyis mint:

  • Megfelelő kommunikációs csatornák
  • A napjainkban is még kézenfekvő telefonos ügyfélszolgálaton kívül ma már elvárható lenne más csatornák rutinszerű használata is (e-mail, web). Ráadásul minél inkább megkönnyítik a visszajelzés lehetőségét, annál több érdemi információjuk fog gyűlni arról, hogy mit csinálnak jól (ezt lehet erősíteni, hangsúlyozni), és min lehetne, vagy kellene tovább javítani.

  • Támogató rendszerek
  • Miért kell nekem fogyasztói azonosítóval, meg mérőberendezés számával felfegyverkeznem ahhoz, hogy szóba álljanak velem? Miért nem tudnak az alapadatokból (név, fogyasztási hely) beazonosítani engem, és azonnal az összes velem kapcsolatos információval segíteni a kollégát, aki foglalkozik velem?
    És elvárnám azt is, hogy ha valamilyen ügyem elindult (legyen az akár csak egy egyszerű kérdés), annak történéseiről értesüljek.

    Ezek nélkül hiába a kedves, segítőkész ügyfélszolga, ezekkel együtt viszont olyan kiszolgálást nyújthatna, amivel az általános ügyfélelégedettséget jelentősen növelhetné. Márpedig erre előbb-utóbb az ilyen, félig-meddig monopol helyzetben lévő szollgáltatóknak is szükségük lesz.

    dezo

    ELMŰ 1.

    Itt a jóidő, lehet dolgozni a kertben. Tegnap délelőtt már a füvet is nyírni kellett. Mivel villanyos a fűnyíróm, de más elektromos dolgot a kertben nem nagyon szoktam használni, így a kinti konnektorra rá sem néztem, talán október óta. Most viszont észre vettem, hogy a villanyóra dobozát (ennek oldalán van a konnektor) valószínűleg kikezdte az időjárás, meg az a 6 év, mióta megvan. A sarkain lévő plombált csavarok gyakorlatilag elenyésztek. Gondoltam egyet, legyek én a jó fogyasztó, szóljak én a szolgáltatónak, ne várjam meg, míg ők veszik észre.
    Ma reggel meg is néztem az ELMŰ honlapját, kerestem rajta, mit és hogyan kellene tennem.

    Sajnos látszik, hogy még nem tombol a verseny a piacon, nem nagyon küzdenek a kegyeimért. Nyomokban már felfedezhető, hogy próbálkoznak, de még messze vagyunk a céltól…

    Pár dolog feltűnt, amiről azt hiszem a tanulság kedvéért érdemes megemlékezni:

    • Az ügyfélszolgálati irodák felsorolásánál sem közvetlen telefonszámok, sem e-mailcímek nincsenek. Még a számláikon meghirdetett, központi vonalukat, a 40/383838-at sem találtam meg.
    • Az “ügyfelek” szekcióban van ugyan online ügyintézés menüpont, de ott csak óraállást lehet bejelenteni. Mintha más ügy nem is létezne.
    • Az egyetlen menüpont, ahol lehet valamiféle üzenetet hagyni, az a “Gyakori kérdések” (gyik).

    A honlap részletes elemzését másra hagynám, vannak, akik nálam sokkal jobban értenek ehhez (pl. Pécsi Feri is biztosan tudna nekik adni egy halom jó tippet). Egy biztos, hogy egy “ambuláns” kezelés ráférne a weblapjaikra. Már ha egyáltalán az ügyfelekkel történő kommunikációban tényleg szerepet szánnak a webnek, nem csak azért van nekik is ilyenjük, mert “ma már kötelező”, meg egyébként is pályázaton nyerték a rá költött pénzt…

    Marad tehát a telefonos érdeklődés és ügyintézés, de azt majd holnap.

    dezo

    Ki ismer magára?

    Tegnap egy kis vicceset fordítottam ide, ma pedig elgondolkodtam a dolgon.

    Ahány cég és vállalkozás, annyiféle ügyféligény.
    És ugyanennyi féle kiszolgálási folyamat, és ügyféltapasztalat.

    Olvassuk el mégegyszer a humorosnak szánt írást, és gondolkodjunk el:
    Vajon melyik illik a mi cégünkre?

    Sőt inkább így tegyük fel magunknak a kérdést:
    Az ügyfeleink melyikkel azonosítanának bennünket?

    Ezután már ki-ki nevethet egy jóízűt, esetleg elkezdhet csendben sírdogálni.
    (Mert sajnos van olyan is, akinek inkább arra lenne oka, és ezt mindannyian tudjuk jól.)

    dezo

    Fizessünk a mobilunkról!

    Néhány nappal ezelőtt egy óriásplakáton láttam az autópályadíj mobilos fizetésének hirdetését.
    Utánaolvastam egy kicsit, majd megírtam ezt a bejegyzést. Holnap reggelre gondoltam publikálni, ám a homáron most vettem észre, másnak is feltűnt a dolog.

    Öröm, hogy a cégek egy része már képes az ügyfelek fejével gondolodva, annak helyébe képzelve magukat, alakítani a szolgáltatásaikat. Ez jó. Ha azt nézik, hogy nekem, mint a szolgáltatást igénybe vevőnek mi az igényem. És azt akarják kiszolgálni. Ugyanolyan jó lépésnek tűnt az autópályadíj mobilról történő fizetése, mint a parkolási cégek ugyanilyen lehetősége. Alapvető hozzáállás: Tedd a szolgáltatásodat a lehető legkönnyebben elérhetővé.
    Ráadásul mindkét konstrukció nem csak hogy egyszerűsíti a rendszert, de szerintem kifejezetten spórol is.
    Ezért érthetetlen számomra, hogy miért büntetik a felhasználót mind a két lehetőség igénybe vételekor (előre befizetés, a parkoló rendszerben mindenféle 10-30 Ft-os értesítések, meg plusz 100Ft a matrica helyett, ráadásul még az SMS díjai is…).
    Komolyan nem értem. Nem akarják igazán hogy én is használjam?

    dezo

    Bolondbiztos Ügyfélszolgálati Stratégiák

    … amiket csak egy bolond próbálna ki (vagy mégsem???).

    Észrevetted már, hogy az ügyfelek kiszolgálása üzletről üzletre mennyire más és más? Ha besétálsz egy áruházba, mielőtt még azt mondhatnád az eladónak, hogy “Húzzál el innen!” már meg is kérdezte:
    – Segíthetek valamit?
    – Nem köszönöm.
    Ekkor egy másik kérdi:
    – Segíthetek valamit?
    – Nem köszönöm.
    A harmadik pedig:
    – Segíthetek valamit?
    – Nem köszönöm.
    Amikor az áruház összes eladóján túljutottál, akár még a keresett árucikkhez is eljuthatsz.

    Nevezzük ezt így:”ügyfélszolgálat bele a képedbe”

    Más áruházak az ellenkező lehetőséget választják.
    Amikor nem találod a megfelelő méretű adaptert a hordozható elektronikus kütyü-bizgentyűdhöz, akkor keresel a soron valakit, aki segít. De sehol senki. A 4-es soron? Ott sincs senki. 5-ös sor? Ott sincs. A 6-oson? Ugynaúgy nincs. 7-esen? 65-ösön?

    Nevezzük ezt a “fedezékbe menekülő” típusú ügyfélszolgálatnak.

    Aztán ott vannak azok a boltok, ahol tárt karokkal várnak, ha a fűnyíródnak olyan hangja kezd lenni, mint egy műfogsornak a turmixgépben.
    – Ennek csak egy szokásos tisztításra van szüksége. 150$ lesz. – mondja a barátságos eladó. Majd egészen halkan hozzáteszi:
    – Bár ezt valószínűleg saját kezűleg is meg tudná tenni.
    Megdicséred a segítőkészségéért. Ő sugárzik a büszkeségtől.
    – Hoppá! Ezt magamtól eszeltem ki. Ahányszor egy ügyfél megpróbál valamit saját maga megjavítani otthon, azon másnap sokkal többet kereshetünk. Vajon ad ezért a főnök fizetésemelést?

    Ez a “csináld magad zsarolás” típus.

    És mi a helyzet azzal a három céggel, akik azért jöttek, hogy ajánlatot adjanak egy kis csatorna felújításra? Mindegyik körülnézett, jegyzetelt és azt igérte, hogy visszajön egy ajánlattal. Aztán vársz, vársz és vársz.
    Ekkor visszahívod az első céget, akik megigérik, hogy az ajánlattal visszahívnak. És mindig pontosan ugyanezt ígérik, ahányszor csak rájuk telefonálsz. Imádom a megbízható cégeket.

    Ezt hívhatjuk “következetesen ellenálló” ügyfélszolgálatnak.

    Ekkor hívjuk a második vállalkozót.
    Hívjuk őt nappal, hívjuk őt éjjel,
    éjji sötétben és nappali fényben.
    Hívhatjuk reggel, hívhatjuk délben,
    hívhatjuk este, akár holdfényben.
    Még ez a gyenge versike sem segít. Imádom azokat a vállalkozásokat, akik nem zalatnak azzal, hogy fogadják a telefonhívásomat.

    Ez a típus a “láthatatlan ember”.

    Végül hívjuk a harmadik céget. Minek köszönhetik azt, hogy övék lett a megbízás? Kiváló minőség? Nem. Remek ár? Nem. Jó garanciális feltételek? Nem. Felvették a telefont? IGEN!
    És így mi rábízzuk a csatornánk felújítását arra, aki a legjobbnak bizonyult az irodai munkákban azzal, hogy egyáltalán felvette a telefont – mostmár csak azért szorítsunk erősen, nehogy legközelebb szívsebészt kelljen így választanunk.

    Ez a “jelen lenni a névsorolvasáskor” típus.

    A rovarirtó cég egy más megoldást mutatott be nekünk.
    – Drágám, ellepték a legyek a házat. Itt az ideje hívni a rovarirtó fiúkat.
    – OK, máris hívom őket, csak előbb még felveszem ezt a telefont. Halló!
    – Halló, itt a rovarirtó cég. Mikorra kérik az éves rovarirtást?
    – Honnan tudták… ? Rendben van, amint lehet. Pillanat, kérem tartsa egy kicsit, valaki csengetett a bejáratnál.
    – Jó napot. A rovarirtóktól jöttem.
    – De az előbb még a telefonon beszéltünk.
    – Igen uram, de azt mondta, amint lehet, így itt is vagyok.

    Ezt nevezhetjük “kigyúrt” ügyfélszolgálatnak.

    Ha üzleted van, vagy családod, vagy bármi olyat csinálsz, amiben más emberekkel kerülsz kapcsolatba, vedd észre, hogy a fenti stílusok valamelyike éppen jó lesz…
    – Helló, itt a rovarirtó.
    Ebből elég. Nincsen semmilyen rovar ebben a blogban.
    – Helló, itt a rovarirtó.
    Egyébként ha véletlenül hozzá akarsz szólni ehhez a bejegyzéshez, vagy bármi visszajelzést akarsz adni, akkor én elkezdem a füleimet ütögetni finoman, miközben “po-po-po-po-po-po-po”. Tudod, mint a bankhiteles reklámban.

    Na ezt pedig nevezhetjük “szatirikus” ügyfélszolgálatnak.

    – Halló, itt a rov… PUFF!

    (forrás: David Leonhardt)

    Ügyfélszolgálat és Marketing

    Ma reggel átfutottam az ünnepek alatt felgyülemlett olvasnivalókat.
    Feltűnt, hogy az angolul olvasható, ügyfélszolgálatokról szóló bejegyzések és hírlevelek közül milyen sok szól a marketingről (is). Magyarul viszont csak marketinges témákról lehet olvasni, az ügyfélszolgálatról nem nagyon ír (beszél) senki.
    Elgondolkodtató.
    Mi is a kapcsolat a marketing és az ügyfélszolgálat közt?

    Egyes vélemények szerint az ügyfélszolgálat valójában a marketing része. Ez is egy védhető álláspont, ha úgy tekintjük, hogy a marketing sokkal több, mint reklám, meg új ügyfelek felhajtása. Ha egy cég szemléletében ez dominál, valószínűleg eléggé ügyfélcentrikus is.

    Az én véleményem szerint az ügyfélszolgálat (az ügyfelek kiszolgálásának teljes folyamata és az azt koordináló és kontrolláló szervezet) egy olyan része a vállalatnak, amely egyrészt a többi (termelés, üzemeltetés, pénzügy, értékesítés, stb…) szerveti egységgel együttműködve végigkíséri a teljes ügyfél-életciklust, másrészt “megvédi” és eltakarja azokat az ügyféltől.
    Kapcsolata a marketinggel persze igen szoros, közösen kell hogy magalapozzák a visszatérő ügyfélbázist, együtt kell elérniük, hogy a cég teljes stratégiájában a CRM, mint szemléletmód jelenjen meg.

    Ráadásul a marketing által használt olyan technikák, mint a “word of mouth” (szóbeszéd-marketing), vagy “customer evangelism” (ennek egy magyar megfelelőt tud valaki nekem ajánlani?) leginkább az elvártnál és elvárhatónál sokkal jobb ügyfélkiszolgáláson alapulnak.

    Vagyis egy jó és korszerű marketing nincs meg ügyfélszolgálat nélkül.
    Viszont jó ügyfélszolgálat csak ott alakítható ki, ahol a cég legfelső vezetése is elkötelezetten ügyfélközpontú.

    dezo

    Már nem fontos az Ügyfélszolgálat?

    Nem gondolom, hogy a címbeli kérdést bárki is komolyan veheti.
    Ami miatt egyáltalán ide kerülhetett, az egy frissiben közzétett felmérés eredménye.
    Itt az (is) olvasható, hogy az adatkommunikációs szolgáltatásokat igénybe vevő üzleti felhasználók preferenciái az elmúlt egy év alatt lényegesen megváltoztak.
    Először a tények:
    A hét tényező közül, ami az “ügyfélelégedettségi index”-et adja (ár, szolgáltatás megbízhatósága és minősége, cég-imidzs, ajánlatok, kereskedők és account menedzserek, hirdetések, ügyfélszolgálat minősége), a korábbi évben elsőnek sorolt ügyfélszolgálat a legkevésbé fontos tényező lett. A korábban utolsó imidzs az első helyre ugrott.

    Ennek egy lehetséges magyarázata, hogy az USA telkó piacán elég komoly mozgolódás volt (felvásárlások, összeolvadások), aminek hatására az üzleti ügyfeleknél felértékelődött a hosszútávú stabilitás és egy-egy jó “brand” kialakult imidzse.

    Ha csak ennyi lenne a hír, már kezdenék is szomorkodni, oda az ügyfélkiszolgálás megbecsültsége… De ott van a mentőövem, kapaszkodom is azonnal.
    Az imidzs mögött következő legfontosabb tényező a teljesen kézenfekvő minőség, majd ezután (teljesen összhangban a stabilitás és megbízható kapcsolatok iránti igénnyel) a kereskedők és ügyfélmenedzserek megitélése következik.

    Ugye-ugye! Azért az általános ügyfélelégedettségi mutatóba erősen beleszól annak a “személyes kapcsolatnak” a minősége, amit a szolgáltató és az ügyfél közt egy üzleti előfizető esetén a kiemelt kapcsolattartók képviselnek. Vagyis amit a lakossági szolgáltatásoknál “ügyfélkiszolgálás minősége” paraméterként mérnek, az itt, a céges ügyfeleknél két tényezőként van jelen. És ebből pont a személyes kapcsolat mutatkozik fontosabbnak.

    Huhh!!! Megnyugodtam. (csendben mosolygok)

    dezo

    Wow!

    Már megint az angollal van bajom.
    Itt ez a kifejezés, hogy Wow Customer Service, vagy Wow your customer!.
    Világos, hogy mit jelent, de nem találom a frappáns magyar megfelelőjét.
    Persze ez már régebben bosszant, de ma egy olyan történetet akarok megírni, amire kifejezetten ez illene.
    Arról van szó, hogy egy barátom kis üzletében érmekkel és kupákkal is foglalkozik (többek közt). Lehet kapni kész dolgokat, és természetesen gravírozva, vésve mindenféle alkalomra, feliratozva is.
    Tegnap délután mesélte, hogy a múlt hétvégéje egy kicsit sűrűre sikerült. Történt ugyanis, hogy egy sportesemény szervezői pénteken este 6-kor hívták fel telefonon, hogy bajban vannak, mert nincsenek még érmek és kupák. Igen, nem tévedés, pénteken délután 6-kor. Egy másnap délelőtti versenyre.
    Nem részletezem a dolgot, a lényeg, hogy a megrendelt mennyiséget (közel 100 darabot!), gravírozással együtt az ügyfél másnap reggel kézhez kapta.
    Na ez az, amit a megrendeléssel próbálkozó ügyfél sem nagyon remélt. Vagyis ez az, amikor olyat teszel, hogy az ügyfélnek még az álmait is túlteljesíted.
    Na erre az ügyfélkiszolgálásra mondják az angolszász nyelvterületen, hogy WOW!

    A barátom teljesen jól látja, hogy egy ilyen alkalom nem csak azt jelenti, hogy van egy elégedett vevője. Ez sokkal több. Ez egy olyan vevő, aki valószínűleg nem csak hogy maga is visszatérő megrendelő lesz, de a történet ami vele megesett, van annyira egyedi és nem megszokott, hogy elmesélje jónéhány másik embernek. És amint az tudjuk, az ilyen reklámnál nincsen hatékonyabb.

    dezo

    Garancia

    Vettem a fiamnak egy “bicaj-építő-készletet”. Pontosabban egy olcsó, kerékpárnak látszó tárgyat. Biztosan mindenki ismeri a konstrukciót, a bicaj nincs rendesen összeszerelve, csak épp annyira, hogy az alkatrészek ne hulljanak szerte a szállítás közben.
    Miután a gyerkőc még rohamosan nő, ráadásul rendesen üti-vágja a bringát, nem is akartam még komoly gépet venni neki, talán majd 1-2 év múlva (annyit meg ezek is kibírnak, egy kis odafigyeléssel).
    Az ilyen “majdnem-bringák” jó olcsók, és persze azzal kell kezdeni, hogy össze kell rakni őket. Ebbe beletartozik a csapágyak zsirzásától a fékek és váltók beállításáig minden. Ezt meg is csináltuk a sráccal itthon, ezért nem visszük el műhelybe.
    Igen ám, de a garanciát a bicajra csak egy “szakszervíz” általi üzembehelyezés érvényesíti. Csak kíváncsiságból megnéztem a “Jótállási Jegy”-en felsorolt műhelyek listáját, akik egy viszonylag nagy szolgáltató és szerviz cég (itt vannak a weben) országos hálózata. A hozzánk legközelebbi műhelyt Budapesten, vagy Vácott találhatnám meg.
    Ha már kezemben volt a papír, elolvasgattam. Érdekes összehasonlításra ad lehetőséget, mivel pont a napokban akadtam rá egy elég korrekt garancia-ajánlatra (igaz, nem itthon…).
    A mi kis papírunk több mint fele arról szól, hogy milyen kizáró okok, tényezők vannak.
    Tessenek elolvasni, mit meg nem tesz ez az angol cég az ügyfeleinek!
    Csak címszavakban:

    • Ingyenes cserekészülék a javítás idejére
    • Javíthatatlan készülék esetén azonos specifikáció garantálása
    • Ingyenes rendszeres átvizsgálás és karbantartás
      (annyiszor javíttathatjó a készülék ingyen a 3 év alatt, amennyiszer az ügyfél csak akarja)
    • 45 napos visszalépési időszak
      (teljes pénzvisszafizetéssel, a 45 nap utáni felmondásnál időarányos visszafizetés)
    • A teljes összeg visszafizetése, ha nem volt igénybe véve a szolgáltatás

    Mindezt 10 angol fontért 3 évre!

    Nahát kéremszépen! Valami ilyenre gondolok, amikor arról beszélek, hogy az ügyfél elvárásaink nem elég megfelelni, azokat túl kell teljesíteni. Ez alkalmas arra, hogy ne csak elégedett, de visszatérő ügyfeleink legyenek. Sőt jóhírünket is keltsék!

    dezo