Megint csak egy régen kezdődő történetet teszek közzé, de ennek pillanatnyilag még nincs vége…
Történt egykor a tavasz végén, hogy egy összecsúszásos pitty-putty után javítani kellett kicsi autónkat. A javítás során (május 9-18.) kicserélték a klíma kompresszorát is, mondván a megrepedt műanyag csövet külön nem lehet, kizárólag kopletten rendelhető. (Nehezen, de elfogadtam, végülis a nagyját a biztosító fizette.) A javítás során csak egy észrevételem volt, nevezetesen az, hogy amikor a kompresszor cseréje is szükségessé vált, nem tájékoztattak a változásról, így csak a teljes munka átvételekor szembesültem a kész tényekkel. Jelen esetben ez nem volt drámai, de mi van akkor, ha az egészet az ügyfélnek kell kifizetnie…
A kocsi átvételekor jeleztem az átadó szervizesnek, hogy valami olyan hangot hallok, ami eddig nem volt. Mivel nem volt másik ilyen típus éppen a telepen, így nem volt összhasonlítási alap, vagyis meggyőztek, hogy jó az, ráadásul minden beszererelt alkatrészre 1 év garanciát adnak.
Néhány hónap, és nem túl sok kilométer elteltével eljött a 30 000 km-es szerviz ideje (július 1.), amire a hozzánk legközelebbi műhelybe (ahol egyébként a kocsit vettük) bejelentkeztem. Erről annyit érdemes tudni, hogy ugyanaz a cég, mint ahol a kompresszort is cserélteék, de másik telephely. Addigra már kiderült, hogy a klíma nem hűt eléggé, így ezt az átvizsgáláskor meg is említettem.
A szerviz a kötelező feladványt korrektül végre is hajtotta, majd az előírt tevékenységek végeztével rávetették magukat a klíma kérdésre. Először is ellenőrízték a hűtőközeg mennyiségét és nyomását, amiről kiderült, hogy a szükségesnek csupán a harmada. Mikor ennek okáról érdeklődtem, mondták, hogy bizony egy 2 éves kocsinál ez elő is fordulhat. Főleg, mert biztosan nem járattam rendszeresen a klímát, pedig annak ez kell.
Itt nyakoncsíphető a klasszikus “parasztvakítás” effektus.
Eztán a hang nyomába eredt a szaki, és pillanatok alatt behatárolta, majd egy kollégéval konzultálva megerősítette, hogy a kompresszor csapágya a forrás. Ekkor újabb magyarázatot kaptam, hogy lám-lám nem járt eleget a klíma, meg egyébként is éppen kikerült a garancia alól. Sajnos cserére szorul.
Ekkor vettem elő a társműhely által kiállított papírokat, amikből látszott, hogy a kompresszort nemrégiben cserélték. Némi tanakodás után azt ajánlották, hogy nyugodtan menyjek, használjam a kocsit, ők egyeztetnek a másik műhellyel, majd értesítenek, hogy mikor mehetek cserére, mert az nem vitás, hogy ez garanciában az ő dolguk.
Sajnos a mai napig nem kerestek. Én egy telefonhívással már érdeklődtem augusztus 8-án, amikor ismét megígérték, hogy rövidesen keresnek.
A pillanatnyi állás ez, illetve most írok egy e-mailt a műszaki vezetőnek, és várok néhány napot.
Tanulságok:
1, Nem kell a “parasztvakítás”.
2, Egy ügyviteli folyamatokat támogató rendszer és belső utasítások hiánya látszik. Ezek meglétével elkerülhető lenne az esetek elsikkadása.
3, Az ügyfél tájékoztatása fontos, és ha már van, akkor legyen pontos, szakszerű, és lehetőség szerint történjen az “ügyfél szintjén”.
2005. augusztus 23.
——————————————————–
A fentieket augusztus 23-án írtam. Azóta csak vártam. Ma délután végre megérkezett egy válasz az email-emre. Ebben megnyugtatnak, hogy intézik az ügyet és a “garanciális elszámolás jelenleg még folyamatban van, várjuk az országos disztribútor elfogadását”. Addig is további türelmemet kérik. Egyenlőre még van…
2005. augusztus 31.
——————————————————–
Ma reggelre ismét egy mail, amiben tudatják, hogy a kompresszor cserére a disztribútor hozzájárulása megérkezett, és az alkatrész rendelést elindították.
2005. szeptember 1.
——————————————————–
Megérkezett a kompresszor, felhívott a szerviz vezető, időpontot egyeztettünk. Lassan véget ér a történet. Hogy lesz-e csattanó, még nem tudom.
2005. szeptember 5.
——————————————————–
Nem lett csattanó, hacsak a következőket nem vesszük annak.
Ma reggel 8-ra vittem a kocsit, már vártak. Azonnal el is kezdték a munkát, gyakorlatilag 2 óra alatt el is végezték a cserét. A munka utáni adminisztrálás közben rákérdeztem a piszkos anyagiakra. Megtudtam, hogy a garanciális csere költségeit (anyag + munkadíj) a disztribútor/importőr fizeti. Miután kiderült, hogy a hűtőközeg mennyisége a 30 ezres átvizsgálás óta nem változott, így azt kérdeztem, hogy a múltkori feltölés költségével mi lesz. Arra gondoltam, hogy a társműhelyben bizony nem töltötték fel teljesen, ezért kellett a kötelező szerviz alkalmával azt pótolni. A válaszból megtudtam, hogy ilyen “jóváírást” a szerviz műszaki vezetője nem adhat, arra valakitől jóváhagyást kell kérnie (3785 Ft-ról van szó!). A szerviz vezető (legalább is úgy tűnt) elismerte, hogy jogosan kérhetném ezt vissza, de tekintettel a sok macerára, ezt nem erőltettem, magától pedig nem indította el a procedúrát. Beszélgettünk még egy kicsit az ügyfélbarát hozzáállásról, a kicsinyességről és egyéb filozófiai dolgokról, amiből kiderült, hogy például egy sebváltó garanciális cseréje esetén a váltóolajat bizony kiszámlázzák az ügyfélnek. Hmmm… Nem biztos, hogy a legjobb stratégia.
Dolgom végeztével eljöttem. Az autó és a klíma működik, mégsem a teljes elégedettség az, ami bennem mocorog. Kár, hogy ezt ők nem érzik. Pedig tanulságos lenne.
dezo
